A Remény Napja – Ünnepi írások a hatalomátvétel 75. évfordulójára II. Rész

Géresi Tamás, történész, a P.H.M Borsod-Abaúj-Zemplén megyei csoportvezetője: Az én októberem, avagy számomra mi a fő üzenete 1944. október tizenötödikének Október 15.-ének üzenete számomra az az örökkévaló tény, hogy a hatalom megragadásához mindig két feltételnek kell teljesülnie, felkészültségnek és egy történelmi helyzetnek. 1944-ben, mind a két feltétel adott volt. A történelmi helyzet csak az Istenen (vagy nevezhetjük gondviselésnek) múlik, mi nem befolyásolhatjuk, a mi feladatunk, hogy felkészültek legyünk mikor eljön. De hiába is vagyunk bármennyire felkészültek akár szellemileg, akár katonailag, akár kapcsolatrendszereket tekintve, egy adott történelmi helyzet nélkül nem sikerülhet…

Tovább a teljes cikkre

A Remény Napja – Ünnepi írások a hatalomátvétel 75. évfordulójára I. Rész

Múlt és jelen összeér, mikor visszatekintünk immár 75 év távlatából a Hungarista Mozgalom történetének legjelentősebb eseményére. Erre a jeles alkalomra mi is nagy várakozással készültünk, hiszen generációkon átívelő íráscsokrot közlünk le folytatásokban, melyben a hungarizmus három generációja szólal meg. Az emigrációsokat még személyesen ismerő testvérünk, a XXI. századi „nagy mozgalom”, a PHM vezetője és holdudvarába tartozó értelmiségének néhány tagja, illetve a legújabb generáció, a Zöldinges szerkesztősége egyaránt kifejti gondolatait az évforduló kapcsán. Hirdesse az elkészült íráscsokor a hungarizmus jelen- és örökkévalóságát a XXI. század zivataros esztendeiben is. Domokos Endre János,…

Tovább a teljes cikkre

Az áruló jussa az erkölcsi halál!

Közeledik október 15-e, a „Zöldingesek Napja”. Ahogy az lenni szokott, az ún. „nemzeti oldal” igencsak megosztott a kérdésben, s maga se tudja eldönteni, hogy hányadán áll a kérdésnek és ismét fel-fel sejlik az „örök vita”: Horthy vagy Szálasi? Kiugrás vagy a halvány reménnyel kecsegtető élet-halál harc? Nyílván szerkesztőségünk számára a kérdés evidens. Számunkra október 15-e az a nap, amikor a becsület és a hűség megmentette szeretett hazánkat az árulás gyalázatos bélyegétől. A nap, amikor a hungarizmus megmutatta erkölcsi fölényét és megakadályozta a nemzet becsületének bemocskolását. A téma ennél persze árnyaltabb.…

Tovább a teljes cikkre

Egyenlőség? Na még mit nem!

Ha hungaristaként bizonyítani akarjuk azt a lényegünkhöz tartozó létszemléleti tételmondatot, miszerint minden egészségesen működő közösségnek és társadalomnak (a családtól az államig) a hierarchikus berendezkedés egy esszenciális fundamentuma, akkor érvelésünk szempontjából elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk ezen kifejezés (s egyben szellemiség) ellenpólusával, ha úgy tetszik antitézisével, az európai hanyatlás egyik zászlóshajójával, az egyenlőséggel. Témánk fontossága kiváltképp relevánssá válik, ha körbepillantunk magunk körül és megvizsgáljuk a kulturmarxitsa korszellem tartóoszlopait, amelyből igen fontos szerepet vállal magára az egalitarizmus és annak különböző irányzatai. Az egyenlőség szolgál ugyanis legfőképpen a XXI. századot uraló világszemlélet ideológiai alapmagjaként, továbbá…

Tovább a teljes cikkre

A nemzeti hivatásrendi munkaállam létjogosultsága

Egy volt P.H.M.-es Testvérünk küldte be írását nekünk, ezt olvashatjátok most: A második világszabadságharc leverését követő, máig tartó korszakban az Európai népek állami berendezkedését alapvetően két hatalomgyakorlási forma határozta meg, az úgynevezett népi demokrácia és a liberális demokrácia. Az előbbi nem más, mint a kommunista vagy az úgyn. „szocialista” rendszerek, az utóbbi pedig a kapitalista, vagyis a liberális piacgazdaság által mozgatott rendszerek hatalmi megnyilvánulási formája. Mi magyarok, hasonlóan az egykori keleti blokk, jelentős részben szovjet megszállási övezetbe tarozó népeihez, mindkét ideológia regnálását megtapasztalhattuk. A Szovjetunió összeomlását, illetve nem sokkal később…

Tovább a teljes cikkre

Néhány észrevétel a Zöldinges hungarista alsóház koncepciójához

A volt P.H.M-ből egyik Testvérünk küldte be nekünk kritikáját a királykérdéssel foglalkozó cikkünk 4. részével kapcsolatban, alább olvashatjátok: A Zöldinges szerkesztősége a következőt írja „A megye képviseletét ellátó hivatásrendi gyűlés delegálhat két követet az Alsóházba, akik a régió ügyeit képviselik. Ezek egyike a megyei jogú város polgármestere, míg társa egy régiófejlesztési tapasztalatokkal rendelkező szakember lesz, hiszen feladatuk kizárólag a saját régiójuk képviseletére korlátozódik majd […] Alsóházban ezen felül számarányosan képviselve lesznek a hivatásrendek, kiknek ülnökei a megyei hivatásrendi gyűlések legkiválóbb tagjaiból kerülnek ki az elnök utasítására.” A következő gondolatok kapcsán…

Tovább a teljes cikkre

A jövő monarchiája – Adalékok a hungarista királykérdéshez IV. rész

Államelméleti fejtegetések Cikksorozatunk első két részében betekinthettünk a hungarista királyságeszme történeti fejlődésébe, előző részünkből pedig filozófiai oldalról közelítettük meg a témát. Jelen írásunkban a Zöldinges királyságkoncepcióját mutatjuk be, ám mielőtt erre rátérnénk, itt az ideje tisztázni néhány kényes kérdést, mely az utóbbi hónapokban rendre előkerült, és alaptalan vádaknak adott táptalajt. Íme ezekről pár szóban. A Zöldinges szerkesztősége habsburgimádó? A kérdésre a válasz egyértelmű nem. Nem imádjuk a Habsburgokat, nem tulajdonítunk nekik a kelleténél nagyobb jelentőséget, sokkal inkább egészséges történelemszemlélettel a helyén kezeljük szerepüket. Ha nem vagytok habsburgimádók, akkor miért toljátok…

Tovább a teljes cikkre

A monarchizmus filozófiája – Adalékok a hungarista királykérdéshez III. rész

Mielőtt cikksorozatunk következő részében rátérnénk a hungarista királykérdés kapcsán szerkesztőségünk konkrét álláspontjára, nem árt a leggyakoribb tévhitek eloszlatásával tisztázni, hogy pontosan mit értünk és mit nem értünk az alatt, ha nyíltan deklaráljuk a hungarizmus monarchisztikus alapvonását. Monarchistának lenni ugyanis nem egy múltba révedő nosztalgia, nem a feudalizmus társadalmi berendezkedésének a rehabilitálása, és nem egy királyi dinasztia feltétel nélküli, vak követése. Monarchistának lenni nem jelent mást, mint Krisztus társadalmi királyságának az akarását. A trón és az oltár szakrális szentségének a visszaállítását. Nézzük mindezeket egy kicsit bővebben. 1. Feudalisztikus társadalmi berendezkedés helyett…

Tovább a teljes cikkre

Rendszerváltás a rendszer részeként? – avagy a jobboldal trójai falova: a demokrácia

A XXI. századra a demokrácia, és az ezzel kéz a kézben járó liberális triumvirátus (szabadság, egyenlőség, testvériség) szellemisége sajnálatos módon olyannyira átitatta a magukat deklaráltan jobboldalinak mondott személyek és mozgalmak világlátását, hogy akarva-akaratlanul is, de ezen szemléletmód gyakorlati realitássá érett életük legtöbb szegmensében. Ez a legszembetűnőbben a “jobboldalnak”, vagyis inkább az ún. nemzeti radikalizmusnak (lásd: a Mi Hazánk vagy a korai Jobbik) a pártpolitikához fűződő viszonyában tükröződik vissza. Ismerjük a mantrákat: “sorsdöntő választás”, “a jövőnk a tét”, “most dől el az ország/Európa sorsa”. Ennek a mentalitásnak az egyik legsajnálatosabb következménye…

Tovább a teljes cikkre

A P.H.M. monarchizmusa – Adalékok a hungarista királykérdéshez II. rész

A hungarista királykérdéssel foglalkozó cikksorozatunk második részében az egykori Pax Hungarica Mozgalom álláspontját fogjuk ismertetni, mégpedig egy tanulmány, és a Mozgalom Rádió első adása hasznos adalékainak felhasználásával és újraközlésével. Mindenekelőtt néhány személyes tapasztalattal is szolgálnék. Tagságom ideje alatt – mely a mozgalom utolsó három évére esett – nem vetődött fel a királykérdés szisztematikus rendezésének szükségessége, hiszen mozgalmunk rendkívül gyakorlatorientált volt, így az efféle témák kidolgozása a napi politika útvesztőiben és a legégetőbb témák kereszttüzében háttérbe szorult. Mindazonáltal fontosnak tartom megemlíteni, hogy a tagság – bár rendkívül vegyes volt – egy…

Tovább a teljes cikkre