Kategória: Hagyomány

„Churchill be fogja írni a nevét a történelembe; vigyázzunk, hogy ne vérbe írja azt.” A. G. Gardiner 1913. A férfi, aki harcolt a malakindi csatatéren Indiában, részt vett a birodalom utolsó lovasrohamában a dervisek ellen, a búrok fogságba ejtették, ahonnan megszökött és Pretoria ellen vonult. Mindössze 26 évesen bekerült a parlamentbe, 36 évesen pedig az Admiralitás Első Lordja lett. Miért ennyire ünnepelt személyiség? A választ mindenki tudja: Ha ő 1940-ben, mikor minden veszni látszott, nem tartja háborúban a Brit Birodalmat, akkor Hitler kerekedik felül, s a világ ma egy „borzasztó”…

Tovább a teljes cikkre

Naivan azt hihetnénk, hogy a Hősök terén csak nemzetünk nagyjai foglalhatnak helyet, ám ez sajnos nem így van. Több olyan alak is szerepel ott, aki nem méltó erre a címre, ezek egyike Thököly Imre. Thököly már fiatalon, mindössze 23 évesen a kuruc hadsereg fővezére lett. Hadjáratokat vezetett Felvidékre, amit többször feldúlt és bányavárosait kifosztotta. Célja a kurucok Erdély fennhatósága alóli felszabadítása volt, hogy azokat saját ambíciói elérésére használja. A törökök ezt először nem nézték jó szemmel, ám felvidéki sikereit látva megengedték neki a viszonylagos önállóságot. 1682-ben hadai Morvaországig nyomultak előre,…

Tovább a teljes cikkre

Honlapunk szerkesztősége mindig örömmel, büszkeséggel és hálával tekint vissza a Pax Hungarica Mozgalomban eltöltött esztendőkre, így most is nosztalgiázni fogunk kicsit, mégpedig a „nagy mozgalom” által rendszeresített díszelgő és gyakorló formaruhák számbavételével. Az alább felsorolt darabokat e sorok írója is nagy büszkeséggel viselte a mozgalom rendezvényein zászlótartóként, mely nagy megtiszteltetés volt. A teljes és hiánytalan egyenruházat néhányak kiváltsága volt csupán, hiszen az idő előrehaladtával egyre nehezebb volt beszerzésük és függött a tagok anyagi helyzetétől is, mindenesetre a komplett szettet birtokló testvérek adták az évi két hivatalos nagyrendezvény (Magyar Októberek (okt.…

Tovább a teljes cikkre

Tudom, szokatlan cím választás a mai napra, és a gondolat menetem is el fog térni a megszokottól, de kell ilyen is, hogy legyen ilyen is. Ismét elérkeztünk az év ezen napjához, amikoris a nemzeti oldal nagy sírás-rívásba, a balliberálisok pedig a rajtuk való nevetgélésbe, avagy a nemzeti érzelműek kiparodizálásába kezd. Én megpróbálom más oldalról megközelíteni a kérdést, lehetne akár ez a cikk a „Hogyan ne legyünk nemzetiek?” cikksorozat 3. része is. A balliberálisok „hagyjuk már Trianont”, „100 éve vót”, stb., ömlengésére nem kívánok reagálni, célunk a nemzeti oldal gondolatiságának formálása,…

Tovább a teljes cikkre

Videósorozatot indítunk több hiánypótló témában, melynek szereplője a megboldogult Tudós-Takács János (1936-2010). Katolikus teológus és filozófus volt, de műfordításban is remekelt. Sokaknak ismerősen cseng e név, talán azért is, mert a hungaristák körében egy példakép volt, egy olyan ember, akire büszkén fel lehetett nézni és szellemileg is magasfokú tudással rendelkezett, ám jelleme igazi kincs volt. In memoriam Tudós-Takács János Nem is tudom már mi volt az első, mit tőled hallottam, csak azt tudom: nincs még ember kitől ennyit tanultam; emlékszem tanító hangodra olykor vad s harsány szavadra lángoló tekintetedre, törhetetlen…

Tovább a teljes cikkre