Kategória: Vélemény

Mondta II. József, akit a magyar történelem csak kalapos királyként ismer. Függetlenül a személyétől, hiszen az igazság szempontjából nem az számít, hogy ki mondta, hanem hogy mivel támasztja alá; tehát csak önmagában a mondatot vizsgálva, bármelyikünk mondhatta volna, és bármelyikünk meg is tudná állapítani a jelen szabta körülmények között. A jelen ugyanis folyamat bizonyítja számunkra, hogy a demokrácia az örök értékek képviselete szempontjából mindig csak felszíni megoldást tud adni a problémákra. Csak a tüneteket kezeli, de a betegséget nem, és ezzel pedig jobban elmélyítve azt, mivel az átlagember számára megadja…

Tovább a teljes cikkre

A langymeleg liberális közélet kedvelt üdvöskéje, Hodász András atya – a maga sajátos jópofiskodó, szentimentális stílusában – március 21-i utolsó (?!) videójában közölte a nagyérdeművel: végleg megszűnik a Papifrankó csatorna, melynek fő oka saját maga. Végre egy kis egészséges önszembesítés, gondolhatnánk. De persze most is csalódnunk kell, ugyanis a dolog lényege ismét mellőzésre került. Mi azonban az igazság szikéjével könyörtelenül belevágunk és lehatolunk a jelenség gyökeréig, téve mindezt a gyógyítás szándékával. Simon Gábor atya már készített egy – egyébiránt kiváló – videót a Hodász jelenségről.[1] Mi is megtesszük a magunk…

Tovább a teljes cikkre

A Becsület Napja megemlékezés betiltásának margójára A rendőrség és a Kúria alternatív és jogsértő jogértelmezéséből kifolyólag idén nem lehet tisztelegni a budavári kitörés hősei előtt.  A Becsület Napja betiltásának alapját képező paragrafus hátteréről fontos tudni, hogy keletkezésének előzményei 2017-ig nyúlnak vissza. Miután egy nagy létszámú, méltóságteljes és sikeres megemlékezést bonyolított le a magyar szélsőjobboldal, Heisler András a MAZSIHISZ elnöke személyesen kereste fel Orbán Viktort. A miniszterelnök biztosította Heislert, hogy meg fogja találni annak a lehetőségét, hogy ellehetetlenítse a magyar és német hősökről tartandó megemlékezést. A betiltást megelőző napokban a Népszava…

Tovább a teljes cikkre

Interjú egy olasz-magyar nacionalistával Kérlek mutatkozz be röviden az olvasóknak.  Tisztelettel üdvözlök minden Magyar Bajtársat, a nevem Federico. Olaszországban születtem de édesanyám magyar, erre nagyon büszke vagyok! Neki és a szintén magyar nagyszüleimnek köszönhetem, hogy megtanították mennyire fontos a hagyományok őrzése és a haza szeretete. Hogyan kerültél kapcsolatba a szélsőjobboldallal? Elég gyorsan arra a következtetésre jutottam, hogy a hírekből mindig hiányzott valami, mintha direkt kevés információt adnának át, hogy az emberek csak egy módon lássák a dolgokat. Így pont a hiteles információkeresés közben fedeztem fel egy szuverenista magazint, a „Il…

Tovább a teljes cikkre

Néhány nappal ezelőtt a szélsőbaloldali – tragikus módon óriási nézettséget generáló – Partizán YouTube csatorna egy igencsak ambivalens videót tett közzé.[1] Gulyás Márton a lovasíjász Kassai Lajossal készített interjút, ez utóbbi meghívásának eleget téve. A szituáció nem teljesen előzmények nélküli, hiszen néhány éve Kassai Lajos Puzsér Róberttel került egy platformra – aki ilyen szempontból szintén egy másik kategória – ugyancsak szándékosan.[2] Adott a kérdés: miért kezd párbeszédet folytatni két ennyire eltérő világnézettel bíró egyén és lehet-e ennek egyáltalán bármilyen lényeges eredménye? Nos a felszínes szemlélődők számára lehet, de csak nekik.…

Tovább a teljes cikkre

Miután a 20. század első negyedére a kommunizmus forradalmi úton nem tudott hatalomra juttatni Európában, így olyan ismert zsidó marxista gondolkodók, mint Lukács (Löwinger) György, Antonio Gramsci, Leo Löwenthal, Friedrich Pollock, Max Horkheimer, Herbert Marcuse, Franz Leopold Neumann, Otto Kirchheimer, Erich Fromm Theodor Wiesengrund Adorno és Walter Benjamin – a kommunizmus és a liberalizmus vérfertöző frigyéből – megalkottak egy olyan ideológiát, amely az egész nyugati civilizációt, és annak az alapját, a kereszténységet bírálta. Felismerték, hogy amíg áll a keresztény értékekre épülő nyugati kultúra, addig a marxizmus nem képes átevenni a…

Tovább a teljes cikkre

A beteges „nácizásról” A második világháború nem ért még véget. A tengelyhatalmak közül egyedül Japán (Japán Császárság) írt alá békeszerződést az „Egyesült Nemzetek” elnevezésű formáció egyes tagjaival. A hitlerista Németország (Nagynémet Birodalom) feltétel nélküli megadásra (capitulatio) vonatkozó megállapodást írt alá, de békeszerződés nem kötettett a Dönitz-féle kormányzattal. A fasiszta Itália (Olasz Szociális Köztársaság) esetén erre sem került sor, ahogy a hungarista Magyarország (Magyar Királyság) esetén sem. Az 1947-es párizsi békediktátumot az Olasz Köztársaság és a Magyar Köztársaság néven fellépő bábállamok írták alá, melyek nemhogy a német (1945. V. 08.), de…

Tovább a teljes cikkre