Fogós kérdés. Vagy nem? Egyszerű lenne a válasz? Igen. Igen? 2019-et írunk, 1019 évre az államalapítástól, avagy 1123 évre azon évtől, melyben elődeink nem csak egy újabb kalandozás okán lépték át a Kárpátok hágóit, hanem egy új haza reményében. Hosszú idő, megszámlálhatatlan történés. Dicsőség, tragédia, győzelem, vereség, jólét és szenvedés. Volt itt minden, mint a búcsúban, ahogy mondani szokás, de nem is lehetett volna másképp. Az a bő ezer év, ami magában foglalja népünk történelmét bizonyítja azt, hogy helyünk van itt, amit az ezer év alatt nem voltunk restek folyton újra és úja megerősíteni. Ez az ezer év jogot formált nekünk erre a földre és ezen föld feletti uralomra.
Viszont, mit jelent, akkor ez a nap? Megmondom én! Hosszú hétvégét. Lehet nyaralást ütemezni ehhez a naphoz kapcsolódva, avagy meglátogatni több napra a rokonokat, esetleg, ha csütörtökre esik, egy újabb nap, amikor nem kell dolgozni. Nem? Pedig haladó világunkban a régen még fontos, nemzetünk történelmében jeles napoknak számító alkalmak ünnepnappá való nyilvánítása ma már sokak számára nem több egy újabb munkaszüneti napnál. Ha, megkérdezzük ugyan lehet tudja, hogy mihez kapcsolódik, mi történt ekkor, de hogy igazából mit is jelent ez, miért is fontos ez a nap, már nem érzi át. Nem tud rá válaszolni, mert nem része mindennapjainak. Hogy lehet része a mindennapjainak? Nem bonyolult, nem az adott történelmi szempontból fontos napnak kell a részének lenni minden egyes nap, hanem a lelkületnek, ami ezekben a napokban csúcsosodik ki. Ezért nem érzi, ezért nem tudja, hogy mit jelent ez a nap.
Ugyan nem ma volt az államalapítás, és nem ma ajánlotta a Szent Szűznek István az országot (amit I. Lipót és Ferenc József apostoli királyunk is megerősített), hiszen előbbi 1000 karácsonyán, vagy 1001. jan. 1-jén volt (a királlyá koronázása), utóbbi pedig augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján esett meg. A mai nap István szentté avatásának a napja. Amit a kommunizmusban az „Új kenyér napja” elnevezéssel megpróbáltak megfosztani vallásos jellegétől, de ez ma sincs másként, mivel az „államalapítás napja”. Az ünnep valójának elfelejtése a Horthy-korszakban kezdődött, amikor is nemzeti ünneppé avanzsálták és a körmenet után lóversenyeket, és vásárokat tartottak, ami nemzetközivé nőtte ki magát. Erre a 40 év kommunizmus rá tett vagy 10 lapáttal, ma pedig jóváhagyjuk ezt a megrontást.
Sok tévhit terjeng a köztudatban Istvánnal kapcsolatban, amiről a válaszonline írt egy remek cáfoló cikket, fölösleges nekünk is beszélni róla, ha valakik már megtették és az úgy jól is van.
Azok után tehát, hogy megvizsgáltuk, hogy mi is ma ez a nap, hogy miképp jutottunk el ide, ill. cáfoltuk a tévhiteket (a valaszonline), tisztázzuk le mi valójában a mai nap jelentése számunkra, hungaristák számára, de azon magyarok számára is, kiknek fontos a nemzet boldogulása, sorsának alakulása.
Ez a nap Szent István királyunk napja, ezt nem szabad tőle elvennünk, mert miatta írhatom most ezt a cikket, ahogy miatta olvashatja a kedves olvasó is. Ha ő nincs, nincs Magyar Királyság, nincs Magyarország, nincs magyarság, nincs dicső 1000 év. Arra a sorsa jutunk, amire a kunok, az avarok, vagy a besenyők. Ez a nap Istváné, aki letette a magyar államiság alapjait, komplett megyerendszert, írott törvényeket, önálló, a Szentatya által elismert keresztény államot hagyott maga után. Ha elfelejtjük ennek a napnak az eredetét, és csak történészek közti társalgási téma szintjére redukálódik, akkor arról az emberről felejtkezünk meg, kinek létünk köszönhetjük. Megfeledkezünk egy Szentről, kinek élete példa mindannyiunk számára, az állhatatosság, a meg nem alkuvás, a realitás érzék, a hit megélése.
Ennek a napnak más tartalommal való feltöltése egy dicső szent király emlékének sárbatiprása, múltunk szembeköpése, történelmünk megtagadása.
Tegyünk hát ez ellen és legyen ez a nap Istváné, a szenté, kinek a magyar nemzet ezt az ezer évet köszönheti.
Úgy legyen!
Zöldinges.net – Bognár Albert
