“Üstökösként járt elöl…” – Márton Áron példamutatása

124 éve – 1896. augusztus 28-án – született egy székely család harmadik gyermekeként Márton Áron, Erdély püspöke, a 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legismertebb alakja.

Márton Áron élete és sorsa tökéletesen jellemzi a 20. századi magyar sorsot az elszakított magyar területeken.

Az első világháború alatt hadnagyként harcolt a doberdói ütközetben az olasz sereg ellen, majd az Ojtozi-szorosnál védte Erdélyt a betörő román csapatoktól. Bátorságára és vitézségére példa, hogy szülőföldje védelme során háromszor is megsebesült. A vesztes világháború után elhívást kapott Istentől, hogy a szolgálatába álljon. Döntésében Erdély elcsatolása és az erdélyi magyarság Trianon utáni szenvedései is közrejátszottak, akiknek a román uralom idején a pásztora kívánt lenni. Éppen ezért nem hagyta őket magukra 1940-ben, mikor a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, hanem az új határ túloldalán maradt, és Gyulafehérvárott szolgált tovább. Mindvégig az üldözött emberek védelmező volt, ezért a második világháború utáni nehéz időkben is erélyesen lépett fel az erdélyi magyarság és az egyház védelmében. Szót emelt az 1947-ben ismét kisebbségbe szakadt magyarok jogaiért, és szembefordult a román kommunista hatalommal, bírálva annak egyházellenes politikáját. A megfigyelések és a személye elleni támadások sem tudták sem meghátrálásra, sem pedig megalkuvásra késztetni. 1949-ben százezrek előtt tett tanúbizonyságot hitéről a csíksomlyói búcsún. A román kommunista államhatalom válasza nem maradt el: letartóztatása után két évig raboskodott, majd 1951-ben az ellene lezajlott bukaresti koncepciós perben 10 év fegyházra és életfogytig tartó kényszermunkára ítélték. Külföldi nyomásra azonban 1955-ben a román állam kénytelen volt szabadlábra helyezni, ám továbbra is szemmel tartották minden lépését. A kommunista hatóságok csak az alkalomra vártak, hogy ismét lecsaphassanak rá: 1957-ben 10 éven át házi őrizet alatt tartották püspöki rezidenciáján. Fogsága után sem volt hajlandó semmilyen kompromisszumra a román állami egyházügyi vezetéssel.

A megpróbáltatások hitét nem, de egészségi állapotot súlyosan kikezdték. Az idős és egyre betegebb püspököt II. János Pál pápa 1980-ban – Márton Áron többszöri kérésére – mentette fel. A csupán csak jelképesnek tekinthető romániai magyar autonómiát (1952-1960: Magyar Autonóm Tartomány, 1960-1968: Maros-Magyar Autonóm Tartomány) felszámoló román kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu 1989-es bukását már nem élhette meg. Fél évvel felmentése után, 1980. szeptember 29-én, hittel hordozott hosszantartó betegségében 84 évesen megtért Teremtőjéhez.

Márton Áron erkölcsi kiállása és szavainak ereje, amit a külhonba szakadt magyarság és az értékmegtartó egyház védelmében folytatott, máig példamutató. 

A szerző történész

Zöldinges.net – vendég cikk


  • Szerkesztői kommentár:

Márton Áron élete valóban példaként kell, hogy előttünk álljon, de meg kell említenünk, hogy a liberalizmust, kommunizmust és fasizmust egy lapon említette.

Valljuk, hogy nem számít ki mondja, a lényeg az állításon van, és az állítás az egyén személyétől és életétől függetlenül lehet igaz. Ekképp kell eljárnunk a Márton Áron személyéhez hasonló egyénekkel, akik bizonyos hatások és életük alakulása miatt nem ismerték fel a nemzetiszocializmus igazságát.

Mert hisszük:

Minden igazság, bárkitol származzék is, az a Szentlélektől való.

Aquinói Szent Tamás

Mert minden, amit bárki helyesen mondott, az a miénk keresztényeké.

Szent Jusztinusz

Korábbi cikkek