99 éve volt az első „királypuccs”

1921. április 5-én bukott el az úgynevezett első királypuccs, vagy húsvéti puccs, Boldog IV. Károly magyar király visszatérési kísérlete a magyar trónra.

1918. november harmadikán az Osztrák-Magyar Monarchia Padovában fegyverszünetet kötött az antanttal, ezzel pontot téve a széthullóban lévő Monarchia első világháborús szereplésére. Bár a háború során az 1916-ban megkoronázott Károly többször próbált békét kötni, illetve kísérletet tett országa föderatív alapon történő újjászervezésére, ezek a próbálkozások sorra elbuktak. 1918. november 11-én felfüggesztette osztrák császári, majd 13-án magyar királyi jogainak gyakorlását. Miután a Monarchia romjaiból felemelkedő új államok kikiáltották a köztársaságot, Svájcba költözött. Hazánkra ezután vérzivataros és tragikus idők köszöntöttek. A Károlyi – féle Népköztársaságot a kommunista tanácsköztársaság váltotta fel 1919. március 21-én, Magyarország pedig csatatérré változott. A helyzetet a bolsevik uralom augusztusi bukása sem oldotta meg, mivel az országot a későbbi kisantant csapatai tartották megszállva, egészen Horthy budapesti bevonulásáig. 1920. március elsején Horthyt kormányzóvá választották, ezzel létrejött a király nélküli Magyar Királyság. Az uralkodó személyét illetően megoszlott a politikai elit. A szabad királyválasztók mellett erős volt a legitimista párt, azon belül is a karlisták, akik a törvényes királyt, IV. Károlyt akarták a trónon látni. Károly ezen csoport támogatását maga mögött tudva 1920. március 26-án indult útnak Magyarországra, s hamarosan meg is érkezett Szombathelyre, ahol találkozott Teleki Pál miniszterelnökkel. Ezután Budapestre utazott,  de itt a Horthyval való megbeszélése kudarcba fulladt. Hamar világossá vált, hogy az antant nem nézi jó szemmel a restaurációs kísérletet. Károly személye önmagában óriási veszélyt jelentett a frissen alakult utódállamoknak, mivel magyar uralkodói mivoltából adódóan igényt tarthatott a Magyarországtól elcsatolni kívánt területekre. Szomszédaink részleges mozgósítást rendeltek el és a király ellen lépett fel a hadsereg, a kisgazdapárt és Horthy is. Károly, más lehetőség nem lévén, elhagyta az országot. Így ért véget az úgynevezett húsvéti királypuccs. A karlista Teleki Pál nem sokkal ezután összeütközésbe került Horthyval és lemondott. Károly ez év októberében még egyszer megkísérelte a visszatérést. Ekkor zajlott le a budaörsi csata, mikor Gömbös Gyula csapatai megállították a királypárti erőket. Károlyt ezután átadták az antantnak. A „Habsburg-kérdést” az antant nyomására a nemzetgyűlés 1921 novemberében rendezte, azaz kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. A döntés meghozatalában a kényszerű helyzet mellett Horthy személyes ambíciói is közrejátszottak. Bár a magyar közjog nem ismeri a trónfosztás intézményét, a nemzet jövője ebben az esetben a magasabb rendű erkölcsi törvény jogalapján elsőbbséget élvezett. Az aktus következtében bár sérült az államiság, de nem szűnt meg, egészen Szálasi Ferenc, az utolsó törvényes államfő kivégzéséig. 

A Kádár-rendszer idején készült Imposztorok (1969) c. film jelenete a második visszatérési kísérletről.

A király 1922. április elsején száműzetésben halt meg Madeira szigetén. A lehetetlen kül- és belpolitikai helyzet következtében a történelem úgy alakult, hogy ilyen tragikus véget kellett érnie. Ám nem szabad felednünk utolsó királyunk hitvalló életét és magyarság iránt érzett szeretetét, aki ha nem egy mindent felemésztő, öldöklő háborúban kapta volna meg a koronát, akkor minden bizonnyal teljes erejével népünk felvirágoztatásán dolgozott volna.

Boldog IV. Károly király, könyörögj érettünk!

Zöldinges.net – Kovács Sándor

Related posts