Filozófiai percek 10. rész

A három visszavezetett egyetemes alapelv
Az azonosság elve (principium identitatis)


1. Az elv jelentése

Az ellentmondás elvét, ha pozitívan fogalmazzuk meg, akkor megkapjuk azazonosság elvét: a lény az lény. Ugyanezt alaposabban így fejezhetjük ki: Ami van, az van, ami nincs, az nincs. Vagy, ha bármely két dolog egy harmadikkal egyenlő, akkor egymás közt is egyenlőek. Az azonosság elvében az alanynak is a lény, és az állítmány is a lény. Ebben az ítéletben tehát az alanynak és az állítmánynak azonos a terjedelme, ami biztosan igazítélet második faja. A lény az alanya az “ami van az van, ami nincs, az nincs “mondatnak, mert az “ami van”, az minden lényre vonatkozik. Ugyanígy a “ha bármely két dolog egy harmadikkal egyenlő, akkor egymás közt is egyenlőek” mondat alanya is a lény, mert a “bármely két dolog” minden lényt jelent.

2. Az elv kétségbevonhatatlansága

Az azonosság elvét csak azt tagadja vagy vonhatja kétségbe, aki egyszersmind az ellentmondás elvét is tagadja, vagy abban is kételkedik. Ha ugyanis valami nem lehet az, ami nem, csak az lehet, ami. Ha teljességgel meg akarjuk érteni ezt az elvet, akkor azt is látni kell, hogy mivel az ellentmondás elvére épül, ugyanazok a szempontok vonatkoznak erre is,mint arra. Vagyis ez az elv is megengedi, hogy egy dolognak ugyanabból a szempontból, de különböző időpontokban lehetnek egymással összeférhetetlen tulajdonságai is. Például ugyanarra az emberre igaz lehet,hogy gyermek, és az is, hogy felnőtt, de csak különböző időpontokban. Lehetetlen azonban, hogy egy ember ugyanabban az időpontban gyerek is legyen, és felnőtt is. Továbbá ez az elv megengedi, hogy ugyanaz a dolog, ugyanabban az időben, de különböző szempontból egymást kizáró tulajdonságokkal rendelkezzen. Például az asztal egyik fele lehet fehér, míg
a másik fele nem fehér ugyanabban az időben. Lehetetlen azonban, hogy ugyanaz a rész, ugyanabban az időben rendelkezzék egy tulajdonsággal, és annak ellentmondásával is.

Bevezetés a filozófiába –
Tudós-Takács János

3. Az ellentmondás elvének elsődlegessége

Mindkét alapelv, az ellentmondás és az azonosság elve egyaránt abszolút biztos. Mégis azt mondhatjuk, hogy a kettő közül az ellentmondás elve az elsődleges, és az azonosság elve a másodlagos. Értelmünk ugyanis először csak a semmitől való különbözőséget fogja fel. Másodszor ismeri csak meg a lényt, mint pozitív valóságot. Tökéletesebben ismerünk meg ugyanis egy dolgot, ha pozitíve ismerjük, mintha csak azt tudjuk róla, hogy mi nem. Vagyis, előbb ismerjük meg az ellentmondás elvének az elemeit, a lényt és a nem-lényt, mint az azonosság elvének elemeit. Van azonban még másik szempont is, ami az ellentmondás elvének feltétlen elsőbbsége mellett szól. Az ellentmondás elve ugyanis semmi más igazságot nem tételez fel, az azonosság elve azonban feltételezi az ellentmondás elvét.

4. Amikor az állítmány terjedelme nem teljesen tartalmazza az alany terjedelmét

Mint már említettük, ha a lény fogalma az ítéletben az alany szerepét tölti be, és az állítmány a terjedelme szempontjából teljesen ki van zárva a lény fogalmának terjedelméből, akkor a “biztosan igaz ítélet” első fajával van dolgunk – ez jelenik meg az ellentmondás elvében. Ha a lény fogalmával egyenlő az állítmány fogalma, akkor a “biztosan igaz ítélet” második fajjal van dolgunk – ez jelenik meg az azonosság elvében. A biztosan igaz ítélet harmadik fajában az állítmány kisebb terjedelmű mint a lény, és most ezzela fajjal kell foglalkoznunk. Mivel a lény fogalmának terjedelméből egyedül a nem-lény fogalma van kizárva, világos, hogy az első esetben csak egy biztos ítélet hozható: az ellentmondás elve. Hasonlóképpen, a lény fogalmával egyenlő terjedelme csak egy fogalomnak van: magának a lény fogalmának. Ezért a második esetben is csak egy biztos ítéletet mondhatunk ki: az azonosság elvét. Nyilvánvaló azonban, hogy minden más pozitív fogalomnak kisebb a terjedelme mint a lény fogalmának, ezért a “biztosan igaz ítélet” harmadik esetében nemcsak egy, hanem végtelen sok biztos tagadó ítélet mondható ki. Mindezek visszavezethetők az ellentmondás elvére. Ha ugyanis ezen igazságok közül csak egy is nem állna fenn, ez azt jelentené, hogy a lény fogalma, a legegyetemesebb fogalom, egyenlő terjedelmű lenne egy nem legegyetemesebb fogalommal (pl. az ember, vagy az állat fogalmával), vagy éppen kisebb terjedelmű lenne azoknál. Vagyis a lény fogalma ugyanakkor és ugyanolyan szempontból a legegyetemesebb fogalom lenne, meg nem is, ami az ellentmondás elve értelmében lehetetlen. Ezzel felsoroltuk az összes lehetséges esetet, amelyben a lény fogalma egy ítélet alanyának szerepét töltheti be.

5. A biztosan igaz ítélet negyedik faja: amikor a lény nem alany, hanem állítmány

A lény fogalma egy ítéletben nemcsak alany lehet, hanem állítmány is, ebből pedig világos, hogy a lény a nem-lény kivételével minden másról állítható, mivel minden más pozitív fogalmunknak kisebb a terjedelme, minta lénynek. Ezért ebben az esetben végtelenül sok biztos állító ítélet mondható ki (pl. az állat lény, az ember lény; Péter lény stb.) Az eddig felsorolt ítéletek közös tulajdonsága, hogy:

1. bizonyosságuk nyilvánvaló anélkül, hogy alanyuk és állítmányuk szükségszerű jegyeit előzetesen ismernénk,

2. biztos igazságuk felismerésére a lény fogalmának terjedelme vezetett el bennünket,

3. bizonyításuk az ellentmondás elvére való visszavezetéssel történik.

Az eddig említetteken kívül van még két olyan alapelv, amelyek ugyanolyan egyetemes érvényű, biztos igazságot fejeznek ki, és megegyeznek az eddigiekkel azok első közös tulajdonságában, tudniillik abban, hogy bizonyosságuk nyilvánvaló alanyuk és állítmányuk szükségszerű jegyeinek előzetes ismerete nélkül is, de biztos igazságuk felismerésére nem a lény fogalmának terjedelme vezet el bennünket. Ezek bizonyítása az ellentmondás elvére való visszavezetéssel történik.


(Forrás: Tudós-Takács János – Bevezetés a filozófiába: 18-21. oldal)

Zöldinges.net – Lengyel Béla