Akik életüket adták másokért
Május utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Napja. Sajnos egy napra esik a gyermeknappal, így nem kapja meg a kellő publicitást a szélesebb néprétegek körében. Ennek ellenére évről-évre hadisír gondozással, hősi emlékműveknél tartott megemlékezésekkel hajtanak fejet a nemzeti oldal képviselői a haza oltárán életüket letevők előtt.
Nem volt ez másként idén sem, hiszen a Légió Hungária szervezésében egy zártkörű programsorozat keretében a magyar szélsőjobb szinte minden szervezete képviseltette magát, és az exkluzivitás ellenére igen sok résztvevője volt az eseménynek. Természetesen szerkesztőségünk is ott volt közel teljes létszámmal.
Első állomásunk Dég volt, ahol a Festetics-kastély parkjában gyülekeztünk. Maga a helyszín is ikonikus, hiszen a magyar nemzetiszocializmus egyik bölcsőjének is tekinthető. Festetics Sándor gróf egykori rezidenciája – aki a Magyar Nemzeti Szocialista Párt országgyűlési képviselőjeként parlamenti széket is szerzett – méltó helyszínül szolgált a nemzet ügyét szolgáló szervezetek főhajtásához.
A rendezvény nyitányaként két visszaemlékezést hallhattunk azok tollából, akik egykor a Waffen SS kötelékében harcoltak hazánk védelmében a Nyugat-magyarországi hadszíntéren. Incze Béla, a Légió Hungária vezetőségi tagja beszédében személyes történetek által igyekezett közelebb hozni azt a bizonyos „csillagkapu érzést”, mely a hősök emlékének ápolásakor, esetleg a még élőkkel találkozás során érinti meg a jelenkori harcos szívét. Mikor a hősökre emlékezünk, példájukon elmélkedünk, emléket állítunk nekik, egy pillanatra megáll az idő, és a két idősík összeér. Jelen és múlt megragadja egymás kezét. Ezt az érzést mindenkinek személyesen kell átélnie, hogy egész életére hasznos útravalót szerezzen. A megemlékező szavak után a megjelent mintegy tíz szervezet helyezte el az emlékezés virágait a kastélyparkban található hősi emlékművön, mely a harcokban elesett német és magyar katonáknak, és az itt harcoló SS hadosztályoknak állít emléket.
Ezt követően közösen átvonultunk a Dég központjában álló II. világháborús emlékműhöz, ahol a megjelent szervezetek ismét koszorúztak. A harmadik, egyben záróhelyszínre Balatonkenesére utaztunk. „Deutscher Soldatenfriedhof”, hirdette a református temető bejáratánál elhelyezett tábla. A sírkertbe belépve közel ötszáz katonás rendben elhelyezett fém sírkereszt állít emléket azoknak a fiatal fiúknak, akik életük virágában, tizen, huszonévesen estek el. Férfiasan bevallom, könny szökött a szemembe, mikor végigtekintettem a szépen gondozott sírokon. Nincs nagyobb dicsőség annál, ha valaki életét adja hazájáért, de talán mégnagyobb tett, ha ezt mások hazájáért teszi. Ők így éltek és haltak meg. Magyarország védelmében. Valószínűleg sohasem jártak előtte itt, mégis az áldott magyar föld óvja ragaszkodón haló poraikat. Ha van magas foka a heroizmusnak, akkor ez bizonnyal annak tekinthető. Nekünk pedig kötelességünk, hogy soha ne feledjük el őket, és gyermekeinket is erre tanítsuk. Megható volt látni, ahogy egyik bajtársunk óvodás korú kislánya letette a kis mécsest a megemlékezéskor. Ő valamit már biztos ért.
Dicsőség azoknak, kik életüket adták! Szent neveiket gránitba faragják.
A mi jobboldalunk
A járvány okozta rendezvénytilalmak után igazi pezsgés indult meg a szélsőjobboldalon, hiszen mindenki szeretett volna már elszabadulni otthonról és közösségben lenni. Erre Győrben adódott lehetőség, hiszen június 12-én egy igazán nagyszabású és színvonalas konferencián vehettek részt a magyar szélsőjobb képviselői a C18 szervezésében.
A több, mint háromórás rendezvényre Győr belvárosában került sor zárt körben, ám nagy érdeklődéstől övezve. A kerekasztal beszélgetésen közösségünk részéről Csikós Gergő, a Zöldinges Világnézeti Műhely vezetőségi tagja; Incze Béla, a Légió Hungária vezetőségi tagja, valamint Tyirityán Zsolt a betyársereg vezetője vitatták meg a legaktuálisabb és legégetőbb közéleti, geopolitikai és természetesen világnézeti kérdéseket. Többek között szóba került a sovinizmus, Izrael, Oroszország kérdése, a gyakorlati és világnézeti politizálás és a melegkonzervativizmus esete is. A beszélgetés légköre rendkívül bajtársias volt, az asztalnál helyet foglalók a közös harcot és az összezárást alapvető fontosságúnak tartották.
Hungarista részről kifejtettük a létszemlélet-világnézet-ideológia hármasságának és különválasztásának fontosságát, szó esett a korszerű hungarizmus mibenlétéről, és legújabb elméleti koncepciónkat is megosztottuk, mely első ízben itt hangzott el. A későbbiekben egy hosszabb írásban foglalkozunk majd vele.
A szervezők a jövőben is folytatni szeretnék hasonló beszélgetések rendezését, mely a megjelentek nagy számából következtetve ígéretesen cseng.
Zöldinges.net – Csikós Gergő
