Kategória: Hagyomány

100 évvel ezelőtt, október 20-án tért vissza másodszorra IV. Károly király Magyarországra, hogy visszaszerezze trónját. Miután az első, márciusi visszatérési kísérlet meghiúsult Horthy és az antant nyomására, a király visszautazott Svájcba. Erről egy előző cikkünkben részletesen írtunk. A hazai legitimisták kénytelenek voltak felismerni a tavaszi példán okulva, hogy Horthy hajthatatlan a kérdésben, és a restauráció nyomásgyakorlás nélkül lehetetlen. A következő kísérletre ősszel került sor. 1921. október 20-án érkezett meg a király és felesége, Zita királyné repülővel a Kapuvártól nem messze lévő Dénesfára. Legitimista politikusokból álló ellenkormányt alakított, melynek miniszterelnöke Rakovszky…

Tovább a teljes cikkre

Száz esztendővel ezelőtt Ágfalván tört ki a nyugat-magyarországi felkelés. Ennek volt köszönhető Sopronnak és a környező 8 falunak népszavazás útján történő rendezése. Az összesített eredmény Magyarországnak kedvezett, amiért Sopron méltán kapta meg a „Civitas Fidelissima” (a leghűségesebb város) címet. A nyugat-magyarországi területekért fegyverrel harcba szálló Rongyos Gárdát Héjjas Iván volt magyar királyi főhadnagy Kecskemét melletti tanyáján hívta életre 1919 tavaszán, az általa megfogalmazott hét pontjával, mely nacionalista és szociális gondolatokat egyaránt tartalmazott. Az alakulat tagjai frontot megjárt katonák és a kecskeméti tanyavilág gazdái voltak, akik szembeszálltak a vörös uralommal, és…

Tovább a teljes cikkre

A szomoróci felkelés emléknapjára Százegy évvel ezelőtt, 1920. augusztus 1-jén Rankay József hadnagy, a kercai helyőrség parancsokaként nem nézte tovább tétlenül, hogy a szomszédos Szomoróc már 1 éve délszláv megszállás alatt áll, ezért 17 katonájval és a hozzá csatlakozott bátor helybéliekkel a lehetetlenre vállalkozott: harcba bocsátkozott a túlerővel szemben. Ha valami, akkor pont a halál gondolata volt az, amely nem rettentette el Rankayt. 1918-ban, mindössze 19 esztendős korában esett át a tűzkeresztségen az olasz fronton, így számára a hősi halál a legnagyobb dicsőség lett volna. Néhány kézigránát elhajítása és puska…

Tovább a teljes cikkre

Szlovák nyelvű hungarista toborzó 1940-ből Egy nem mindennapi hungarista toborzóra bukkantunk, amely 1940-ben kelt, méghozzá szlovák nyelven. Ez első olvasatra talán meglepőnek is tűnhet, ám a Hungarizmus  nem  a  Csonkaország,  tehát nem  csupán  a  magyar nép testére van szabva, hanem a  Kárpátok ölelte Dunamedence terü­letén  fekvő  ezeréves  Nagy-Hazára, és  az  abban  élő  összes  honképes és  talajgyökeres  népcsaládokra,  melyek  a  magyar  nép  vezetése  és irányítása  alatt  azzal  együtt  jelentik  a  magyar  nemzet  erkölcsi, szellemi,  anyagi  és  politikai,  társadalmi,  gazdasági  egységét. A Hungarizmus tehát a velünk ezer esztendőn át társ- és sorsközösségben…

Tovább a teljes cikkre

„Arra áldozta életét, hogy megvalósuljon búr népünk szabadságának álma, és munkálkodjunk egy olyan szabad állam megvalósításáért, ahol önmagunk urai lehetünk.” az AWB közleménye Eugène Terre’Blanche halála kapcsán Prológus Eugène Ney Terre’Blanche (Ventersdorp, 1941. január 31. – Ventersdorp, 2010. április 3.) egy Afrikaner nacionalista volt, aki alapítója és vezetője volt az afrikáner ellenállási mozgalomnak (Afrikaner Weerstandsbeweging/AWB). Az AWB megalapítása előtt, Terre’Blanche dél-afrikai rendőrtisztként szolgált, illetve a Herstigte Nasionale Party nevű párt tagja volt Transvaalban. Ő volt a szélsőjobboldal vezéralakja, illetve az apartheid egyik legnagyobb támogatója. Hite és filozófiája szerint továbbra is…

Tovább a teljes cikkre