Kategória: Kiemelt

Egy volt P.H.M.-es Testvérünk küldte be írását nekünk, ezt olvashatjátok most: A második világszabadságharc leverését követő, máig tartó korszakban az Európai népek állami berendezkedését alapvetően két hatalomgyakorlási forma határozta meg, az úgynevezett népi demokrácia és a liberális demokrácia. Az előbbi nem más, mint a kommunista vagy az úgyn. „szocialista” rendszerek, az utóbbi pedig a kapitalista, vagyis a liberális piacgazdaság által mozgatott rendszerek hatalmi megnyilvánulási formája. Mi magyarok, hasonlóan az egykori keleti blokk, jelentős részben szovjet megszállási övezetbe tarozó népeihez, mindkét ideológia regnálását megtapasztalhattuk. A Szovjetunió összeomlását, illetve nem sokkal később…

A volt P.H.M-ből egyik Testvérünk küldte be nekünk kritikáját a királykérdéssel foglalkozó cikkünk 4. részével kapcsolatban, alább olvashatjátok: A Zöldinges szerkesztősége a következőt írja „A megye képviseletét ellátó hivatásrendi gyűlés delegálhat két követet az Alsóházba, akik a régió ügyeit képviselik. Ezek egyike a megyei jogú város polgármestere, míg társa egy régiófejlesztési tapasztalatokkal rendelkező szakember lesz, hiszen feladatuk kizárólag a saját régiójuk képviseletére korlátozódik majd […] Alsóházban ezen felül számarányosan képviselve lesznek a hivatásrendek, kiknek ülnökei a megyei hivatásrendi gyűlések legkiválóbb tagjaiból kerülnek ki az elnök utasítására.” A következő gondolatok kapcsán…

Államelméleti fejtegetések Cikksorozatunk első két részében betekinthettünk a hungarista királyságeszme történeti fejlődésébe, előző részünkből pedig filozófiai oldalról közelítettük meg a témát. Jelen írásunkban a Zöldinges királyságkoncepcióját mutatjuk be, ám mielőtt erre rátérnénk, itt az ideje tisztázni néhány kényes kérdést, mely az utóbbi hónapokban rendre előkerült, és alaptalan vádaknak adott táptalajt. Íme ezekről pár szóban. A Zöldinges szerkesztősége habsburgimádó? A kérdésre a válasz egyértelmű nem. Nem imádjuk a Habsburgokat, nem tulajdonítunk nekik a kelleténél nagyobb jelentőséget, sokkal inkább egészséges történelemszemlélettel a helyén kezeljük szerepüket. Ha nem vagytok habsburgimádók, akkor miért toljátok…

A XXI. századra a demokrácia, és az ezzel kéz a kézben járó liberális triumvirátus (szabadság, egyenlőség, testvériség) szellemisége sajnálatos módon olyannyira átitatta a magukat deklaráltan jobboldalinak mondott személyek és mozgalmak világlátását, hogy akarva-akaratlanul is, de ezen szemléletmód gyakorlati realitássá érett életük legtöbb szegmensében. Ez a legszembetűnőbben a “jobboldalnak”, vagyis inkább az ún. nemzeti radikalizmusnak (lásd: a Mi Hazánk vagy a korai Jobbik) a pártpolitikához fűződő viszonyában tükröződik vissza. Ismerjük a mantrákat: “sorsdöntő választás”, “a jövőnk a tét”, “most dől el az ország/Európa sorsa”. Ennek a mentalitásnak az egyik legsajnálatosabb következménye…

A hungarista királykérdéssel foglalkozó cikksorozatunk második részében az egykori Pax Hungarica Mozgalom álláspontját fogjuk ismertetni, mégpedig egy tanulmány, és a Mozgalom Rádió első adása hasznos adalékainak felhasználásával és újraközlésével. Mindenekelőtt néhány személyes tapasztalattal is szolgálnék. Tagságom ideje alatt – mely a mozgalom utolsó három évére esett – nem vetődött fel a királykérdés szisztematikus rendezésének szükségessége, hiszen mozgalmunk rendkívül gyakorlatorientált volt, így az efféle témák kidolgozása a napi politika útvesztőiben és a legégetőbb témák kereszttüzében háttérbe szorult. Mindazonáltal fontosnak tartom megemlíteni, hogy a tagság – bár rendkívül vegyes volt – egy…

I. rész A cikk címét adó idézet 1946. február 1. után került be a köztudatba, amikor is a Magyarország államformájának kérdéséről tartott szavazás után az államforma királyságról köztársaságra változott. Slachta Margit és Szent-Iványi Sándor a köztársasági államforma felvétele ellen tették le a voksukat. Slachta Margit keresztényszocialista parlamenti képsivelő ezen bátor tettével kiérdemelte, hogy cikkünk elején megemlékezzünk róla. Az idézetet adó megszólítást bátor felszólalásaival vívta ki. Mint, ahogy a „Merre tovább hungarizmus?” című cikkünkben már utaltunk rá, a hungarizmust a monarchizmus eszméjétől elválaszthatatlannak tartjuk, és ezen álláspontunk megértetésére teszünk kísérletet ezzel…