A napokban ünnepeltük a dicsőséges magyar ellenforradalom győzelmének 100. évfordulóját, mikoris a Nemzeti Hadsereg bevonult a vörös rongyokba öltözött Budapestre. Sokféle érzést hoz felszínre az évforduló: sokak könnyes szemmel a múltba révednek, mások kiöntik lelkük mocskát, hogy ezredszer is elátkozzanak mindent, ami nemzeti. De nem! A magyar ellenforradalom a miénk! A magyar ellenforradalom a birodalmi ethoszból született, a magyar gondolat halhatatlanságából. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk! Való igaz, hogy a Nemzeti Hadsereg sem a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregével, sem a Román Királyi Hadsereggel nem került harci cselekménybe soha, és létrejöttében fontos szerepet játszott az Antanthatalmak jóindulata, mégsem mondható, hogy mindez a szerencse műve, vagy jelentéktelen történelmi értékű esemény. Az ellenforradalom, a budapesti bevonulás, az a bizonyos fehér ló mind szimbólumok, és mint tudjuk, a szimbólumok ereje világokat dönthet meg.
Az ellenforradalom tüze ott lángolt a nemzet szívében száz évvel ezelőtt, ott izzott keresztes hadjáratunkban a vörös rém ellen, haragja ledöntötte trónjáról az áruló Horthyt október tizenötödikén, de 1956-ban is ez a tűz olvasztotta meg a szovjet tankok páncélját. Ez a tűz ma is lángol, bennünk van, akik felvették a zászlót és az ellenforradalom szimbólumát lelkükbe vésték.
A jobboldalon, főleg a magukat konzervatívnak nevezők körében máig él az a szokás, hogy a hungarizmus hallatán felhördülve mindenféle zöldséget kiabálnak („zöld a paradicsom, ha megérik vörös lesz”; „Görögdinnyék ezek: kívül zöld, belül vörös”) vagy éppen zöld bolsevikoznak. Ezek a körök tudatlanságukban és gőgjükben ott keresik az ellenséget, ahol az nincs is.
Hozzátok szólok most magyar konzervatívok, monarchisták, legitimisták, ellenforradalmárok, katolikus értelmiségiek! A hungarizmus nem felforgató eszme, nem forradalmi, nem tör a trónok vagy az oltárok ellen. A hungarizmus nemzeti, keresztény és szocialista. Nemzeti, mert épít és merít az ezeréves magyar történelemből; keresztény, mert a történelmi egyházakat védi és felemelni igyekszik; szocialista, mert törődik az elesettekkel a krisztusi parancs és a Rerum Novarum szellemisége szerint. Radikálisak vagyunk, nem forradalmárok. A forradalmár pusztít és rombol, az ellenforradalmár épít. A hungaristáknak mindig volt bátorságuk ahhoz, hogy merész elképzeléseket vázoljanak fel az ideális társadalomról. Mi vagyunk az igazán konzervatívak, hiszen nem csak néhány száz évből, hanem a civilizáció egész történetéből merítünk, mikor megfogalmazzuk elképzeléseinket. A Pax Hungarica elmélete és az adoptációs monarchizmus mind a római kor szülöttei, társadalomképünk pedig az ezeréves magyar jogrenden és a krisztusi erkölcsön alapul. Véget kell vetni az öncélú és destruktív szalonpolitikának, mely politikai korrektségre hivatkozva kizárja a társadalomból a szélsőjobboldalt. Voltunk, vagyunk, leszünk. Nem tűnünk el, nem oldódunk fel. Akkor is itt leszünk, mikor mindenki más gyáván a földalá bújik majd, hiszen mi megtapasztaltuk az üldöztetés minden formáját. Elveink kiállták az elmúlt évtizedek próbáját és Isten kegyelméből győzelemre fognak jutni a magyar szívekben és lelkekben.
Mi pedig maradunk, akik voltunk: hitvédők, ellenforradalmárok, hungaristák.
Zöldinges.net – Csikós Gergő
