A Remény Napja – Ünnepi írások a hatalomátvétel 75. évfordulójára II. Rész

  • Géresi Tamás, történész, a P.H.M Borsod-Abaúj-Zemplén megyei csoportvezetője:

Az én októberem, avagy számomra mi a fő üzenete 1944. október tizenötödikének

Október 15.-ének üzenete számomra az az örökkévaló tény, hogy a hatalom megragadásához mindig két feltételnek kell teljesülnie, felkészültségnek és egy történelmi helyzetnek. 1944-ben, mind a két feltétel adott volt. A történelmi helyzet csak az Istenen (vagy nevezhetjük gondviselésnek) múlik, mi nem befolyásolhatjuk, a mi feladatunk, hogy felkészültek legyünk mikor eljön. De hiába is vagyunk bármennyire felkészültek akár szellemileg, akár katonailag, akár kapcsolatrendszereket tekintve, egy adott történelmi helyzet nélkül nem sikerülhet a hatalom megragadása, ezért bármiféle puccs, vagy egyéb kísérlet (legyen az parlamentáris, jogkövető) nem fog célt érni.

De ez nem jelenti, hogy nem kell mindig képeznünk magunk és készülnünk. Október 15.-e nem lett volna sikeres, ha egyrészt nincs minden felső posztra a megfelelő ember már előre megtalálva, másrészt a középső szinteken pedig (közigazgatás, hadsereg, etc.) az „átállást” nem vezénylik le a már pozícióban levő emberek, akik bizalmukat helyezték az új rendszerbe.

Az átállás megmutatta azt is, hogy az ország lakosságának jelentős része nem állt ellen, hanem egyetértett a bolsevizmus ellen folytatott harccal. Ez nonverbális válasz azokra a vádakra is, melyek 1941 után erőteljes sorvadással vádolták a mozgalmat. Persze volt lemorzsolódás, de ez inkább tagsági aktivitást és nem eszmei elfordulást jelentett, ahogyan ma sem túl nagyok a „szélsőjobboldali mozgalmak” aktív tagbázisai, mégis jobban beágyazódtunk, mint ellenségeink hiszik, persze még nem annyira, mint kellene.

Ezért október 15 fő üzenete, képezni magunkat és készen állni, a győzelem a miénk lesz, a kérdés egyedül a „mikor”. Bár nemzetünk szempontjából a mikor fontos, de számunkra ne legyen az, ha mi nem érjük meg, akkor a gyermekeink fogják, épp ezért mindig elszántan kell jobbá tenni magunk, hogy egyszer a világot is azzá tehessük, és az eszménk átörökítsük.

  • Bognár Albert, Zöldinges.net főszerkesztő:

A nap, mikor győzött az elhivatottság

Október 15. számomra azt a napot jelenti, amikor győzött az elhivatottság. Két évtized kemény, üldözéssel teli, megalkuvást nem tűrő áldozatos munkája megtérült. Hiába minden próbálkozás, bomlasztás, betiltás, bebörtönzés, a hungarizmus diadalmaskodott. Nem cselszövéssel, nem kompromisszumokkal, nem engedményekkel, hanem az eszméhez hűen maradva.

Ez a nap bizonyíték mindannyiunk számára, hogy a kemény, alázatos, állhatatos, megalkuvást nem tűrő életáldozat igenis lehet eredményes, és igenis van értelme. Bizonyítja, hogy céljaink eléréséhez nem az elvek feladásán, az emberek igényeihez való alkalmazkodás során vezet az út, hanem az elvhűség, áldozatok, szenvedések árán.

Hova jutott Horthy, aki azon ügyeskedett, hogy megtartsa a hatalmat? Kállai nem jött be, ezért hát kellett Sztójay, aztán életpályája az árulásban csúcsosodott ki, és jutalma az erkölcsi halál lett, ágyban, párnák közt érte a halál. Szemben Szálasi? Lemondott a katonai karrierről, vállalta az üldözést, megvetést, a börtönt, felszólalt a német megszállás ellen, és mártír lett az Igazság oltárán.

Melyik követendő példa?

Ezt jelenti október 15. az elhivatottságot, ami nem a földi örömök hajszolásával jár, nem az élvezetekben való sütkérezést jelenti, hanem a lemondást, az áldozathozatalt, a szenvedést.

Amikor visszagondolunk az előttünk járókra, ezt látjuk, elhivatottságot, ha méltók akarunk lenni a hungarista névre, és arra, hogy szellemi örököseiknek mondhassuk magunkat, akkor azzá kell válnunk, amik ők is voltak: elhivatottá.

Elhivatottá Krisztus Urunkért, a Nemzetért, az eszméért, és életünk kedves lesz az Isten előtt.

  • Magyar Nimród, Zöldinges.net szerkesztő:

Mit jelent október 15-ödike?

1944. október 15. a magyar történelem egyik legdicsőségesebb dátuma.  Hogy miért? Először is vizsgáljuk meg tömören az előzményeket. Horthy Miklós kormányzó kiugrási kísérletet tervezett, rádióban le is adta a fegyverletételről szóló parancsát. Mivel értelmetlenek látta a harcot a szovjet túlerővel szemben, és elejét akarta venni a további emberéleti és anyagi károknak, így a szovjetek oldalára való állást választotta. Ez mind gyakorlati, mind erkölcsi szinten elbukott. Egyrészt a magyar honvédségnek esze ágába sem volt letenni a fegyvert és átállni a szovjet oldalára, melyet gyűlölt kivétel nélkül minden magyar katona, és ellenük évek óta harcoltak. Tehát a kiugrás itt már megbukott. Erkölcsi szempontból méginkább megbukott Horthy kiugrása. A túlerővel szemben inkább letesszük a fegyvert, és hagyjuk, hogy végigsöpörjön rajtunk a vörös terror. Talán akkor majd nem rohan le minket a szovjet vörös hadsereg, és nem kerül hatalomra a kommunista terrordiktatúra? Akkor nem erőszakol meg feleségeket, kislányokat az emberalatti szovjet hadsereg? Talán akkor nem foszt ki mindent, nem becstelenít meg minden értéket ez a hadseregnek nevezett csürhe? A válasz úgy gondolom egyértelmű. És vajon mennyire becsülendő a becsület elárulása? A nemzet becsülete, annak a nemzetnek a becsülete, amelyik a legreménytelenebb harcokban is végig kiállt, amely a reménytelen török túlerővel szemben is harcolt Mohácsnál. Ahol Eger várát védték ugyanilyen túlerővel szemben, ahol Zrínyi kitört a várból az esélytelen harc közepette, s választotta inkább a halált, sem mint letegye a fegyvert. Egy ilyen nemzet becsületét nem lehet bemocskolni azzal, amit Horthy akart, lelkiismeret nélkül átállunk a gonosz oldalára. Így gondolták ezt az akkori hungaristák, és így gondoljuk most is. Hogy a nemzet becsülete nem lehet árucikk vagy alku tárgya. Ezt a harcot folytatni kell, ahogy a magyar nemzet mindig is tette, még akkor is, ha reménytelennek tűnt a harc. A hősök példájából erőt merítve tovább folytatjuk e harcot a 21. században is, s mint ahogy akkor, most is reménytelenek tűnő túlerővel szemben. Üzenjük a régi-új hódítóknak, hogy nem alkuszunk meg, nem tesszük le a fegyvert, és nem kapitulálunk, mert tudjuk és hisszük, hogy az isteni igazság oldalán állunk. Isten minket úgy segéljen!
Nemzettestvérek bajtársak kitartás, fel a győzelemre!

  • Lengyel Béla, Zöldinges.net szerkesztő:

Ez a nap ugyebár a hungarista hatalomátvételről szól, ami 24 órán belül meg is valósult. Általában az embereknek erről a napról zsidók Dunába lövése jut eszébe, és hogy a náci Németország bábja, illetve kiszolgáltatottja lett Magyarország.

Amikor Otto Skorzeny megzsarolta Horthyt a fiával, akkor ő a fiát választotta és nem viselkedett vezetőként, hanem mint egy édesapa. Ami egyáltalán nem jelent rosszat, csak nem való vezetőnek, mivel egy éles szituáció adódott az ország kapcsán, és az egyéni javakról nem tudott lemondani a nemzet javára. Ebben a kérdésben nem fogom fejtegetni, hogy milyen gyenge ember volt, mert nem érzem át az ő érzéseit, de mindenesetre úgy döntött, mint egy édesapa, és nem úgy mint Magyarország vezetője, kormányzója.

Ez a nap, amikor a hungaristáknak egy napjuk volt megragadni a hatalmat, voltak olyan önként jelentkező “hungaristák”, akik csak gyilkolási hecc kedvéből kifolyólag ragadtak fegyvert. Ezek az emberek nem tekinthetőek se jó embernek, sem pedig hungaristának. Egy háborús helyzetben mérlegelni is kell és nem szabad, hogy elragadjon a bosszúvágy egy népcsoport ellen, mert bűnt követett el. Nyilván arra fogok tüzet nyitni, aki az ellenségem és nála is fegyver van, nem pedig arra, aki védtelen és szalad amerre lát. Tehát lehet bírálni a hungaristákat, csakhogy a hatalomátvétel folyamán nemcsak hungaristák kaptak fegyvert. Egy igazi hungarista ártatlan embert soha nem ölhet meg, legyen az bármilyen vallású, vagy más bőrszínű. Egy eszme, ha jól kidolgozott, az igazság alapjaira támaszkodik és objektíve szemléli a világot, nem önmaga lesz rossz, hanem azok az emberek, akik rosszul valósítják meg. Éppígy, nem a kereszténység a rossz, mert vannak bűnös lelkű keresztények , akik nap- mint nap galádul cselekszenek, hanem az ember a bűnös, mert nem a keresztény tanítás szerint éli az életét, hanem a saját érzései és szűklátókörű szubjektív világnézete szerint.

Zöldinges.net – Szerkesztőség