Hetvenhét évvel ezelőtt végezték ki Kiss Jánost és Tartsay Vilmost, Bajcsy-Zsilinszky Endre társait, akik 1944-ben ellenállási szervezkedéssel igyekeztek gátolni az ország honvédelmét, és ezzel segítséget nyújtani a hazánk területére fegyveresen betörő vörös hordáknak. A politikáját fajvédőként kezdő, majd a húszas évek végétől meghasonuló Bajcsy-Zsilinszky Endrében, Kiss Jánosban, Tartsay Vilmosban és Koltói Annában – a ’19-es judeokommün funkcionáriusában – a hazai (szélső)baloldal az „antifasizmus mártírjait” látja. Jellemző, hogy a baloldal hősei hazaáruló összeesküvők, köztörvényes bűnözők.
Amikor egy nemzet a túléléséért küzd, és a harcoló hátországban fegyveres ellenállás bontakozik ki a honvédelmet megszervező kormány ellen, azt hazaárulásnak hívják, amely a történelem során mindig is bűncselekménynek minősült, és amelyet mindenkor halállal büntettek.
A hungarista kormányzat Bajcsy-Zsilinszky esetében tekintettel volt arra, hogy parlamenti képviselő, így addig nem ítélték halálra, amíg az országgyűlés ki nem adta a mentelmi jogát. Ezzel szemben 1947-ben Kovács Béla kisgazda politikust mentelmi joga ellenére hurcolták el a Szovjetunióba. Ugyan Kovács Béla 1945-ben szorgalmazta a kommunistákkal való koalíciót, ezért nem tekinthetjük a kommunizmus áldozatának, ugyanakkor ez a két eset tökéletesen rávilágít arra, hogy míg a hungarista vezetés betartotta a törvényességet, addig a hazánkat megszálló Vörös Hadsereg törvénytelenségek sorát követte el.
Az igazi hősök azok voltak, akik 1944-1945-ben az életüket áldozták a bolsevizmus elleni harcban, vagy 1945 után mártírhalált haltak.
Zöldinges.net – Nyitrai Máté
