Az orosz valóság

Oroszország: gyönyörű városok, végtelen síkságok, transzszibériai vasút, olaj- és földgáz mezők, vodka, ortodox egyház. Csupán néhány emblematikus dolog ebből a hatalmas országból, melyek a külföldiek elől eltakarják a borzalmas valóságot.

Sok magyar (sőt meg merem kockáztatni, hogy sok európai) nacionalista számára Oroszország a szabadság megtestesítője, ahol tombol a hazaszeretet és Putyin, a bölcs vezető szárnyai alatt épül-szépül az ország. Ez azonban csak egy illúzió, melyet az orosz propaganda akar elhitetni a külfölddel. A gyárvezetőket megleckéztető, munkások érdekeit védő, lakóparkokat építő Putyin mögött egy volt KGB-s, posztkommunista diktátor rejtőzik, aki sárba tapossa az orosz nacionalizmust, ráadásul destruktív munkájához mind a politikai elit, mind az ortodox egyház asszisztál.

A félreértések elkerülése érdekében leszögezném, hogy a cikk a rendszer hibáira világít rá és nem az a célja, hogy Oroszországot egy szemétdombnak minősítse. Természetesen a Putyin-rezsim is hordoz magában pozitív tulajdonságokat pl. a terrorizmus elleni harc vagy az antiliberalizmus, attól függetlenül, hogy ezeknek egy részét érdekből, saját fennmaradásának biztosítása okán teszi.

  • Hamis nacionalizmus

Sokan érvelnek azzal, hogy az orosz vezetés nacionalista, hisz a határokon kívül (pl. Ukrajnában) ragadt orosz kisebbség jogaiért küzdenek, az orosz lakosságú területeket vissza akarják csatolni az anyaországhoz. A valóságban sajnos az orosz kisebbség csak eszköz a politikai célok elérésére. A Krím-fsz. katonai szempontból, Novorosszia (Ukrajna második legfejlettebb régiója a főváros után feldolgozóipara és széntelepei miatt) pedig gazdasági szempontból értékes az orosz vezetésnek. Az orosz emberek semmibevételének kiváló példája Csecsenföld. A háború alatt szinte a teljes orosz kisebbséget kiirtották vagy elüldözték a csecsenek. Jelenleg a régióban gyakorlatilag nem élnek oroszok, de az állam mégis óriási pénzeket juttat a területre, mellyel Csecsenföld a föderáció egyik legfejlettebb tartománya lett: a katonai és gazdasági érdekek oltárán feláldozták az orosz emberek érdekeit.

Az igazi orosz nacionalizmust pedig könyörtelenül elfojtják. Ha valaki tényleg szereti a hazáját, esetleg antikommunista nézeteket képvisel, akkor bele fog ütközni a 282. törvénybe, mely az extrémizmus elleni harcot hivatott szolgálni. Az extrémizmus nagyjából ugyanazt takarja, mint a múlt században az osztályidegenség: segítségével bárkit, bármikor, koholt vádak alapján börtönbe lehet vetni. Ebben a pillanatban is több ezer bajtársunk sínylődik rabként. Egyetlen bűnük, hogy meglátták országuk pusztulását és tenni akartak ellene. Természetesen a szélsőbaloldaliakra ez a törvény nem vonatkozik, hisz vörösnek lenni a XXI. század Oroszországában becsülendő dolog.

  • Egyház és állam kéz a kézben

Mint már fentebb írtam az ortodox egyház nem kíván elszakadni a múltszázadi szokásoktól és szorosan együttműködik a hatalommal. Ez az üzlet mindkét fél számára jövedelmező: az állam kap képeket, melyeken Putyin templomban pózol jó keresztény módjára, illetve a kommunista nosztalgiát erősítő Sztálinos falinaptárat. A pravoszláv egyház soraiban egyre több sztálinista pap van. Több botrány is kerekedett már ebből, pl. mikor egy szentpétervári templomban a Generalissimus a Moszkvai Matrónával került ábrázolásra, akitől tanácsot kér, hogy hogyan védje meg a fővárost a német hadaktól. Pár évvel ezelőtt pedig Sztálin kanonizációja is felmerült, szerencsére eredmény nélkül. Azonban a templomrobbantó, papokat internáló Sztálin képe, őt mint szentet ábrázolva több kommunista tüntetésen is megszokott látvány. Ez persze még nem azt jelenti, hogy az orosz ortodox egyház vörös színekbe öltözött volna, mindenesetre ezeket az intő jeleket komolyan kell venni.

  • Hanyatló gazdaság, társadalmi problémák

Oroszországban jelenleg exportgazdaság működik. Ez azt jelenti, hogy a nyersanyagokat rögtön a kitermelés után külföldre exportálják, azokból szinte semmit sem dolgoznak fel. Bár nap mint nap elképesztő mennyiségű nyersanyagot adnak el, az államadósság rohamosan nő. A Szovjetunió széthullása után az óriási ipari központok (pl. Sztálingrád) szellemvárosokká váltak, pont mint a volt szocialista országok pl. hazánk esetében is. Milliók vesztették el munkahelyüket és az életszínvonal mélyrepülésbe kezdett. Ez a folyamat mára lelassult, de nem állt meg. Tömegek süllyedtek anyagi és erkölcsi nyomorba. Óriási az alkoholisták, drogosok, gyógyszerfüggők száma, valamint elburjánzott a prostitúció és a pornográfia is. Szervezett módon szedik össze az orosz lányokat akiket eladnak Oroszországban, vagy külföldre például Közel-Keleten Izraelba, vagy Nyugat-Európába és Észak-Amerikába ahol a pornóiparban dolgoztatják őket. Tavaly emelték fel a nyugdíjkorhatárt nőknél 60, férfiaknál pedig 65 évre. Ezt összevetve az átlagéletkorral (nőknél 70, férfiaknál 63 év) nem túl bizalomgerjesztő kép tárul elénk. Nem mintha a 60000 forint értékű átlagnyugdíj életbiztosítás lenne. Ezenkívül a minimálbérek is alacsonynak számítanak Európa többi országához képest: a minimálbér Oroszországban nettó 120 euró míg hazánkban 314. Problémát okoz még az óriási mértékű korrupció, amely az egész országot behálózza. Országszerte virágzik a maffia és oligarchák tartják kezükben a nemzeti vagyon döntő részét. A korrupciós és alvilági ügyeket feltáró újságírók és nyomozók pedig rendszerint belefutnak egy eltévedt lövedékbe, vagy cukor helyett véletlenül polóniummal ízesítik a teájukat. A rendszer így tartja fent a szovjet időkből ismert rettegést és beletörődő magatartást, aminek segítségével olyan abszurd törvényeket vihetnek keresztül, mint a választási részvételi küszöb eltörlése vagy a kormányzók közvetlen megválaszthatóságának felszámolása.

A 90-es évek demográfiai válságát nagyjából sikerült kihevernie az országnak, de a népesség még a Krím-fsz. elcsatolásával és a migrációval együtt is csökkenő tendenciát mutat. Az országon belüli demográfiai kép is átrajzolódóban van. Oroszföldön több mint 16 millió muszlim él (ez Európa muszlim lakosságának 37%-a) akik átlagosan sokkal több gyereket vállalnak, mint az orosz családok. A bevándorlás által is rengetegen érkeznek főleg a FÁK államaiból, illetve a baráti országokból pl. Kínából. Az orosz hadsereg gerincének eddig is szerves részét képezték a csecsen katonák és a különböző belső ázsiai népek fiai, ám a bevándorlás következtében az orosz haderő lassan de biztosan a brit vagy német sereghez hasonló színárnyalatokban fog pompázni. Egyre több a néger és a távol-keleti katona, nem is beszélve a rengeteg „őshonos” arabról.

  • Kommunista nosztalgia

A Szovjetunió megszűnése csak névváltást és területi veszteséget jelentett, a klaviatúra a régi maradt. Az utcák, terek megőrizték neveiket, állnak a Sztálin szobrok és a Mauzóleum is, örök emléket állítva a „dicső” múltnak. A május 9-ei győzelem napja alkalmából Moszkva vörösbe öltözik és sarló-kalapácsos zászlót lengetve emlékeznek meg a tömegek a „megszállók” felett aratott győzelemről. Nagyon könnyű az embereket ebbe a hamis irányba terelni, hisz a szovjet időkben a mostaninál jobban éltek (hála a sok szatellitállamnak, ami a Szovjetunió szükségleteit elégítette ki).

Ellenben ha leváltanák a jelenlegi vezetést és egy igazi nemzeti kormányt alakítanának, akkor az ország valóban a fejlődés útjára lépne. Éppen ezért segítenünk kell orosz bajtársainkat a harcban, hogy kiszabadítsák népüket a vörös ködből és együtt egy új, virágzó Európa alapkövét fektethessük le.

Zöldinges.net – Kovács Sándor

Források: