Filozófiai percek 9. rész

Melyek a dedukció vagy a logikai törvényei? (Leges deductionis vel logicae)

Amint az axiológiából tudjuk, a dedukció az a következtetés, amellyel az egyetemesebb igazságból megismerjük a kevésbé egyetemes igazságot. Minden dedukció szükségképpen feltételez tehát a konklúziójában szereplő két fogalmon, az alanyon és az állítmányon kívül egy olyan harmadik fogalmat is, amelynek segítségével a dedukció fő és altételben összehasonlítja egymással az alanyt és az állítmányt. Ha ennek a harmadik segédfogalomnak (terminus medius) a terjedelmét össze akarjuk hasonlítani a konklúzió alanyának és állítmányának terjedelmével, azt kell meggondolnunk, hogy a biztos állításnak az a feltétele, hogy az alany terjedelme benne legyen az állítmány terjedelmében. Ebből következik, hogy a konklúzió alanyának mindig kisebb a terjedelme, mint az állítmányé. Innen jön az alany logikai neve: terminus minor, azaz kisebb terminus és innen az állítmány logikai neve: terminus maior, azaz nagyobb terminus. Lássuk ezt egy példában:

Főtétel (propositio maior):           Minden ember halandó.

Altétel (propositio minor):          Ámde Péter ember.

Konklúzió (conclusio):                  Tehát Péter halandó.

Bevezetés a filozófiába –
Tudós-Takács János

Ha megvizsgáljuk, könnyen beláthatjuk, hogy a segédfogalomnak (ember – terminus medius) olyan terjedelemmel kell rendelkeznie, amely a konklúzió alanyának (Péternek) terjedelemnél nagyobb kell legyen, a konklúzió állítmányának (halandó) terjedelemnél pedig kisebb. Ebben és csakis ebben az esetben valósulhat meg az, hogy a dedukció egyik tételének alanya a konklúzió alanya lehet, és ennek az alanynak a terjedelme benne van a konklúzió állítmányának terjedelmében. Rögtön látható tehát, hogy a segédfogalom terjedelme az alany és az állítmány terjedelme közé esik. Innen a segédfogalom logikai neve: terminus medius, közbülső terminus. A fentebb leírt dedukcióban “Péter” az alany (subiectum vel terminus minor); a “halandó” az állítmány (praedicatum vel terminus maior), az “ember” pedig a közbülső fogalom (terminus medius). A főtételben a közbülső fogalomnak, vagyis az embernek a terjedelme benne van az állítmánynak, vagyis a halandónak a terjedelmében. Nagyobb terjedelmű ugyanis a halandó fogalma, mint az emberé, hiszen az emberen kívül vannak más halandó lények is: növények és állatok. Az altétel viszont azt fejezi ki, hogy az alanynak, vagyis “Péter”-nek a terjedelme benne van a közbülső fogalomnak, az embernek a terjedelmében, Péterről ugyanis állítható az ember fogalma. Így most már biztos, hogy ha Péter fogalma benne van az ember fogalmában, az ember fogalmát pedig a halandó fogalma mindenestől magába foglalja, Péter fogalma benne van a halandó fogalmának terjedelmében, akkor Péterről biztonsággal állítható, hogy halandó. Ezt fejezi ki a konklúzió. Mivel az állítmány és az alany összehasonlítására nélkülözhetetlen eszköz a közbülső fogalom, biztos, hogy ugyanannak a közbülső fogalomnak kell szerepelni mind a fő-, mind altételben.

(Forrás: Tudós-Takács János – Bevezetés a filozófiába: 89-90. oldal)

Zöldinges.net -Lengyel Béla