„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.”

“Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha Jézus Krisztus miatt gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”

/Máté 5, 10-12/

Mikor az új-zélandi mészárlásról írtunk az a vád ért minket, hogy a keresztények sorsa nem érdekel minket, csak a muszlimok ellen elkövetett terrortámadás kapcsán ragadtunk tollat. A facebook posztunk alatt kialakult heves vitánál próbáltuk elmagyarázni, hogy ez alaptalan vád, de mindhiába. Nos ez a cikk nem azért íródott, hogy ezen személyek igényeit kielégítse, avagy mentesítsük magunkat a vád alól, mivel nincs mi alól mentesülnünk.

A Sri Lankán történtek után úgy éreztem ideje megszólalnunk nekünk is, mint mondottam nem azért, mert egyesek szerint nem érdekelnek minket az üldözött, meggyilkolt keresztények, hanem, mivel ez egy olyan téma, amiben nekünk is el kell mondanunk mit is gondolunk a történtekről.

Ma a világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység. Európán és Amerikán kívüli hittestvéreink folyamatos veszélynek, üldöztetésnek vannak kitéve, ami bármikor járhat az életük elvesztésével is. Megpróbálom egy kicsit más megközelítésből megvizsgálni a jelenünkben zajló eseményeket.

Mit kellene gondoljunk? Amellett, hogy ezek sajnálatos dolgok, és mások szenvedésében, nyomorában látszólag nincs semmi dicsőséges és magasztos dolog, mégis azt kell mondanom, hogy az Igazságért szenvedni, azért üldöztetésben lenni, igenis egy dicső és magasztos, Istennek tetsző dolog. Ahogy Máté evangéliumában olvashatjuk, akiket az Igazságért üldöznek, a mennyek országát öröklik és jutalmuk bőséges. Hittestvéreink, akik merényletek, terrortámadások áldozatai, akik nap mint nap szenvednek hátrányokban hitük megvallása miatt, haláluk után már együtt lesznek Jézussal és megérdemelt bőséges jutalmukat fogják élvezni az örökkévalóságig. Ez olyan rossz dolog lenne?

Az ember korlátolt lény, nem tud elszakadni a földi dolgok és javak fogságából és hajlamos azokat túlértékelni, nagyobb jelentőséget tulajdonítani nekik, mint amennyit kellene. Földi életünk véges, ha az örökkévalóságot tekintjük, akkor idejét tekintve egy jelentéktelen mozzanat az életünkben, elfeledjük, hogy a földi életünk csak egy állomás, egy ideiglenes állapot, ami egyszer véget ér.

Még véletlenül sem azt mondom, hogy akkor most keressünk fel muszlimokat és önként hajtsuk bitóra a fejünket. Pusztán azt akarom érzékeltetni, hogy a nagy egészet vizsgálva nem csak a földi oldalát kell látnunk a történteknek, hanem azt is, hogy a vértanúhalál, az üldöztetésnek való kitétel egy magasztos és dicső dolog, ami független attól, hogy az illető önként vállalta, vagy „a sors” kényszerítette abba a helyzetbe.

Természetesen az elkövetőket nem kell hősként kezelni, nem az ő tettük a dicső, hisz ezáltal megdicsőültek a vértanúk; hanem a vértanúság a dicső, de az okozója egy megvetendő egyén. Így hát értelemszerűen tennünk kell az üldöztetés és a terrortámadások ellen és segítenünk kell hittestvéreinken. Viszont amellett, hogy a megvetjük a történteket, lássuk azok másik oldalát is.

Meg kell említenem azon hittestvéreket is, akik ugyan oly szintű üldöztetésnek, mint egyes afrikai, közel-keleti és ázsiai országban élő testvéreink nincsenek kitéve. Miképp a keresztényüldözés nem csak ezen országokban nyilvánul meg és nem csak fizikai erőszak formájában. Sokunkat kinevetnek, hülyének, tudatlannak neveznek hitünk megvallása miatt, esetleg kisebb hátrányok is érhetnek minket.

Testvéreim!

Ne feledjétek, Jézus Urunk figyelmeztetett minket:

„Ha a Világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a Világból volnátok, a Világ kedvelné azt, ami sajátja, azonban, mert nem vagytok a Világból, hanem kiválasztottalak titeket a Világból, ezért a Világ gyűlöl titeket. Emlékezzetek az Igére, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a rabszolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.”

/János evangéliuma/

Az üldöztetés és megvetés ténye világos. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e vállalni az Urat akkor is, amikor a legkisebb „hasznunk” sincs belőle? Képesek vagyunk-e akkor is megvallani Jézust, amikor a halállal nézünk farkasszemet?

Lehet most azt mondjuk, hogy „Hát persze! Ez csak természetes!”, de ha ott lennénk, hogy tényleg meg kell tennünk, akkor is ugyanezt gondolnánk?

A merényletek emlékeztessenek minket arra, hogy bármikor kényszerülhetünk hitünk megvallására ilyen-olyan mértékben. Ha ilyen helyzetbe kerülnénk, ne kössenek minket földi javak, jusson eszünkbe, hogy azért a hátrányért, amit a földön elszenvedünk, mily jutalmat kapunk a mennyben!

Imádkozzunk hát Istenhez hitünk megerősítéséért, valamint minden üldözött testvérünkért!

Isten nyugosztaljon minden vértanút, akinek a hitéért kellett meghalnia és adjon erőt minden kereszténynek, akinek hitük miatt kell üldöztetést elszenvedniük.

Zöldinges.net – Bognár Albert

Korábbi cikkek