Anyák napi vers: “Édesanyád”

Édesanyád            Ha édesanyád szeme                                               Nem úgy lát,mint egykor, Ha édesanyád lábát Megtörte az aggkor,  Akkor nyújtsd a karod, Ne hagyd őt magára, Neked kell kísérned Utolsó útjára.  Minden kérésére Adjál néki választ,Türelmes légy véleAkkor is, ha fáraszt Ha nem ért meg téged,Magyarázd el újra, Mikor már nem kérdez,Keserű az óra.  Adolf Hitler, 1923 (Forrás: Szittyakürt Fordította: Tudós-Takács János Bevezető: Wikipédia) Zöldinges Szerkesztőség Share

Tovább a teljes cikkre

A „jakabfa” és a magyar Valentin-nap

Két lufi felfújása közt és a krepp papír vágás szünetében úgy éreztem billentyűzetet kell ragadnom és megosztanom veletek néhány érdekességet a magyar Valentin napról, avagy május elseje hajnaláról, mely a néplélek szerelmi áhítatának ékes szószólója. A Kárpát-Medence széltében hosszában, igaz már egyre kihalófélben, de él még a májusfa állítás szokása, mint a szerelmesek ünnepe, amikor is a legények kiszemeltjük vagy párjuk kapujába, ablaka alá, vagy éppen a társasház folyosójára (ahogy én is tettem hajnalban) színes szalagokkal, lufikkal díszített zöld ágat, vagy kisebb-nagyobb fácskát állítanak, esetleg májuskosarat tesznek az ajtó elé.…

Tovább a teljes cikkre

A valódi nőnap, avagy az igazi nőiség

A nemzetmegtartó nő. A lehető legtömörebb, s mégis a legkifejezőbb megfogalmazása a női élethivatásnak, az anyaságnak. Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, Krisztus urunk fogantatásának napján Szűz Mária nyomán a valódi nőiség előtt hajtunk fejet. Azok előtt a nők előtt tisztelgünk, akiket nem tört meg a XXI. század torz emberképe és a feminizmus hamis nőideája. Azok előtt, akik a lehető legnagyobb büszkeséggel tekintenek arra, hogy természetükből fakadóan – mint nembeli beteljesedésük – legfőbb missziójuk az otthon melegében keresendő. Akik büszkék arra, hogy mind lelkük, mind pedig testük elsősorban a gyermekáldásra és…

Tovább a teljes cikkre

Egy újabb “ünnep” a fogyasztói vallás kalendáriumában

Már lassan közhelynek számít, hogy a fogyasztói társadalom a XX. század végére, a kapitalizmus zászlaja alatt végbement, az ipari forradalommal megkezdődött társadalmi-gazdasági átalakulás hosszú menetelésének folyományaként gyakorlatilag egy teljes mértékben pénzorientált, a fogyasztást hajszoló embertípust kreált önnön rendszerének a fenntartása érdekében. Mindezen gazdasági, alapvetően az anyagi világban tapasztalható problémák azonban csupán tünetei egy mélyebb szellemi-erkölcsi szinten érzékelhető válságnak, amely az emberi minőség esszenciális alapjait darabolta szét. A probléma gyökere, hogy a nyugati társadalmak létszemléleti központjába Krisztus helyére a Mammon került. A szellem helyébe az anyag, a közösség helyébe pedig az individuum…

Tovább a teljes cikkre

Kultúrmarxizmus a jobboldalon

Rövid gondolatok a kultúrmarxizmus térnyeréséről köreinkben. Lássuk csak, hogy szivárog be a jobboldali emberek köreibe ez a “fantasztikus” eszme. Először is kezdjük az alapoknál. Házasság. Mint keresztény embernek, nem szabadna hűtlennek lenni a házastársunkhoz. “Felebarátod házastársát ne kívánd!” Sokszor jobboldali körökben tapasztalom azt a mérhetetlen erkölcstelenséget, amit embertársaik ellen elkövetnek és persze semmiféle bűntudatot nem éreznek. Sőt manapság divat lett az erkölcstelenség és mondhatni, hogy az úgynevezett jobboldal nagy része nem keresztényi életmódot él. Ki kell tehát mondanunk, hogy valódi keresztény értékrend nélkül a világunk elzsidósodik a szó szoros értelmében…

Tovább a teljes cikkre

A buddhista expanzió – két tanulmány

Miért is nevezhető expanziónak? Hisz a buddhizmus nagyhatalmaktól független, személyes és/vagy közösségi karma megtisztulásra törekszik, melynek útja nem ritkán (de nem is kizárólagosan) párhuzamot mutat a taoisták nem cselekvési elvével. Ki kell ábrándítsam a Tisztelt olvasót, ez a gyakorlatban máshogy néz ki. Egész Európában, így hazánkban is a tibeti buddhizmus gyakorolja a legnagyobb hatást a köztudatra, ismerik az emberek a Dalai Lámát, a mandalákat, mindenféle motívumokat felismernek, de fogalmuk sincs annak univerzális üzenetéről. Ezen a ponton már megállapítható, hogy a felsorolt intézmények legnagyobb jó szándéka ellenére is, csupán a tibeti…

Tovább a teljes cikkre

Marschalkó Lajos: A Sodródóknak

Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok, Te kis sodródó, te rongy akarnok. Nem lenne rajtunk semmi hatalma, Éhen pusztúlna, útfélen halna De te vagy és csak te vagy a pártja Joga, hatalma, hóhéri bárdja Kinyujtott karja, felemelt ökle Te szállítod a tapsot dörögve Te, ki a szolgák himnuszát zengi, Te vagy a bűnös, névtelen senki. Te vagy a bűnös, ki sugva mondod Hogy szolgálod csak a gaz bolondot S óh, bár a bicskád testvérbe mártod Azért teszed, hogy megbontsd a pártot, Ölni tudnék — mondod — ha látom De…

Tovább a teljes cikkre

Halloween margójára, avagy a kulturális öngyarmatosítás mintapéldája

“Magyarországon nincs Halloween, Mindenszentek(/Halottak napja) van!” – árasztották el idén is a Facebookot a hasonló bejegyzések. A félreértések elkerülése végett szeretném azonban tisztázni, hogy teljesen felesleges a XXI. században a Halloween köré kialakult szokásokat, és ezeknek a szokásoknak az értelmezési keretrendszerét, tartalmi jellegét azzal mosdatni, és a jogos kritika legitimitását megkérdőjelezni azáltal, hogy előhozakodunk az ünnep eredetmítoszával és korábbi kulturális hagyományaival. De, hogy ne érje szó a ház elejét egy bekezdés erejéig vizsgáljuk meg az Halloween, mint ünnepnap keletkezésének eltérő értelmezéseit. A leggyakrabban hangoztatott nézet szerint a napjainkban igencsak népszerű…

Tovább a teljes cikkre

A dicsőséges szoborháború

A címet olvasva talán azt gondoljátok provokatív írással készültem, pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Az Orbán kormány számos, a szélsőjobboldalt eltiporni igyekvő intézkedése, az ellehetetlenítés, a populista maszlag mögött mégiscsak felsejlik néhanapján az igazán előremutató emlékezetpolitikai víziók csillaga. Ilyen terület az úgynevezett szoborháború kérdése is. Ha valami, ez igazán szívügyem. A kérdéssel korábban már foglalkoztam itt, most azonban ismét alkalom adódott elégedetten szemlélni az évek óta tartó kulturkampf újabb dicső állomását. Ma, azaz október 31-én 11:00-kor került sor a Nemzeti Vértanúk emlékművének újraavatására. A  Kismarty-Lechner Jenő építész és Füredi…

Tovább a teljes cikkre

A nő, aki előttünk jár – avagy a liberálisok képmutatása

Mint sok egyetemista, én is ahelyett, hogy tanulnék egy sokkal érdekfeszítőbb és az agyam számára pihentetőbb tevékenység után néztem, ez pedig a filmnézés. Mentségemre szóljon, a statisztika egy nagyon kellemetlen tárgy az ember életében, úgy tudnám jellemezni, amint azt Nagy Feró is megénekelte: „mikor még nem voltál, az volt az igazi nyár”; na de hát kinek a pap, kinek a papné. Így hát elkezdtem filmet keresni és megesett a tekintetem ezen a címen „A nő, aki előttünk jár”. A borító alapján konstatáltam, hogy egy „indiános” filmről van szó, azok pedig…

Tovább a teljes cikkre