Emlékszem, amikor jó pár évvel ezelőtt a Hősök terén részt vettem először a kitörés hőseinek szentelt főhajtáson. Nem érdekelt, hogy kik a főszervezők, ki tartja a zászlót, ki hozza a hangosítást – hálás voltam, hogy szervezett, méltó keretek között emlékezhetek meg a kitörés hőseiről. A média természetesen akkor is figyelemmel kísérte és eltorzította az esemény igazi mondanivalóját és jelentőségét.
A Becsület Napja rendezvényekre azonban elkezdett árnyékot vetni az, amikor egyesek elkezdték magukénak mondani az egészet. Azok, akik arra hivatkoztak, hogy ők kezdték meg először szervezni ezen megemlékezéseket, és mindenki más csak másolja, vagy méltatlanul emlékezik meg a hősökre, akik nem velük tartanak ilyenkor. Árnyékot vetett rá az is, hogy egyesek nyerészkedni akartak belőle és a megemlékezés utáni skinhead koncert fontosabb szerepet tölt be, mint a megemlékezés. Így van olyan szervezet, ahol az évente egyszeri Becsület Napja szervezés teszi ki az egész éves mozgalmi tevékenységét, magukat pedig a Becsület Napja igazi szervezőinek kiáltja ki.
Azzal, hogy a külföldi média figyelmét is felkeltette a hazai liberálisok hisztériája, más országokból is szép számmal jönnek résztvevők, ami nem baj. Máshol talán nem is emlékezhetnének meg. Viszont a drapéria-háború, az, hogy melyik szervezet logója van feljebb, előrébb, kinek a szervezése és részvétele van jobban kihangsúlyozva, egyáltalán nem emeli az esemény fényét…
Már több éve több Becsület Napja is van. Egy városon belül. Nem azért, mert többen nem férnek el a bejelentett helyszínen, és ezért másikat is kell szervezni. Nem. Mindenki saját Becsület napját akar, ahol kihangsúlyozhatja az ő „megkerülhetetlen” szerepét a szélsőjobboldalon, kihasználhatja, hogy egyszer az évben a TV és az online portálok megemlítik a nevükét. Már a „nemzeti” pártok is elkezdték kihasználni mindezt. Az egyiknek (mely mögött olyan stabil emberek állnak, hogy 5 év alatt már egy harmadik szervezetben vannak benne) betiltotta a rendezvényét a rendőrség. Az iratokban ez is állt a rendezvény céljainak összegzésénél: „Megemlékezés … antibolsevista védelmi erőkről, tájékoztatás a 2014-es választásokról”. Ezzel kampányrendezvénynek használnák a Becsület napját, amivel semmivel sem jobbak az általuk támadott Jobbiknál.
Lehet hisztizni a tiltás miatt, de nem értem, ha nem sikerül kamerák kereszttüzében, önmagunkat fényezve szervezünk rendezvényt, attól már tiltva van a Becsület Napja? Sok embernek a fentebb sorolt dolgok miatt ment el a kedve az ilyen köztéri megemlékezésektől, és a széthúzásból is sokaknak elege van („csak azért is a sajátunkon veszünk részt”). Világosan látszik, hogy egyesek számára a megemlékezés fontosabb lett, mint azok, akikre megemlékezünk.
De ha be is tiltják, el lehet menni az emléktúrára, végigjárni a hősök útvonalát, vagy lehet gyertyát gyújtani akár egyedül is. Emlékezzünk a hősökre, arra, amit tettek, és ebből merítsünk erőt!
Georgius – Kitartás.net
