Küzdeni a hármas sípszóig

Igen heves reakciókat váltott ki az elmúlt napokban a magyar labdarúgó válogatott és a Lipcse kapusának, Gulácsi Péternek az úgynevezett „szivárvány családok” melletti kiállása. Magával a kiállás tárgyával kevésbé foglalkoznék, ezen oldalon talán felesleges hosszan taglalni, miért is veszélyes az agresszív LMBTQPstb propaganda terjesztése.

Alapból szerintem egyáltalán nem baj, ha egy világszerte ismert sportoló állást foglal számára fontos társadalmi, közéleti kérdésekben. Ezt már csak azért sem tartom problémának, mert az ilyen kiállások segíthetnek leszámolni azzal a tévhittel, miszerint egy sportoló egyébként buta, így elég, ha a sportban eredményes és kész. Idehaza a kommunizmus emlőin nevelkedett sportújságírók egyébként is évtizedekig igyekeztek aláásni a labdarúgók nimbuszát, tanulatlan, buta embereknek beállítva őket.  Talán azt a jogot sem vitatnám el ismert sportolóktól, hogy olyan véleményeket tegyenek közzé, melyekkel mi világnézetünkből fakadóan nemhogy nem értünk egyet, de pontosan az ellenkezőjét gondoljuk. Amit ilyenkor tehetünk, hogy minden lehetséges módot megragadunk arra, hogy álláspontunkat kifejtsük, nem azért, hogy bárkit meggyőzzünk, hanem hogy saját magunkat és álláspontunkat tovább erősítsük. Erősítsük, ne pedig védjük, hiszen a mi álláspontunk ezekben a kérdésekben nem szorul védelemre, miközben a saját magunknak és álláspontunknak az egész közegben elhelyezkedő pozícióját sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez a pozíció pedig a jelen világban nem túl előnyös.

Az egyik probléma itt kezdődik. A közbeszédet, az egész erőteret, amiben a világ működik, nyomasztóan a balliberális világnézet elemei határozzák meg. Focis példával élve, a mai általános értelemben vett „jobboldal” csapata kettős emberhátrányban küzd a baloldal ellen úgy, hogy a játékvezető láthatóan részrehajló a már előnybe hozott baloldal csapatával szemben. Világok összecsapása ez. Megjegyezhetjük, hogy a jobboldal csapatában a jobbszélsők ráadásul teljesen máshogy gondolkodnak a pályán, mint hozzájuk csapódó társaik, akik sok esetben készségesen védekeznek távolabb állva ellenfelüktől baloldali támadásvezetés során, és hajlamosak a jobbszélsőket számonkérni egy-egy határozottabb szerelési kísérlet esetén, félve az egyértelműen elfogult játékvezetőtől.
A probléma itt kezdődik. A sportpályákon világszerte általánosan elterjedt, néhol írott szabály, néhol íratlan elvárás, hogy a sportban ne jelenjen meg a politika, sem a pályán, sem a lelátón. Ennek ellentmondásosságára elég felidézni egyébként, amikor a Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor beszél arról, hogy a sportban nincs helye a politikának. A Fidesz pártigazgatójaként ez igen megmosolyogtató, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy manapság idehaza a legtöbb sportklub valamelyik Fideszes milliárdos, vagy politikus patronálása mellett működik. Ez a politika, közélet-ellenesség pedig a legtöbb esetben addig tart, ameddig a megjelenített üzenet nem egyezik a balliberális nézetekkel. A lelátókról Európa nagy részéről drákói szigorral űzték ki a politikai tartalmakat – legalábbis a jobboldalhoz köthetőeket, hiszen Che Guevara arcképe vígan lengedezhet továbbra is bárhol, de a „Refugees welcome” kiírásokért sem kell vaskos büntetésekre számítania egyik klubnak sem. A pálya is hasonló módon lejtős. Paolo di Canio pályafutása végéig rengeteg bírálat és hátrányos megkülönböztetés érte, amiért felvállalta politikai nézeteit – ha tíz – tizenöt évvel később indul pályafutása, akkor egészen bizonyos, hogy sokkal több támadás és retorzió érte volna nézetei vállalása miatt.

Mások már nem voltak ilyen szerencsések. Tőzsér Dániel még egy, a médián keresztül érkező figyelmeztetéssel megúszta, amikor Belgiumban a 88-as mezszámot választotta, amibe azonnal a „Heil Hitler” kódolt megjelenítését látta bele a helyi sajtó – az eset 2009-ben történt, amikor még nem volt Magyarország fasiszta diktatúrának bélyegezve. Az eset előzménye, hogy 2007-ben a belga belügyminiszter kérte a klubokat, hogy tartózkodjanak a 18-as és a 88-as mezszámok kiosztásától… A görög Jorgosz Katszidisz már nem úszta megy ennyivel. Az AEK Athén akkor 20 éves játékosa, aki hazája utánpótlás válogatottjának is tagja, sőt, az u21-es nemzeti együttes csapatkapitánya volt, „náci karlendítéssel” ünnepelte az AEK számára győzelmet jelentő gólját. Hatalmas botrány kerekedett az esetből, Katszidisz abban az idényben nem léphetett pályára az AEK-ban, a görög válogatottaktól pedig örökre eltiltották egy 50 ezer eurós büntetés mellett! Vagyis egy vélt gesztus miatt senkit nem érdekelt többet a játéka, a pályán nyújtott teljesítménye. Vélt gesztus, ugyanis Tőzsérhez hasonlóan Katszidisz is azonnal sietett leszögezni, mennyire utálja a rasszista embereket, és soha nem szimpatizálna ilyen nézetekkel. Az év végén szerződést bontottak a játékossal.

Katszidisz pályafutása derékbatört egy lendítés miatt.


Hasonlóan szigorú eljárás a nemzetközi szövetségek részéről sem ritkák, két hazai példát hozok most ide. A Kispest Honvéd még 2008-ban kapott több nemzetközi meccsre vonatkozó zártkapus büntetést, mert az UEFA ellenőr náci karlendítéseket vélt felfedezni szurkolás közben a közismerten balos táborral rendelkező Sturm Graz ellen. Ezenfelül egy Havanna feliratú zászló H betűjét vélte titkos kódnak, melyről jobban tudni vélte mindenkinél, főleg az azt készítő Havanna lakótelepi Kispest szurkolóknál, valójában kire utal… A másik példa talán a legabszurdabb elmebaj, az MTK maroknyi szurkolójának 1888 feliratú zászlóját nem engedte be az UEFA ellenőr az újvidéki stadionba, az A.H. és a H.H. feliratokat vélelmezve a klub alapítási évszáma mögött.

Ennyi kitekintés után kanyarodjunk vissza az alaptémához. Gulácsi Péter kiállása nem veszélyezteti pályafutása további szakaszait, sőt, kifejezetten segíteni fogja azt, hiszen a balliberális oldal egyik kiemelt projektjébe állt bele teljes mellszélességgel. Szerencsére a szurkolók már kritikusabbak voltak, több ezer bíráló, elítélő komment jelent meg Gulácsi bejegyzése alatt, na és persze védőkként megjelentek azok a gyűlölködő, agresszív balliberálisok is, akik más esetekben folyamatosan a magyar labdarúgást és a magyar labdarúgókat támadják. Aki szeret hasonló bejegyzések alatt kommenteket olvasni, annak nem újdonság az az agresszív, trágár gyűlölködés, amivel védelmükbe vették Gulácsi és felesége tenyérrajzát. A tolerancia önjelölt bajnokai persze nem álltak meg itt, több normális hangvételű kommentet töröltettek a facebook adminjaival, melyek a hagyományos értékek mellett álltak ki, ismét bizonyságát adva, mennyire hiányzik belőlük az elfogadás és a nyitottság.

A világ még valamelyest színes, régebben kifejezetten az volt, de ezek a balliberális gyűlölködők nagyon szeretnék, ha fekete és fehér lenne. Ezt a folyamatot támogatja Gulácsi, és ebben a küzdelemben állt ki mellette az egykori válogatott védő, Hrutka János is, aki bejegyzésében nem felejtett el páros lábbal beleszállni a szurkolói társadalomba, megbélyegezve a normalitás mellett kiálló fanatikusokat, és persze nem meglepő módon számos közéleti személyiség, politikus biztosította támogatásáról az egyébként kiváló hálóőrt.

Amit mi tehetünk, hogy igyekszünk minden lehetőséget megragadni világnézetünk erősítésére elsősorban saját magunkban. A világok közötti találkozó egyre nehezebb, a körülmények nem nekünk kedveznek, a legfontosabb azonban közhelyeket idézve, hogy a meccset még nem fújták le, a hátrány még mindig nem ledolgozhatatlan, a fociban (és az életben) pedig tényleg bármi megtörténhet, persze csak ha nem törődünk bele, nem adjuk fel a harcot!

Aldo

Korábbi cikkek