A dicsőséges szoborháború

A címet olvasva talán azt gondoljátok provokatív írással készültem, pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Az Orbán kormány számos, a szélsőjobboldalt eltiporni igyekvő intézkedése, az ellehetetlenítés, a populista maszlag mögött mégiscsak felsejlik néhanapján az igazán előremutató emlékezetpolitikai víziók csillaga. Ilyen terület az úgynevezett szoborháború kérdése is. Ha valami, ez igazán szívügyem. A kérdéssel korábban már foglalkoztam itt, most azonban ismét alkalom adódott elégedetten szemlélni az évek óta tartó kulturkampf újabb dicső állomását. Ma, azaz október 31-én 11:00-kor került sor a Nemzeti Vértanúk emlékművének újraavatására. A  Kismarty-Lechner Jenő építész és Füredi…

Tovább a teljes cikkre

Kiállunk a Légió Hungária mellett! (korrigált)

Hatalmas sivalkodás fogadta a Légió Hungária október 23-i vonulását, ill. az azt megelőző Auroránál tett látogatásukat. Persze ez már úgy került leközlésre, hogy megrohamozták a helyet és neonáci szimbólumokat fújtak a falra. Természetesen, ezek a neonáci szimbólumok már nem jelentek meg fotó formájában a cikkekben, ezáltal bizonyítva azok meglétét. De hát minek is, az embereknek elég annyi, ha a független, objektív újságírók azt mondják ott volt, mert akkor ott volt. Ez a Csernobil sorozatból ismert grafitos jelenet inverze. Aki látta, tudja miről beszélek „nem láthatsz grafitot, mert nincs ott” (narrátor:…

Tovább a teljes cikkre

Az empátia zavaros megnyilvánulása

Az emberektől gyakran hallani olyasféle empátiáról, amely a saját nemzete ellen irányul. Persze ezt tudatlanul, de jó szándékból teszik. Most felhozok egy valós példát: Tatabányán van több olyan külvárosi rész, ahol az emberek szegénységben, ám bűnözéstől hemzsegve élnek. Egy ellenzéki képviselő be akarja telepíteni a szegénységben élő cigányságot a központba, hogy ne nyomorban éljenek, persze ezt bérlakásokkal támogatva ingyenesen, de mivel megnyerte a választást, így már nem csak elképzelés lesz. A kormánypárti képviselők pedig ezt ellenzik, persze joggal (függetlenül minden párttól jelentem ki). Mert a saját nemzetem jóléte és az…

Tovább a teljes cikkre

Győzött a demokrácia! – avagy a „mi ne legyen” világ

A demokráciának meg van az a szépsége, hogy mindig győz. Az eredménytől függetlenül valamelyik oldal, vagy épp mindkettő mondhatja, hogy győzött a demokrácia. A demokrácia úgy győz, hogy legyőzi magát. Az egyik helyen az egyik, a másikon a másik demokrácia győz, úgy, hogy az egyik az egyik helyen legyőzi a másikat, a másik meg a másik helyen a másikat. Csodálatos egy dolog ez. Újra és újra nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a demokrácia nem az értékek képviseletéről szól, nem valakinek a feddhetetlensége, vagy alkalmas mivolta hozza el a győzelmet, hanem hogy…

Tovább a teljes cikkre

Greta Thunberg legnagyobb hibája – A szélsőség

Mindenki ismeri „Grétácskát” nem kívánok beszélni pályafutásáról, betegségéről, szüleiről, vagy akár a mögötte álló lobbiról. A felsoroltakat megtette helyettem a kormánymédia, illetve az Azonnali hírportál. Ezen publicisztikák jelentős részével ilyen-olyan formában azonosulni tudok, ám liberális körökben láttam megfogalmazódni azon kritikát, miszerint csupán karaktergyilkosságot folytatnak ellene, ezzel elterelve a figyelmet üzenetéről. A megállapítás helytelen, de való igaz, hogy a média túltolta, de mi laikus emberek még inkább, hisz visszás lehet, ha egy facebook csoport Greta mémekkel van tele, köztük nem egy silánnyal, mint például a „csak f#sz kéne neki” üzenetet sugárzó…

Tovább a teljes cikkre

Egy átlagember élete

Sokszor hallom azt a szót, hogy „célok”. De valójában ez mit is jelent számunkra? Egy luxusautó megszerzése? Munkahelyen való előrelépés? Tekinthetjük-e ezeket valódi céloknak?  Egy átlagember ekképpen gondolkodik, és így formálja az életét, pusztán olyan materialista dolgokra hagyatkozik, melyek a saját kényelmét és vágyait kielégítik. Az önzetlenség tudata már kiveszett belőle, bizalmat nem kér és nem is ad, pusztán magán és szerettein kívül aligha érdekli bármiféle társadalmi/faji probléma vagy, hogy a politika palettán tudva azt, hogy szavazattal nem tehet semmit, mégis kényelmesen belemélyül meleg foteljába és elfogadja, hogy ez a…

Tovább a teljes cikkre

Tarlós, a megafon és az ellenzék

A napokban történt, hogy Tarlós István tartott sajtótájékoztatót, ugyanis ünnepélyes keretek közt elültette a 10000. fát, és ezt zavarta meg Tordai Bence. Tordai az okból kereste meg a főpolgármestert, hogy miért nem vállalja a főpolgármesteri vitát Karácsony Gergellyel és Tordai akadékoskodását megunva nyúlt Tarlós megafonhoz, és annak segítségével mondta a mondandóját Tordainak. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, beindult az ellenzéki mémgyártás és készültek a jobbnál jobb mémek , amik Tarlóst próbálják előnytelen helyzetben bemutatni. Továbbá, természetesen, mindkét oldal örül a farkának és annak, hogy két fülük van és nem tescos…

Tovább a teljes cikkre

Nem az ember az ellenség!

Sokszor látni az interneten azt, hogy egyik-másik csoport az ellenséges csoport tagjainak halálát, esetlegesen szörnyű kínhalálát kívánja. Ezért is, meg személyes tapasztalatok okán éreztem e cikk megírásának szükségességét. Most lehet ez kicsit „liberálisan” fog hangzani, de megeshetett volna bármelyikünkkel, hogy mi is azon az oldalon álljunk, amivel szemben most meghatározzuk magunkat, ekképp mi is lehetnénk a mostani énünk ellensége. Abban, hogy ki melyik oldalra kerül kétségtelenül közrejátszik az egyén maga, de semmiképp sem hanyagolható el a környezet szerepe, ráhatása az ember eszmei fejlődésére. Így nem tudok azzal azonosulni, hogy a…

Tovább a teljes cikkre

Olvasói reakció a „Tegyük a divatot szélsőjobbossá” cikkre

A Magyar Sziget igazán sosem fogta meg a fiatalságot, csak annak egy bizonyos rétegét. Az ott jelenlévő közönség egy része pedig nem tudta magáénak azt az elképzelést/eszmét, amit annak idején a PHM képviselt. Sajnálatos módon nem a PHM öröksége, hanem a tömegek szemében a szélsőjobb redukálódott a szubkulturális dolgok, a ’szarszlovákozó’, zsidózó és ’zikkhejjező’ tömegre, akik a külsősök fejében még mindig a kopasz skinhead vonalként vannak azonosítva. Pedig ezen kellene túltenni magunkat. Annak idején, mikor a Jobbik pártként levetette a bocskait, meg a gárdamellényt, és öltönyben kezdett el bejárni az…

Tovább a teljes cikkre

Az órák már készülőben

Válasz A meg nem értett órásmester… c. cikkre. Való igaz. Az órásmester szívének óriási fájdalom volt látni, hogy több mint négyszáz év távlatából, hosszú álmából felriadva – ahogy mondani szokták – a régi jó dolgokból, sajnos már nem maradt semmi. Értetlenkedve állt a döbbenetes változások előtt, melyek szeretett szakmájában történtek. Körbenézve a világban azonban akarva-akaratlanul is be kellett ismernie, hogy évszázados tudásának, az óra formái mögött rejlő mély értékek átadáshoz neki is igazodnia kell, a kor óráinak formáihoz igazítania a „meg nem értett” szakismeretét. Ezt belátva tanulmányozni kezdte új korának…

Tovább a teljes cikkre