Az USA iráni konfliktus

Mielőtt kifejteném az USA iráni konfliktust érdemesnek tartom Iránt röviden bemutatnom. Irán egy perzsa gyökerű orzság, hivatalos nevén az Iráni Iszlám Köztársaság, régebbi elnevezéssel Perzsia, ami egy közel-keleti ország Délnyugat-Ázsiában. Irán a közel-keleti térség második legnagyobb területű országa, területe 1 648 195 km². Szomszédai északon Örményország, Azerbajdzsán, a Kaszpi-tenger, valamint Türkmenisztán, keleten Afganisztán és Pakisztán, délen az Ománi-öböl és a Perzsa-öböl, nyugaton pedig Irak és Törökország. Az ország nevének eredete: az országot 1935-ig csak Perzsia névvel illeték nyugaton. 1935 után az orzság nevét megváltoztatták Iránra, hivatalosan Iráni Császárság egészen 1979-ig. Az Irán szó ősi formája az Arianám, amely az „Indoiráni népek” szó többes száma, melynek jelentése így “Az árják földje”.  Irán multikulturális ország, számos etnikai és nyelvi csoporttal. A legnagyobbak a perzsák, ezt követi az azeriek, majd a kurdok, ezenkívül számos szemita gyökerű nép is megtalálható mint arabok, illetve zsidók is. 

  • Általános adatok
  • A konfliktus gyökerei
1. kép Ruholláh Homeini (baloldalt) és
Ali Hámenei (jobboldalt).

A rendkívül ellenséges Irán – USA viszony nagyon hosszú múltra tekint vissza és egészen 1979-ig kell visszamennünk a kezdetéhez. Ekkor tört ugyanis ki az az iszlám forradalom, mely elűzte Irán éléről az Amerika- és nyugatbarát Mohammad Reza Pahlavi sahhot, és a perzsa államot teokratikus berendezkedésű állammá változtatta. Az új felállásban, mely ma is változatlan formában működik: Iránt egy vallási vezető igazgatja, mely egyszerre ura az állam-apparátusnak és az iszlám egyház-szervezetnek. Az egyszerre világi és vallási hatalommal bíró személy a síita ajatollah címet birtokolja: ő 1979 és 1989 közt Ruholláh Homeini volt, majd 1989 óta Ali Hámenei tölti be ezt a posztot (1. kép). Az új Irán – ahol az iszlám vallás tisztelete és előírásrendszere minden meghatároz – 1979-től ellenséges az Egyesült Államokkal szemben (iráni túszdráma 1979), de az utóbbi 20 évben a két ország közti kapcsolat végzetesen hektikussá vált. 2003-ban az USA kereskedelmi embargót vezetett be Iránnal szemben a perzsa urándúsítás miatt (melynek ellenőrzését Teherán megtagadta a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől). Később 2015-ben Barack Obama ugyan átmenetileg rendezte a kapcsolatokat Iránnal (feloldva az embargót az urándúsítás leállítása vagy legalábbis minimalizálás fejében), de 2018-ban az új elnök, Donald Trump visszaállította a szankciókat. Az elmúlt évben az USA és Irán kölcsönösen terrorszervezetnek nyilvánították egymás hadseregét (Washington a komplett Forradalmi Gárdát is Iránban), majd több súlyos katonai incidens is történt az Ománi-öbölben olajszállító tankerek ellen (melyekkel az amerikaiak Iránt gyanúsították). Végül következett 2020 január másodikájának estéje, amikor az amerikaiak megölték Szulejmani tábornokot, az ajatollah bizalmasát (2. kép). A Bagdadban tartózkodó Kászim Szulejmáni iráni tábornokot egy amerikai MQ-9 Reaper drón megölte.

Az Irán második emberének is tartott altábornagy mind a perzsa hadsereg irányításában, mind a Forradalmi Gárda vezetésében, mind pedig az iráni külpolitika alakításában kulcsszerepet játszott. Többek közt ő irányította a Közel-Kelet több országában működő (de főleg Szíriában és Libanonban tevékenykedő) Hezbollah alakulatait is. Halálakor egyébként a Hezbollah egyik vezetője, Abu Mahdi Muhandisz is mellette volt és szintén életét vesztette a támadásban. A támadást többen értékelték már, de a vélemények széles skálán mozognak. Az Egyesült Államok hivatalosan preventív lépésként határozta meg Szulejmani likvidálását, mellyel állítólag megakadályoztak több olyan lépést is, melyekkel Irán az Egyesült Államok és általában a Nyugat érdekeit és biztonságát sértette volna. Kérdés azonban, hogy a vélhetően hírszerzési információkra támaszkodó döntés valóban elérte e célját, vagy csupán tovább hergelte az iráni vezetést és a Szulejmani helyére lépő új tábornokot (Iszmáil Gánit). Ha Szulejmani nehezen pótolható kulcsfigurája volt az iráni biztonságpolitikai rendszernek, és ha valóban USA ellenes katonai, hadászati lépésekre készült szervezetei révén, akkor Donald Trump döntése likvidálásáról akár értelmet is nyerhet. Ha viszont megölése csak olajat öntött a tűzre és Ali Hámenei ajatollah (Irán legfőbb vezetője) szemében csak fokozta az eltökéltséget az USA elleni fellépések további megtételében, akkor a támadás visszájára is elsülhet. Nem beszélve arról, ha Szulejmani pótlása is könnyen megoldható Teherán számára. A felmerülő kérdések mellett további nagy dilemma, hogy milyen lépésekre készülhet most Irán? Január 8-án az irániak több tucat rakétával támadták meg az amerikaiak két iraki bázisát is: Erbilben és az al-Andban kormányzóságban (az Al-Asszad légibázison), azonban a becsapódások csak minimális károkat okoztak. Az Irán területéről indított rakétákat időben érzékelték az amerikaiak és meg tudtak tenni minden szükséges óvintézkedést. Egyetlen amerikai, német, vagy magyar katona sem sérült meg, viszont egy iraki tiszt halálos sérüléseket szenvedett és 5 másik iraki katona kórházba került. A Szulejmanit likvidáló merénylet után 6 nappal történt támadás viszont aligha az egyetlen válaszlépés az Egyesült Államok ellen (3. kép). Jelenleg Irán egyszerre tekinti magát az iszlám vallás legfőbb védelmezőjének a “hitetlen nyugattal és legfőképpen a gonosz Egyesült Államokkal illetve Izraellel szemben” és a síita vallás (az iszlám kisebb ága) egyetlen igazi vezetőjének. Tény, hogy a muszlimok 12-13 százalékát kitevő síita irányzat legnagyobb arányban Irán területén képviselteti magát, illetve Jemenben, Szíriában, Libanonban van számottevően jelen. Ilyen módon a perzsa állam afféle vallási központként is megjelenítheti magát az arab világban és Amerika-ellenes politikája, mérete, illetve regionális szerepe révén akár a nagyhatalmi játszmáknak is fontos szereplőjévé válhat. Főleg abban az esetben igaz mindez, ha egyre szorosabb és gyümölcsözőbb kapcsolata a valódi nagyhatalom Kínával és Oroszországgal tovább erősödik.

És végűl mindenki nyugodjon le: nem lesz harmadik világháború!

  • 1. Nem lesz atomháború! Irán egyik első válaszlépése Szulejmáni tábornok halálára az volt, hogy bejelentették a 2015-ös atomalkuból való kilépést. Ez hosszú távon könnyen jelentheti azt, hogy a közel-keleti ország atomfegyverek fejlesztésébe kezd, de ha bele is kezdenek egy ilyen projektbe, ennek sikeressége dollármilliárdok és hosszú évek kérdése. Az Egyesült Államok több ezer atomfegyverrel rendelkezik, de ezek használata komoly, kontrollálhatatlan diplomáciai, környezetvédelmi és egészségügyi következményekkel járna, ezért nem érdekelt abban az amerikai vezetés, hogy Iránra atomot dobjon. Számos más, nagy hatóerejű, precíziós fegyverrel rendelkezik az Egyesült Államok, amellyel rövid idő alatt likvidálni tud stratégiai jelentőségű célpontokat Iránon belül, így aligha nyúlnak majd egy olyan fegyvernemhez, mellyel régiós szövetségeseikkel való viszonyukat is veszélybe sodorhatják. 
  • 2. Bár atomfegyverrel nem rendelkezik Irán, számos nagy hatótávolságú ballisztikus- és cirkálórakétát tudnak felvonultatni. Több olyan rakétájuk is van, amely állítólag 2000-2500 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, de rakétáik jelentős többsége rövid- és közepes-hatótávolságú, így nem képes ellőni Európáig sem. Ha az Egyesült Államok és Irán közt nyílt konfliktus alakul ki, az iráni vezetés jó eséllyel az Egyesült Államok és szövetségeseinek helyi érdekeltségeit célozza majd meg, hiszen ezekben tudja majd a legkisebb kockázattal a legnagyobb kárt okozni: ilyen lehet többek közt a bahreini amerikai bázis, a szaúdi vagy emírségekbeli olajkitermelési központok vagy Izrael. Ezek a „logikus célpontok” szinte mind fel vannak készítve egy támadásra, többségük a világ legfejlettebb rakétavédelmi rendszereivel is fel van szerelve, a helyi védelmi rendszereket ráadásul az Egyesült Államok is folyamatosan erősíti. Bár ezek a rakétavédelmi rendszerek nem jelentenek tökéletes védelmet, kétség kívül jelentősen csökkentenék a sikeresen leadott találatok számát.
  • 3. Iránnak nincsenek érdemi szövetségesei. Annak érdekében, hogy valódi világháborúról lehessen beszélni, hatalmas nemzetközi szövetségeknek kellene egymással szemben állnia, ahogy ez az előző két világháború esetén is megfigyelhető volt, Iránnak viszont nincsenek érdemi súlyt képviselő szövetségesei. Irán támogatja a húszi felkelőket Jemenben, a Hezbollahot Libanonban és kisebb milíciákat Irakban és a Gázai-övezetben is, valamint a polgárháborúval lassan egy évtizede küzdő szír kormányt is, de e szövetségesek közül egyik sem alkalmas arra, hogy globális méretűvé eszkaláljon egy közel-keleti konfliktust, de még arra sem, hogy érdemben segítse Iránt egy konvencionális háborúban. Irán gazdasági kapcsolatokat ápol Kínával és Oroszországgal, sőt, még közös hadgyakorlatokat is terveztek, de egyik országnak sincs semmilyen kötelezettsége arra, hogy fegyveres beavatkozással is segítsék Iránt, ha támadás éri. Irán és Oroszország közt 2019-ben mindössze körülbelül 2,5 milliárd dollárnyi, Irán és Kína közt körülbelül 15-20 milliárd dollárnyi kereskedelmi forgalom zajlott le. Csak összehasonlításképpen az Egyesült Államokkal a szankciók ellenére is közel 30 milliárd dollárt, Kína pedig kb. 500 milliárd dollárnyi forgalmat bonyolított le a kereskedelmi háború közepette, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok Kínának és Oroszországnak is sokkal fontosabb kereskedelmi partnere, mint Irán, még úgy is, hogy feszült a viszony. Egy amerikai-iráni háború esetén szinte biztos hogy az oroszok és a kínaiak is kiadnak majd elítélő nyilatkozatokat, szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy orosz zsoldosok és kínai fegyverek is megjelennek majd a konfliktusban, de szinte kizárt, hogy Oroszország és / vagy Kína beavatkozásával globális konfliktussá eszkalálódjon egy iráni háború.
  • 4. Irán a világ legütőképesebb haderőivel néz szembe. Bár számos saját fejlesztésbe kezdett Irán, haderejük még mindig javarészt 80-as, 90-es évekbeli technológiával rendelkezik, míg Izrael, Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok a világ legmodernebb haditechnikai eszközeit tudja felvonultatni ellenük, melyeket jelentős harctéri tapasztalattal rendelkező alakulatok kezelnének. Az Egyesült Államok oldalán beavatkozhat ráadásul Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország és talán még Törökország is, ez az öt ország mind megtalálható a top 10-ben a legütőképesebb haderővel rendelkező országok listáján. Irán katonai és politikai vezérkarát, reguláris haderejét, ballisztikus rakétáit és légierejét egy ilyen koalíciós erő valószínűleg nagyon gyorsan legyőzné, ettől független persze jó eséllyel a gyors győzelmet a reguláris haderő felett nagyon hosszú és véres aszimmetrikus háború követheti.
  • 5. A világháborút megúszhatjuk, de sok minden változhat. Összességéban elmondható, hogy valóban küszöbön lehet egy újabb hábórú a Közel-Keleten, de túlzás egy újabb világháború miatt aggódni, mert Irán magára maradt a világ legütőképesebb hadseregeivel szemben. Hosszú, véres és globális hatásokkal bíró, de jó eséllyel a Közel-Keletre korlátozódó konfliktus jöhet viszont, ami azért nem lesz teljesen hatástalan a hétköznapi magyar emberek életére. Ha atomfelhők és az utcákon menetelő katonák miatt nem is kell aggódnunk, jobb, ha felkészülünk arra, hogy rövidtávon elszállhat az olaj ára, visszatérhet a bizonytalanság a piacokra. Újabb menekültválság és terrorhullám jöhet Európában, valamint növekedhet az Irán által levezényelt, potenciálisan akár hazánkat is célzó hackertámadások száma. Végűl újabb éveken, évtizedeken át elhúzódó NATO-missziók sorozata indulhat majd egy újabb közel-keleti országban, melyek során magyar katonák is elláthatnak feladatokat.

Felhasznált irodalom:

Zöldinges.net – Magyar Nimród