A platóni neveléselmélet

avagy a kulturális hegemónia politikafilozófiai alapjai az ókorban A modernkori politikafilozófia egyik alapvetése, hogy egy adott világnézet társadalmi stabilitásának mibenléte nem korlátozódik kizárólagosan a politikai apparátusra, s az nem csupán az államhatalom jogrendjén, politikusainak döntésein és a végrehajtó hatalmak bevégzésén alapszik. Ahhoz ugyanis, hogy egy ideológia a közgondolkodás szintjén kialakult hatalmi státuszát, továbbá a társadalmi rendet biztos alapokon fenn tudja tartani, egy olyan kulturális értelemben vett hegemón pozíciót kell kiépítenie, amely a hangsúlyt a civil társadalom szellemi-erkölcsi vezetésére, az itt kialakított véleményhegemóniára fekteti. Az elmélet szerint tudniillik minden világnézet által…

Tovább a teljes cikkre

A szubjektivizmus

Eszmetörténeti előzmények és politikafilozófiai következmények 0. Bevezetés Minden eszmerendszer, mely az egész társadalmi szférát átható korszellem igényével fellépve, a kulturális erőtérben diadalt aratva jogot formál az emberi közösségek erkölcsi és szellemi irányelveinek meghatározásával az aktuális politikai csapásvonal kijelölésre, alapvetően három, ontológiai értelemben egymástól különböző dimenzió, a létszemlélet, a világnézet és az ideológia konglomerátumából áll.  Az ideológiai sík hivatott jelölni azt a gyakorlati formulát, amely egy adott világnézet tér és idő szabta feltételeihez igazodva relatív, mindig más-más formában megnyilvánulva egy adott közösség számára politikai programot kínál az adott gazdasági, társadalmi és…

Tovább a teljes cikkre

Normalitás

Különösképpen kitérve az objektív/szubjektív lélekben dúló ellentétére, keresve egy potenciális keresztmetszetet. Mi is a normalitás? Szociológia szempontjából a társadalom által elfogadott magatartás. Ebből egyből kiütközik, hogy emberi mértékből kiindulva a normalitás fogalma szubjektív, mivel regionálisan változhat egy társadalom berendezkedése, arról nem is beszélve, hogy (leginkább) a kulturális marxizmus terjedése óta az egyének gyakran saját rendjük értékeit sem követik, legfeljebb a jogban meghatározott törvényeket. Létezik-e objektív norma, egyetemes igazság? Igen, ezeknek forrása pedig Isten. Némileg árnyalnám a definíciós kifejezést: Egyetemes igazság lehet embertől független dolog is, mint Isten tökéletes mivolta, a…

Tovább a teljes cikkre

Filozófiai percek (13. rész)

Isten tulajdonságai Az öt istenbizonyítás nemcsak Isten létét mutatja meg nekünk abszolút biztonsággal, hanem Isten tulajdonságaira is következtetni enged. Így most vizsgáljuk meg azt, hogy milyen az Isten. Istennek a természetes ész segítségével a metafizikában megismerhető tulajdonságai a következők: Isten változtathatatlan, mert ő a Változtathatatlan Változtató (lásd az 1. istenbizonyítást). Ebből az is következik, hogy Isten mindig volt, és mindig is lesz, vagyis örökkévaló. Keletkezés és elmúlás ugyanis változást jelentene, ami Nála ki van zárva. Isten mérhetetlen. Minden mérés ugyanis mennyiségi összehasonlítást jelent, ám Istennek nem lehet mennyisége, hiszen matériája…

Tovább a teljes cikkre

Filozófiai percek (12. rész)

A növény sajátos potenciái ( a vegetatív potenciák) Hogy a növényi élet lelkét megismerhessük, nézzük meg, hogy melyek a sajátos potenciái. Azért, hogy ezt megláthassuk, meg kell vizsgálnunk sajátos élettevékenységüket. Melyek a vegetatív élet tevékenységei? Arisztotelésszel hármat különböztethetünk meg: az anyagcsere (metabolismus) a növekedés (augmentatio) és a szaporodás (generatio). 1. Az anyagcsere az az élettevékenység, amely által a növény, hogy elhasznált erőit pótolja, más, rajta kívül álló anyagokat vesz magához, saját szubsztanciájába bekebelezi és maga szubsztanciájává alakítja azokat. A táplálkozás tehát az anyagcserét szolgálja. 2. A növekedés az a tevékenység,…

Tovább a teljes cikkre

Filozófiai percek (11. rész)

Az élettevékenységek potenciái általában és a vegetatív élet 1. szakasz A lélek és a potenciák reális különbsége Mivel a szubsztanciákat sajátosságaik (proprietates) által ismerjük meg, és e proprietások közül a legfontosabbak a sajátos potenciák (pontentiae propriae), az élőlények megismerése szempontjából fontos, hogy tisztában legyünk e potenciák természetével. Két kérdés merülhet fel: 1. Vajon a potenciák valósan különböznek-e a lélektől, vagy sem? 2. Feltéve, hogy a potenciák valósan különböznek a lélektől, mi az, ami őket egymástól megkülönbözteti, ami megadja nekik sajátos jellegüket? Ad 1. A középkori nominalisták és az újkor számos…

Tovább a teljes cikkre

Egyenlőség? Na még mit nem!

Ha hungaristaként bizonyítani akarjuk azt a lényegünkhöz tartozó létszemléleti tételmondatot, miszerint minden egészségesen működő közösségnek és társadalomnak (a családtól az államig) a hierarchikus berendezkedés egy esszenciális fundamentuma, akkor érvelésünk szempontjából elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk ezen kifejezés (s egyben szellemiség) ellenpólusával, ha úgy tetszik antitézisével, az európai hanyatlás egyik zászlóshajójával, az egyenlőséggel. Témánk fontossága kiváltképp relevánssá válik, ha körbepillantunk magunk körül és megvizsgáljuk a kulturmarxitsa korszellem tartóoszlopait, amelyből igen fontos szerepet vállal magára az egalitarizmus és annak különböző irányzatai. Az egyenlőség szolgál ugyanis legfőképpen a XXI. századot uraló világszemlélet ideológiai alapmagjaként, továbbá…

Tovább a teljes cikkre

Filozófiai percek 10. rész

A három visszavezetett egyetemes alapelvAz azonosság elve (principium identitatis) 1. Az elv jelentése Az ellentmondás elvét, ha pozitívan fogalmazzuk meg, akkor megkapjuk azazonosság elvét: a lény az lény. Ugyanezt alaposabban így fejezhetjük ki: Ami van, az van, ami nincs, az nincs. Vagy, ha bármely két dolog egy harmadikkal egyenlő, akkor egymás közt is egyenlőek. Az azonosság elvében az alanynak is a lény, és az állítmány is a lény. Ebben az ítéletben tehát az alanynak és az állítmánynak azonos a terjedelme, ami biztosan igazítélet második faja. A lény az alanya az…

Tovább a teljes cikkre

Filozófiai percek 9. rész

Melyek a dedukció vagy a logikai törvényei? (Leges deductionis vel logicae) Amint az axiológiából tudjuk, a dedukció az a következtetés, amellyel az egyetemesebb igazságból megismerjük a kevésbé egyetemes igazságot. Minden dedukció szükségképpen feltételez tehát a konklúziójában szereplő két fogalmon, az alanyon és az állítmányon kívül egy olyan harmadik fogalmat is, amelynek segítségével a dedukció fő és altételben összehasonlítja egymással az alanyt és az állítmányt. Ha ennek a harmadik segédfogalomnak (terminus medius) a terjedelmét össze akarjuk hasonlítani a konklúzió alanyának és állítmányának terjedelmével, azt kell meggondolnunk, hogy a biztos állításnak az…

Tovább a teljes cikkre

Filozófiai percek 8. rész

A szakadásos dinamizmus cáfolata a) A kiterjedést kiterjedés nélküli pontok segítségével magyarázni annyi, mint a kiterjedés valóságát tagadni Ugyanis a kiterjedés lényegéhez hozzátartozik, hogy a részei egymáson kívül, illetve mellett legyenek, mégpedig úgy, hogy a szomszédos részek határvonalaikon kívül érintkezzenek. Ehhez viszont az kell, hogy a részecskék maguk is kiterjedtek legyenek, mert aminek nincs kiterjedése, annak határvonala sincs. Ha tehát a másikkal érintkezik, nem pusztán a határvonalán, hanem egész teljessége szerint érintkezik, azaz egybeesik. Ám teljesen egybeeső pontok, még ha végtelen is a számuk, sohasem adhatnak egy miliméternyi vonalat vagy…

Tovább a teljes cikkre