Szeretem a gótikus katedrálisokat…

Jól tudjuk, hogy a történelem viharát, a forradalmak korát, vagy a vallásháborúk idejét kevés egyházi építmény élte túl – elég csak a párizsi Notre-Dame katedrálisra hivatkoznunk. Sok pusztulás után kétszáz esztendeje a francia forradalom rettenetes pusztítást végzett és az egyébként egyházellenes Violet le Duc, a zseniális építész munkája nyomán épülhetett újjá; most pedig a tragikus tűzvész hozott nyomorúságot Európa keresztény múltjának e csodás helyére. Kicsiny hazánkban a török iga idején elpusztult csaknem minden középkori templomunk. Így majd csak a barokk egyházművészet hozta meg a magyar templomok újjászületését. A 19. század…

Tovább a teljes cikkre

A Katolikus Egyház válságának okai

(Egy nyugdíjas pap gondolatai) Igen változékony történelmi korban születtem, nevelkedtem és bizonyos tekintetben ugyanilyen változékony egyházi pályán járva sokat tapasztaltam. Öregségemre elkeseredtem – de nem reménytelenül – hogy talán ezért hívott volna meg az Úr a papságra, ezért dolgoztam lelkesen, vagy néha esendőségek közepette? Még nagyobb keserűséget okoz a gondolat, hogy nem tudok ezen segíteni, sőt talán még részese is voltam, mert lelkesedéssel fogadtam el a tetszetős – de valójában ártó – újítások sorát, s lettem azok munkása. Ma pedig, már lehetőségem sincs, hogy segíteni tudnék a magam szerény eszközeivel.…

Tovább a teljes cikkre

Egyenlőség? Na még mit nem! – II. rész

Az az elgondolás, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, érdekes, de én nem hiszek benne. Arthur Balfour Egyenlőség és hierarchia. Két gondolat, két totálisan szembenálló létszemléleti irányultság. Felismerve utóbbinak, mint szellemi fundamentumnak a szilárd beágyazottságát a nyugati társadalmak életébe nem véletlen, hogy a forradalmak origójába éppen az ezt eltörölni kívánó egyenlőség gondolata került. Nem véletlen, hogy a királyok és az Isten elleni lázadások kivétel nélkül mindig az egyenlőség magvából csíráztak ki, s hogy az egalitárius dogma elsőként a trón és az oltár ellen lépett fel. Két olyan intézmény ellen, amely a…

Tovább a teljes cikkre

In memoriam Szálasi Ferenc!

Jó néhány írás született már Szálasi Ferenc puritán jelleméről, szerény öltözetéről, arról a nemes egyszerűségről, ahogyan élt, és a földöntúli bátorságról, ahogyan a halálba ment. Mégis hiányérzetem volt. Egy valamiről nem esett szó igazán soha: hogy mi ennek a jelentősége, mire lehet ebből következtetni. Annyira így van ez, hogy az ostoba emberek sokszor éppen emiatt gúnyolták. „Kopottas” öltönyén élcelődhettek, amit „folyton viselt”. Tehették ezt a szűkre szabott intellektus jól ismert arroganciájával, amint az emberi, erkölcsi nagyság felé fordul értetlenül. Ahogyan ezek a szellemi törpék minden nagyságot megpróbálnak magukhoz rántani a…

Tovább a teljes cikkre

Filozófiai percek (11. rész)

Az élettevékenységek potenciái általában és a vegetatív élet 1. szakasz A lélek és a potenciák reális különbsége Mivel a szubsztanciákat sajátosságaik (proprietates) által ismerjük meg, és e proprietások közül a legfontosabbak a sajátos potenciák (pontentiae propriae), az élőlények megismerése szempontjából fontos, hogy tisztában legyünk e potenciák természetével. Két kérdés merülhet fel: 1. Vajon a potenciák valósan különböznek-e a lélektől, vagy sem? 2. Feltéve, hogy a potenciák valósan különböznek a lélektől, mi az, ami őket egymástól megkülönbözteti, ami megadja nekik sajátos jellegüket? Ad 1. A középkori nominalisták és az újkor számos…

Tovább a teljes cikkre

Intoleráns szentek I. rész – Szent Miklós püspök

Katolikus hitünk győzelmének ékes bizonyítékai a szentek, kiket tisztelünk, példájukat követjük és közbenjárásukért fohászkodunk. Életük és cselekedeteik elválaszthatatlanok az Anyaszentegyház földi zarándokútjától, ezért tetteik megismerése kívánatos mindannyiunk számára. A mai modernista egyházpolitika a felszabadítás-teológia útján járva a végtelen toleranciára sarkallja a hívők gyülekezetét, de ez az út megtévesztő lehet. Sorozatunk, az intoleráns szentek, azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa egy-egy híres egyházatya életének azon mozzanatát, mellyel méltán kivívná liberális jogvédőink megannyi cizellált jelzőjét, úgy, mint: bigott, intoleráns, xenofób, paganofób, iszlamofób, és még sorolhatnánk. Példájukból merítsünk erőt a Krisztusi egy…

Tovább a teljes cikkre

A transzcendens szükségszerűsége

Valamelyik nap vitába keveredtem egy vitacsoportban. Az volt az állításom, hogy a transzszexualitás és transzvesztitizmus kiélése nagyobb bűn, mint a homoszexualitás kiélése, mert míg utóbbi lázadás a teremtett való szexuális orientációját érinti, az előbbi pedig maga, a teremtett való ellen lázad. És az egyik ateista megjegyezte, hogy „nem bűn, csak a bigott vallásosság szerint”. Nagyszerű megállapítás! Azt kell mondjam igaza van, viszont ennyiben nem merül ki a dolog. Ha vitába keveredünk egy ateistával Isten létével kapcsolatban, akkor megkapjuk, hogy a 40000 isten közül mondjuk meg, melyik az egy igaz isten.…

Tovább a teljes cikkre

Hungarista és ellenforradalmár

A napokban ünnepeltük a dicsőséges magyar ellenforradalom győzelmének 100. évfordulóját, mikoris a Nemzeti Hadsereg bevonult a vörös rongyokba öltözött Budapestre. Sokféle érzést hoz felszínre az évforduló: sokak könnyes szemmel a múltba révednek, mások kiöntik lelkük mocskát, hogy ezredszer is elátkozzanak mindent, ami nemzeti. De nem! A magyar ellenforradalom a miénk! A magyar ellenforradalom a birodalmi ethoszból született, a magyar gondolat halhatatlanságából. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk! Való igaz, hogy a Nemzeti Hadsereg sem a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregével, sem a Román Királyi Hadsereggel nem került harci cselekménybe soha, és…

Tovább a teljes cikkre

Hungarizmus és jogfolytonosság

„Én, Szálasi Ferenc, nemzetvezető, esküszöm az élő Istenre…” Szálasi Ferenc nemzetvezetői eskütételének hetvenötödik évfordulóját ünnepeljük. Nemcsak ilyen évfordulókon, hanem általánosan elverik a port a halálosan szeretett nemzetéért vértanúhalált halt államfőn, hogy hatalomgyakorlása minden jogi alapot nélkülözött. Ezt szinte a baloldalt túllicitálva megkapja az ú.n. „nemzeti oldaltól”, más néven „nemzeti radikálisoktól” is. Valóban igaz ez? A törvényesség közjogi elve (legitimizmus) azt mondja ki, hogy igazolt jogrenden kell alapulnia egy államnak, s annak törvényeit megváltoztatni (reformálni) csak a már adott törvényes keretek között szabad végrehajtani. A társadalom közjava ezt megköveteli, hisz csak…

Tovább a teljes cikkre