Nőnap-e a nőnap?

Köszöntsük-e ma a nőket? Tisztelegve áldozatos munkájuk előtt, amit a családért, nemzetünk, fajunk fennmaradásáért tesznek… várjunk csak, hát nem is ezért tisztelgünk előttük… nem is ezért ünnepeljük őket, nem ezért mondunk köszöntőt nekik.  A nőnap nem arról szól, hogy meghajlunk a nők előtt, mert ők kiteljesednek a női abszolútomhoz viszonyítva, hanem arról, hogy férfiakhoz hasonlóvá válva élnek. Ez egy ünneplésre méltó dolog lenne? Olyan, mintha ünnepelnénk, hogy a férfiak milyen csinosan járnak magassarkúban és milyen szépen sminkelnek. Abszurd… A mai nap nem tisztelgés a nők előtt, hanem asszisztálás a férfivá…

Tovább a teljes cikkre

Voksolt a Felvidék

Országgyűlési választások voltak Szlovákiában. A fősodor figyelmét elsősorban az köti le, hogy sikerült 12 év után a baloldali Smer-t leváltani és nincs magyar képviselet. Azonban ettől sokkal több mindent kiolvashatunk az eredményekből, hiszen az országgyűlési választások mindig kiváló preferencia felmérések. A választás törvényi hátteréről érdemes tudni, hogy egyfordulós és csak országos lista létezik, tehát nincsenek sem területi listák, sem pedig egyéni jelöltek. De izgalmassá – és számomra szimpatikussá – teszi a választásai rendszert, hogy maximum 4 jelöltet belehet karikázni a választott listán, ez azért számít, mert ha valaki megkapja a…

Tovább a teljes cikkre

Hungarista reakció a HVIM választójogi javaslatához

A kuruc.info lehozott egy közleményt a HVIM-től. Az írás alapvonulatával mélységesen egyet tudok érteni, kivéve az egész közlemény gondolatmagját. Mégpedig a szavazás titkosságát érintőt. A Hungaristák úgy, mint a Horthy-korszakban úgy most is mindig küzdeni fognak a titkos választójogért. Ellenben az „általános titkos és egyenlő” szavazati jogból mi is csupán a titkosság megtartását tartjuk fontosnak, a másik két jelzőt elítéljük. Pontosabban a kettő közül az egyiket mindenképp fel kell számolni. Részemről lehet egyenlő a szavazói jog, amennyiben nem általános és lehet általános is, ha nem egyenlő!             Mire célzok? A…

Tovább a teljes cikkre

A NAT és a kultúrharc

Január 31-én jelent meg a legújabb Nemzeti Alap Tanterv, amit idén szeptembertől vezetnének be. A tantervet rengeteg kritika érte, köztük jogos és egészen elképesztő butaság is. Az alapvető probléma a tantervvel, amit én is elismerek, hogy bár a diákság tanórái csökkentek, a tananyag nő. Ez egy olyan régi problémát vet fel, ami a lexikális tudás szükségességét feszegeti. Akik ezt a kérdést vizsgálják, inkább a gyerekek életre való felkészítését szorgalmaznák. 1. Lexikális tudás Véleményem szerint fontos nagy hangsúlyt fektetnünk a lexikális tudásra, mert ha a múltunkat nem ismerő műveletlen bunkók jönnek…

Tovább a teljes cikkre

Egy újabb “ünnep” a fogyasztói vallás kalendáriumában

Már lassan közhelynek számít, hogy a fogyasztói társadalom a XX. század végére, a kapitalizmus zászlaja alatt végbement, az ipari forradalommal megkezdődött társadalmi-gazdasági átalakulás hosszú menetelésének folyományaként gyakorlatilag egy teljes mértékben pénzorientált, a fogyasztást hajszoló embertípust kreált önnön rendszerének a fenntartása érdekében. Mindezen gazdasági, alapvetően az anyagi világban tapasztalható problémák azonban csupán tünetei egy mélyebb szellemi-erkölcsi szinten érzékelhető válságnak, amely az emberi minőség esszenciális alapjait darabolta szét. A probléma gyökere, hogy a nyugati társadalmak létszemléleti központjába Krisztus helyére a Mammon került. A szellem helyébe az anyag, a közösség helyébe pedig az individuum…

Tovább a teljes cikkre

A demokrácia nem következetes

Talán már aktualitását vesztette a téma, de nem volt időm a megjelenésekor reagálni, mert még az utolsó vizsgámra készültem, aztán a hétvégén meg a Kegyeleti Kitörés Emléktúrán vettem részt, egy másik szerkesztőtársammal és számos más résztvevővel. A napokban történt, hogy hosszas huzavona után Nagy Britannia (és Észak Írország Egyesült Királysága) kilépett az EU-ból. Vagyis, pontosabban kezdetét vette az átmeneti időszak, aminek végeredménye lesz az EU-ból való kilépés. Ennek kapcsán Nigel Farage egy elég maradandó búcsúbeszédet mondott, melynek végén a nemzeti zászlót is meglobogtatta társaival együtt. Hogy most britek kilépése gazdaságilag…

Tovább a teljes cikkre

A Norbi ügy margójára: Elég volt a meninizmusból és a feminizmusból!

Mielőtt belevágnék írásom születésének apropójába, szükséges konstatálni, hogy társadalmunk minden téren pártfogolja a degenerációt, ez a kulturális pestis pedig kihat a szépségideálra is. A szépség fogalma alapjáraton valóban szubjektív, nem lehet objektív alapon kijelenteni, hogy XY szép. Mindenkinek van egy zsánere, van aki a fakó, pirospozsgás, smaragdzöldszemű nőket tartja a legkívánatosabbnak, de van aki a napbarnított, teltidomú, szőke hajú, tengerkékszemű hölgyeket, a sort pedig a végtelenségig lehetne sorolni, eltérő tulajdonságok alapján. Igenis léteznek viszont olyan variációk, melyek objektíven betegesek, a társadalomnak pedig nem szabadna szponzorálni életvitelüket. Erre a jelenségre tapintott…

Tovább a teljes cikkre

A színházak és a kultúrmarxizmus

Szerdán a parlament megszavazta a színházak finanszírozását érintő új törvényt, mely nagyobb beleszólást enged majd a kettős (állami és önkormányzati) fenntartású színházak életébe. A javaslatot az ellenzék szokásos bohóckodása kíséretében 115 igen, 53 nem és 3 tartózkodással szavazta meg a ház. Miért is jelentős számunkra ez? Nos sokat foglalkoztam már kultúrharc kérdésével, melyben valljuk be a kormány gyengécskén szerepelt, ha a nagy egészet nézzük, és összevetjük a regnálása idejével, mindenesetre a kis előrelépés is előrelépés és illik méltatni. Domokos Endre János könyvéből[1], mely a kultúrmarxizmus térhódításával foglalkozik megtudhattuk miben nyilvánul…

Tovább a teljes cikkre

A britek konzervatívak lennének?

Elég ha ennyit mondunk: https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=10157016902799279&id=8807334278 E hét csütörtökén a Britek választását a magát konzervatívnak meghatározó Boris Johnson és “konzervatív” pártja nyerte meg. Amennyiben nem ismernénk a Brit miniszterelnök munkásságát, csodálkozhatnánk, hogy a parlamentben 368 helyet is kapott a munkáspárttal és a liberálisokkal szemben, akik csak 191, illetve 13 helyet szereztek meg maguknak. Ha valódi jobboldalt szeretnénk látni Nagy-Britanniában, akkor vissza kell mennünk az időben Sir Oswald Mosley, British Unionnak keresztelt mozgalmához, ami a szigetország fasiszta pártja volt. Szóval ennek az eredménynek sem örülni, valamint nagyon csodálkozni sem lehet, mivel a…

Tovább a teljes cikkre

Politológiai eszmefuttatások a kocsma szentélyében

Mit lát az ember, amikor is bemegy egy átlagos kocsmába? Örömöt, némi lelkesedést az arcokon, régi barátok és ismerősök emelik poharaikat egymásra és a jövőre. Így kezdődik egy átlagos szombat este a sörtemplomban. Ide járnak az emberek kínjaikat, s bánatukat eláztatni, miközben az igazi templom kong az ürességtől vasárnap reggelén.  De mint mindenhol, itt is megvannak a ranglétrák, nem lehet csak úgy szónokká avanzsálni, ahhoz kell némi önbizalom és határozottság, na meg a jó öreg alkohol.  A Hallgató Ez a fajta teljesen ártalmatlan, ő személi a körülötte lévő dolgokat és…

Tovább a teljes cikkre