Tudom, szokatlan cím választás a mai napra, és a gondolat menetem is el fog térni a megszokottól, de kell ilyen is, hogy legyen ilyen is.
Ismét elérkeztünk az év ezen napjához, amikoris a nemzeti oldal nagy sírás-rívásba, a balliberálisok pedig a rajtuk való nevetgélésbe, avagy a nemzeti érzelműek kiparodizálásába kezd.
Én megpróbálom más oldalról megközelíteni a kérdést, lehetne akár ez a cikk a „Hogyan ne legyünk nemzetiek?” cikksorozat 3. része is. A balliberálisok „hagyjuk már Trianont”, „100 éve vót”, stb., ömlengésére nem kívánok reagálni, célunk a nemzeti oldal gondolatiságának formálása, nem pedig a károgók rikácsolására való folytonos reakció. Eképp tehát célom a nemzeti oldal „megregulázása”, hogy itt az ideje abbahagyni a sírást, 20 éve sírunk, és nem vitt előre!
- Kezdjük máris egy fontos kérdéssel: gyász nap-e a mai?
Egyértelműen nem. Aki nemzeti érzelműnek vallja magát, biztos meghökken ezen válasz kapcsán, de igyekszem eloszlatni a kételyeket. Gyászolni egy halottat szokás, olyan személyt, aki végleg eltávozott közülünk, aki többé soha, de soha nem tér vissza. Magyarország 1000 vérzivataros éven keresztül sem pusztult el, sem a Szent István halálát követő trónviszályok alatt, sem a tatár pusztítás nyomán, de a török sem tudott eltüntetni minket és államiságunk megmaradt a Habsburgok alatt is, még ha időnként kisebb-nagyobb csorbákat is szenvedett.
Gyászolni tehát nincs okunk, Magyarország él, csonkán ugyan, de köszöni szépen, várja az újabb ezer esztendőt.
- Hogy jutottunk el Trianonig?
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy Trianon legelső okait a török uralom alatt kell keresni, ugyanis a török elég szépen megcsapolta népünk lélekszámát amíg nálunk „vendégeskedett”, de ez csak féligazság. Ugyan, ennek is volt köze hozzá, de az első okot IV. Béla királyunk idejében kell keresnünk, ez pedig a tatárjárás. A tatárok előtt a magyarság tette ki a Kárpát-medence népeségének 75%-át. A tatár pusztítás okán Erdély színtiszta magyarlakta völgyei, a Vajdaság magyarok által benépesített földjei és Szlavónia magyar lélekszámú településeiről szinte teljesen eltűntek népünk képviselői. Nemzetünk ezt a nagymértékű pusztítást nem tudta kiheverni és erre a törökök rátettek még egy lapáttal.
De ez még nem is lenne akkora gond, mármint úgy értve, hogy a Felvidék és Kárpátalja szlávjait ez nem érintette, még se lázadtak egyszer sem. Rákóczi felkelése idején a kurucok és a labancok oldalán is képviselte magát a Kárpát-Medence minden népe, nem számított ki kinek a fia. A hazád a Magyar Királyság, a magyar nemzet része vagy, jóban-rosszban egymás és hazánk boldogulásért!
Igen ám! DE! Mert a „de”, sosem maradhat el.
Jött 1789 és a francia forradalom, majd a nacionalizmus, hirtelen minden nép rájött, hogy ő mégis kicsoda, és hogy az az állam, amelynek ő a tagja a nevében nem biztos, hogy azonos az önmeghatározásával. Tragédia!
Félreértés ne essék, a nacionalizmus egy üdvözülendő gondolat, teljesen azonosulunk azzal, hogy ne csak a nemes legyen a nemzet tagja, és ne születési alapon dőljön el ki milyen pozíciót tölthet be az ország irányításában, hanem az meritokratikus úton rendeződjön, tehát az emberi tehetség legyen a mérce. Viszont! Akkor a nacionalizmus, meg igazából ez ma sem egyértelmű, nem csak ennyit jelentett, hanem a nemzet (nemzetiségi) államokban való gondolkodást is, vagyis a „minden nép saját államban” elvét. Ahogy, amikor Orbán nemzetek Európájáról beszél, mindig állást foglal Trianon jogossága mellett. Nem gondolnám, hogy ő ugyan azt érti nemzet alatt, mint, amit a Nemzetvezető is értett.
Nos, tehát a rövid, ámbár szükséges kitérő után térjünk is vissza az eredeti témához. Ezután következett a „népek tavasza” és nekünk is megadatott egy Kossuth Lajos, kinek hála Bécs ellenünk tudta uszítani a nemzetiségeket. Az elcseszett nemzetiségi politikájának hála, belevertük az első szöget a trianoni koporsóba. Itt meg kell jegyeznem, hogy a magyar nyelv 1844-es hivatalossá tételét is egy elhibázott lépésnek gondolom, hiszen ekkor a magyar a latint váltja és nem a németet. Olyan időket élünk, hogy minden kis nép észbe kap, hogy kellene neki egy olyan állam, mint amiképp ő magát nevezi, és erre jön a nyelvtörvény, ezzel pedig adunk neki egy emlékeztetőt, hogy „Hé, ez valóban nem Szlovákia!”. A másik probléma, hogy ezzel egyidőben nem lett rendezve a nemzetiségek helyzete, nem kaptak semmit, csak a már említett emlékeztetőt.
Ezután következett a dualizmus kora, ahol a igyekeztek nem észrevenni, hogy nem csak magyarok élnek az országban, ugyan közel sem hasonlítható ez a fajta elnyomás például az írek elnyomásához, de ahhoz pont elég volt, hogy azt az egy szöget, amit Kossuth belevert abba a bizonyos koporsóba, nem hogy eltávolítsuk, hanem verjünk mellé még egyet.
Ha nincs Kossuth, vagy legalábbis másképp kezeli a kisebbségek ügyét, illetve a dualizmusban is nem figyelmen kívül akarják hagyni, hanem megoldani a problémát, Trianon talán be se következik.
Miért gondolom ezt?
Sem a szlovákok, sem a ruszinok nem rendelkeznek egy, az országunkkal határos, az ő népük által lakott országgal, a horvátok már Könyves Kálmán óta szerves részét képezik államunknak, és a Vend-vidékiek akkoriban kiálltak a Magyarországhoz tartozás mellett. Továbbá az erdélyi románok választhatnak, hogy a nevében nem román, ámbár gazdaságilag fejlett államhoz, vagy egy ugyan nevében román, de kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező államhoz akarnak tartozni, a dolog pikantériája, hogy Erdélyben több román nyelvű iskola volt, mint ahány iskola Romániában összesen. Az őrvidék helyzetét jól szemlélteti a soproni népszavazás megtörténte, pedig német többségű városról beszélünk.
Persze ehhez hozzátartozik az, hogy a Károlyi-kormány leszerelte a hadsereget, így nem volt mivel megállítani a román és cseh hadsereget, sem a szerbeket. Kun Béláék ugyan tettek egy kísérletet a Vörös Hadsereg felállításával, de akkor már késő volt. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy hős proletár felszabadítóinknak bármennyit is számított volna a nemzet sorsa, pusztán létkérdés volt ez számukra, ugyanis 133 napig se tartott volna a patkányuralom, ha nem veszik fel a harcot a betörő ellenséges erőkkel, nem csak az emberek hozzáállása miatt, hanem, mert akkor a románok hamarabb megszállják Budapestet.
- A magyar nép tragédiája?
Trianon a magyar nemzet egyik nagy tragédiája, Muhi és Mohács mellett, de nem csak a magyar népé. Ugyanis a magyar nemzet nem a magyar népet jelenti, hanem a Kárpát-medence talaj-, és honképes népeinek társ-, és sorsközösségét. Vagyis, a szlovákokat, ruszinokat, románokat, szerbeket, horvátokat és németeket is, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Eképp, amikor „nemzeti tragédiáról” beszélünk, akkor nem csak a magyar nép sorscsapásaként kell gondolnunk a történtekre.
Hogy említsek példát is: Mátyás seregében harcoltak szerbek, horvátok, németek és magyarok is, a törökök ellen szintén, ill. ahogy már említettem a kuruc-labanc viszálykodások alatt is képviselte magát mindkét oldalon a Medence összes népe. Ezen a földön és ezért a földért nem csak magyar vér hullott, nem csak magyar vér áztatta! Ezt fontos lenne megértenünk egyszer, s mindenkorra!
Azaz, Trianonban a magyar nemzetet szakították szét, nem a magyar népet. Elszakították a szlovákokat a horvátoktól, az vajdasági szerbeket a ruszinoktól, az erdélyi románokat a magyaroktól, stb., és fordítva. Ez nem csak népünk tragédiája.
Akik ezt tették, okkal tették. A céljuk egy gyenge, megosztott, egymással viszálykodó Közép-Európa, egy erős, egységes, önmaga mibenlétével tisztában lévő Magyar Királyság helyett. És láthatjuk, tervük bevált, azóta is azt keressük, hogy hol rúgjunk bele a másikba, mivel tudunk neki nagyobb fájdalmat okozni. Nem kell messzire menni, elég megnézni a legutóbbi szlovák-magyar EB selejtező mérkőzésen történteket, amiről írtunk is.
- Merre tovább egy évre a 100. évfordulótól?
A nemzetrontók szerint fölösleges hajcihő, kiknek egy nemzeti jelkép, vagy egy zászló nem több egy használt papírzsebkendőnél, akik csak akkor veszik elő a nemzeti jelszavakat, mikor választási, vagy egyéb érdekeikhez mégis csak szükség van rájuk, mivel az internacionalizmus nacionalizmus nélkül nem akar működni (vö: Sztálin. „A nagy honvédő háború”). Olyanok akarják megmondani, hogy mi a fontos, mi az aminek számítania kellene a nemzet szempontjából, akiknek a nemzet semmit se jelent? Akiknek egy néger, vagy zsidó ugyanolyan magyar lehet, mint egy francia?
Nem! A török 150 évig ült a nyakunkon, az ország területi egysége mégis helyre állt. Részleges revízió tehát? Ezen gondolattal az a baj, hogy amiképp haladunk előre az időben, az etnikai határok aképp közelednek a párizsi békeszerződésben meghúzott határokhoz. Tehát csak a teljes területi revízió lehet a cél!
A Kárpát-medence egy nagy területi és gazdasági egység, elég csak ránéznünk egy domborzati térképre, és ordít, hogy neki együvé kell tartozni, egy államnak kell itt állnia.
- Változz és változtass!
Ez a jelszó. Vetkőzzük hát le a sovinizmust és forduljunk megértéssel nemzettestvéreink felé. Az államok (Szlovákia, Románia, Szerbia, Ukrajna), amelyben most élnek, sokat tettek (és tesznek mai napig) azért, hogy utáljanak minket. Ne üljünk fel a provokációnak, Trianon nem dől le egy eldobott söröspohártól, ami eltalál egy ünneplő szlovák focistát (amiről itt írtunk, ill. ehhez kapcsolódóan az aranycsapatról itt) , attól sem, ha zászlót égetünk, de még a „Szar Románia!” rigmustól sem. Meglepő mi?
Itt az ideje, hogy tükörbe nézzünk és belássuk, hogy ez a fajta hozzáállás nem vezetett sehova, hogy ezzel csak adjuk a lovat azok alá, kiknek érdeke ennek az állapotnak a fennmaradása! Ugyanis sem a szlovákoknak, sem a ruszinoknak, sem a horvátoknak nem érdeke, hogy meg legyünk osztva. A nagyhatalmak bábui vagyunk, és kényük-kedvük szerint játszanak ki minket egymás ellen, mert gyűlölködni egyszerűbb, a másikat okolni egyszerűbb.
Jusson hát végre eszünkbe: ez a magyar nemzet hazája, nem a magyar népé, hanem a magyar nemzeté, amelynek része a szlovák, ruszin, román, szerb, horvát és német nép is!
A feladatunk az, hogy azon munkálkodjunk, hogy megszűnjön népeink megosztottsága. Ha találkozunk ismerősökkel, barátokkal, akik soviniszták, magyarázzuk el nekik, hogy hibásan látják a dolgokat és tettükkel nem a haza érdekeit szolgálják.
Ezért hát azt mondom:
Vesszen a sovinizmus, írmagja se maradjon!
Éljen a Kárpát-medence egysége, éjen a Kárpát-Duna Nagyhaza, éljen a Hungarista Magyar Birodalom!
Úgy legyen!
Zöldinges.net – Bognár Albert
