“Nácizmus”-e a zsidókat listázni?

A haladás korában a haladók, ha ellenvéleménnyel találkoznak, akkor sokszor nem vitába szállnak azzal, hanem az ellenvélemény típusától függően címkét aggatnak az ellenvéleményre, de ha ismert a szerzője, akkor a szerzőjére is. Ez lehet: „gyűlölködő”, „rasszista”, „antiszemita”, „náci”, „fasiszta”; vagy ezeknek a tetszés szerinti variációja. Nem számít, hogy az adott vélemény rasszista-e, antiszemita-e, vagy náci/fasiszta-e, a baj az vele, hogy ’ellenvélemény’, ez pedig már elég indok az imént felsorolt címkék használatára. A haladók sokszor nem is érzik szükségét annak, hogy indokolják állításaikat, csak egyszerűen egy címke és kész is, az maga az indoklás. De igazából manapság ez a fajta hozzáállás az ellenvélemények cáfolatára megfigyelhető az elviekben a haladók ellenzékeinél is. Nem kell messzire menni, Orbán az évértékelőjében nácinak nevezte a Jobbikot, holott, a Jobbik a pálfordulása előtt sem volt náci, nemhogy most.

Ne legyenek kétségeink, az esetek többségében, amikor valaki megkapja a náci, vagy akármelyik másik jelzőt, szó sincs arról, amit a jelző jelezni kívánna, egyszerűen ezek a szavak olyan „erővel” rendelkeznek, amelyek képesek az emberek véleményét befolyásolni. Senki nem akar rasszista, antiszemita, ne adj’ Isten náci lenni, hát az milyen dolog már, ildomos ezt elkerülni. Így marad a beletörődés, hogy most már bizony nácik, vagy akármik vagyunk és az ezzel járó diszkrimináció, avagy meghátrálunk és visszakozunk, hogy az nem úgy volt, nem úgy gondoltuk, az csak kiforgatás, stb..

Ismét felkapott téma volt (még mindig az?) a közelmúltban Gyöngyösi 2012-es kijelentése Karácsony Gergely hírtv-s interjúja miatt (aztán természetesen elhatárolódott magától).

Ennek kapcsán fontos tisztáznunk, hogy „nácizmus”-e zsidó képviselőket listázni. Nem az. Látnunk kell, hogy, mint említettem, ezek a jelzők, csak arra jók, hogy az egyik politikai oldal igazolni tudja a másikkal szemben, hogy ő képviseli a jót, az igazat, mert a másik az náci. Pedig ők is tudják, hogy mi a „nácizmus”, legalábbis a vezetőik, tudják ők, hogy zsidó származású embereket listázni még önmagában nem „nácizmus”, hanem antiszemitizmus (vagy nemzeti önvédelem? De ez már egy másik téma). Habár lehet az antiszemita jelző is elég jó jelző valakinek a megbélyegzésére, de manapság, amikor Izrael is falat épít, pacsizik az új brazil miniszterelnökkel (akit az ellenzék szélsőjobboldalinak nevez) és a V4 majdnem Jeruzsálemben tart találkozót, nem lehet biztosra tudni, hogy ki az antiszemita. Furcsa idők járnak Testvérek.

Orbán és Netanjahu.

Így hát kézenfekvőbb a náci címke, mert az mégis csak egy „erősebb” címke, abban benne van a holokauszt, az antiszemita meg jelenthet egy egyszerű „üsd a zsidót” is.

A lakájmédia nagyon felkapta ezt (origo, hírtv, hírtv), de az ellenzék se kímélte Karácsonyt (hvg). Ennek kapcsán Gyöngyösi úgy érezte ismét magyarázkodnia kell (mandiner, hvg). Tudjuk hát, hogy Magyarországon mindenki náci: náci az Orbán, mert nem enged be migránsokat és falat épít; náci a Jobbik, mert Gyöngyösi még tag és náci az ellenzék, mert Karácsony a hírtv adásában azt mondta nem nácizmus zsidókat listázni. Ennek tudatában akár fel is oszlathatnánk magunkat, mivel az egész ország náci, ezért mi szükség ránk?

Na, de ezt a kis poént leszámítva álljon itt az NSDAP 25 pontja, amit még hatalomra kerülésük előtt fogalmaztak meg és utána be is tartottak, ha ezek a pontok igazak valakire, vagy egy mozgalomra/pártra, akkor mondhatjuk, hogy „náci”, ha nem vagy csak ímmel-ámmal húzható rá, akkor egyszerű hangulatkeltésről beszélhetünk csak.

Az NSDAP 25 pontja:

A program huszonöt pontja, amelynek az volt a célja, hogy a fiatal mozgalom elgondolásait a széles néprétegek előtt közérthetővé tegye, a következőképpen hangzik:

“1. Követeljük valamennyi németnek egy Nagy-Németországban való egyesítését a népek önrendelkezési jogának alapján.

2. Követeljük a német nép egyenjogúságát más nemzetekkel szemben, valamint a versaillesi és a St. germaini békeszerződések érvénytelenítését.

3. Földet és területet (gyarmatokat) követelünk népünk eltartására és népi fölöslegünk letelepítésére.

4. Állampolgár csak néptárs lehet, néptárs csak az lehet, akinek a vérsége német, felekezetre való tekintet nélkül. Zsidó tehát néptárs nem lehet.

5. Aki nem állampolgár, csak vendégként élhet Németországban, s az idegenekre vonatkozó törvények hatálya alatt kell állania.

6. Az állam vezetése és törvényei fölött határozni csak állampolgárnak lehet joga. Követeljük tehát, hogy minden közhivatal, tekintet nélkül annak természetére, a birodalomban, országokban és községekben csak állampolgár által tölthető be. Harcolunk az állások betöltésének korrumpáló parlamenti módszere ellen, amely csak pártszempontokra tekint, figyelmen kívül hagyva a jellemet és képességeket.

7. Követeljük, hogy az állam elsősorban az állampolgárok kereseti- és megélhetési lehetőségeiről gondoskodjék. Ha nincs lehetőség az állam egész lakosságának eltartására, akkor az idegen nemzetek tagjait (nemállampolgárokat) el kell távolítani a birodalomból.

8. A nem-németek minden további bevándorlását meg kell akadályozni. Követeljük, hogy mindazok a nem németek, akik 1914 augusztus 2-ika óta vándoroltak be Németországba, azonnal kényszeríttessenek a birodalom elhagyására.

9. Minden állampolgárnak egyenlő jogokat és kötelességeket!

10. Minden állampolgárnak legelső kötelessége legyen szellemi téren, vagy testi munkával alkotni. Az egyesek tevékenysége nem ütközhet a közösség érdekeivel, hanem az egésznek kereteiben és annak hasznára kell szolgálnia.

11. Követeljük ennélfogva a munka- és fáradtság nélkül nyert jövedelmek megszüntetését, a kamatrabszolgaság letörését.

12. Tekintettel arra a példátlan áldozatra, amit minden háború megkövetel a néptől, a háború révén történt meggazdagodást a nép elleni bűncselekménynek kell minősíteni. Követeljük tehát a háborús nyereségek maradéktalan elkobzását.

13. Követeljük a társasági formában működő üzemek (trösztök) államosítását.

14. Követeljük a nagyüzemek nyereségének megosztását.

15. Követeljük az öregségi ellátás nagyvonalú megoldását.

16. Követeljük egy egészséges középosztály teremtését és fenntartását, a nagy áruházak hatósági kézbe vételét s olcsó áron kis iparűzők számára való bérbeadását; a legerőteljesebb figyelembevételét minden kisiparosnak az állam, az országok és a községek közszállításainál.

17. Követeljük a mi nemzeti igényeinknek megfelelő földreformot, törvény alkotását a föld közcélokra szolgáló ingyenes kisajátításáról, a földkamat eltörlését és mindennemű földdel való üzérkedés megakadályozását.

18. Követeljük a kíméletlen harcot azokkal szemben, akik tevékenységükkel a közösség érdekeit károsítják. Azok, akik alávaló módon vetkeznek a nép ellen, az uzsorások, síberek és hasonlók halállal büntetendők, tekintet nélkül vallásukra és fajukra.

19. Követeljük a materialista világrendet szolgáló római jog helyére a német közösségi jogrendszert.

20. Hogy lehetővé váljék minden megfelelő képességű és szorgalmas németnek a magasabb képzettség megszerzése és ezáltal a vezető állások elérése, gondoskodjék az állam egész népnevelési rendszerünk alapos kiépítéséről. Valamennyi tanintézet tanterve a gyakorlati élet követelményeihez alkalmaztassék. Az iskolák köteleztessenek már az értelem kezdeteinél az államgondolat tanítására (állampolgártan). Követeljük a szegény szülők szellemileg kiváló képességű gyermekeinek államköltségen való taníttatását, tekintet nélkül a szülők állására és foglalkozására.

21. Az államnak gondoskodnia kell a népegészségügy előmozdításáról, az anya és gyermek védelméről, a fiatalkorúak munkájának betiltásával, a testnevelés fejlesztéséről, a torna és sportkötelezettség törvényben való elrendelésével, az ifjúság testképzésével foglalkozó valamennyi egyesület legnagyobb mérvű támogatásával.

22. Követeljük a zsoldos csapatok megszüntetését és egy néphadsereg teremtését.

23. Követeljük a törvényes harcot a tudatos politikai hazugság s annak a sajtó útján való terjesztése ellen. Német sajtó megteremtésének elősegítése céljából követeljük, hogy:

a) a német nyelven megjelenő újságok valamennyi szerkesztőjének és munkatársának néptársaknak kell lenniük,

b) nem német újságok megjelenéséhez az állam kifejezett hozzájárulása legyen szükséges; ezek német nyelven nem nyomtathatók,

c) nem-németeknek mindennemű pénzügyi részvétele német újság kiadásánál, vagy azoknak befolyásolása törvénybe ütközik, és követeljük ennek a tilalomnak megszegése esetén büntetésül az ilyen újságüzem betiltását, valamint az ebben részes nem-németeknek a birodalomból való azonnali kiutasítását. A közérdek ellen vétő újságokat be kell tiltani. Követeljük a törvényes harcot azzal a művészeti és irodalmi irányzattal szemben, amely bomlasztó befolyást gyakorol népünk életére, valamint azoknak az előadásoknak betiltását, amelyek a fentebbi szempontokba ütköznek.

24. Szabadságot követelünk az államban minden vallásfelekezet számára, amennyiben a germán faj erkölcsiségével és morális érzésével nem ellentétesek. A párt, mint olyan, a pozitív kereszténység álláspontját képviseli, anélkül, hogy vallásilag valamely felekezethez kötné magát. Harcol bennünk és rajtunk kívül a zsidó-materialista szellem ellen, s meg van győződve arról, hogy népünk tartós gyógyulása csak egy alapelvből indulhat ki: a közérdek a magánérdek fölött.

25. Mindennek végrehajtására követeljük a birodalomban az erős központi hatalom megteremtését. Feltétlen vezető szerepet a központi politikai parlamentnek az egész birodalommal és szervezeteivel szemben. Foglalkozási és hivatáskamarák alakítását a birodalom által kibocsátott kerettörvényeknek az egyes szövetségi államokban való végrehajtására. A párt vezetői megfogadják, hogyha szükséges, életük feláldozásával is, kérlelhetetlenül végrehajtják az itt felsorolt pontokat”.

Forrás: Johannes Öhquist – A Führer Birodalma

Zöldinges.net – Bognár Albert

Korábbi cikkek