Mint sok egyetemista, én is ahelyett, hogy tanulnék egy sokkal érdekfeszítőbb és az agyam számára pihentetőbb tevékenység után néztem, ez pedig a filmnézés. Mentségemre szóljon, a statisztika egy nagyon kellemetlen tárgy az ember életében, úgy tudnám jellemezni, amint azt Nagy Feró is megénekelte: „mikor még nem voltál, az volt az igazi nyár”; na de hát kinek a pap, kinek a papné.
Így hát elkezdtem filmet keresni és megesett a tekintetem ezen a címen „A nő, aki előttünk jár”. A borító alapján konstatáltam, hogy egy „indiános” filmről van szó, azok pedig egyébként is érdekelnek engem. Bár a címét elnézve voltak kétségeim, ami a tartalma minőségét illeti, de úgy vagyok ezzel, „ismerd, amit kritizálsz”, máskülönben hogy tudnám azt mondani rá, hogy rossz? Ezért hát megnéztem.
A film Catherine Weldon történetét meséli el, aki miután (örömére- tényleg, mondja is) megözvegyült, Washingtonból elindul Omahába, hogy portrét készítsen a hírhedt indián vezérről, Ülő Bikáról.
Már a film elején szembejön velünk a feminista propaganda, pedig másfél perc nem telik el és kapjuk is az adagot: „Fiatal koromban portréfestést tanultam, de miután férjhez mentem nem tudtam efféle tevékenységet folytatni”, közli velünk Catherine. Persze, hogy a férjhez menetel az, ami ördögi módon meggátolta ennek a nőnek a kiteljesedését és önmegvalósítását. Értjük tehát? Férjhez menni rossz, mert az meggátolhat önmagunk megvalósításában, ebből következően gyereket szülni is rossz, mert ha a férjhez menetel meggátol, a gyerekvállalás egyenesen igába hajt, és milyen igába, ha nem a fehér (ez fontos) patriarchátus jármába.
Nem készülök az egész film minden mozzanatának kielemzésére, csak amit fontosabbnak találtam, annak a megemlítésére.
Miután hősünk sikeresen találkozik Ülő Bikával csúnya dolgot merészel tenni, séta közben az indián törzsfő előtt megy. Hallott már valaki is ilyen szörnyű dologról? Mi az, hogy azért mert nő, nem mehet előtte? Na, de sebaj! Majd most jól megmondja neki Catherine, hogy miképp is kell viszonyulnia egy felvilágosult egyénnek a nő-férfi viszonyhoz! Ezt várná az ember, de nem… megszeppenve megkérdi: „Menjek maga mögött?”. Jön a megnyugtató válasz: „Egymás mellett is jó.”. Mi van itt kérem?! Hol a harcias feminizmus és egyenjogúság? Mi az, hogy egy férfi utasít egy nőt arra, hogy hol mehet és hol nem? Hallatlan!
Másik ilyen eset, amikor az új törvénytervezetet akarja elmagyarázni Ülő Bika a többi indiánnak, hogy ne szavazzák meg, mert akkor még több földet elveszítenek. Catherine pedig mondja neki, miután a sziúk nyelvén elég ügyetlen módon felkonferálja, hogy: „Talán kezdhetné azzal, hogy elmagyarázza mi ez a tervezet, és megmutatná, mennyi földet veszítenek el, ha aláírják.”, erre Ülő Bika azt feleli: „Nem tűnhet úgy, hogy maga ad nekem tanácsokat, ezért kicsit várnunk kell.”. Micsoda dolog ez kérem? Egy nő nem adhat tanácsot egy férfinak?! Legalábbis nem tűnhet úgy. Aggasztó, aggasztó. Na de majd most, most rendbe teszi Weldon asszonyság ezt a lealacsonyító felfogást! De nem, megint csalódnunk kell… Weldon asszonyság csendben marad, nem mond és nem tesz semmit, elfogadja a hierarchiában elfoglalt alacsonyabb pozícióját. Most akkor ez rendjén van?
Jaj, én buta! A film csak ábrázolja az adott kor körülményeit és azt adja vissza valósághűen minden értékítélet nélkül. Persze, csakhogy a film kezdetén Catherine egy folyóba dobja volt Ura portréját, meg már az elején idézett szöveg is utal egyfajta alárendeltségre, amelytől való megszabadulás szimbolikus momentuma az arckép vízbe dobása. Láthatjuk tehát, a fehér patriarchátus rossz, az indián nem, hisz egy ősi kultúráról van szó, aminek a hagyományainak ez is a része. Hagyományt elpusztítani pedig rossz kérem! El is mondják a film végén: „Az amerikai kormány figyelmen kívül hagyta a szavazást és törvénybe iktatta a földtervezetet, örökre elpusztítva az ősi Lakota életformát.”. Erről van szó, aki hagyományt pusztít az rossz. Na de csak az indiánt és más, a fehér ember által uralma alá hajtott nép hagyományát nem szabad elpusztítani? Erre majd visszatérek.
Ülő Bikának sikerül meggyőznie az indiánokat, hogy ne fogadják el a földtervezetet, viszont az akkori szavazás is jól szemlélteti, hogy miképp ment már abban az időben is a „szavazósdi”. Az indián törzsfők le lettek fizetve, hogy azt mondják a saját népüknek, hogy ami nem az érdekük, ami nekik kárt okoz az valójában egy üdvös, üdvözölendő gondolat. Csak Ülő Bika megjelenése akadályozza meg ezeknek a beszédeknek az elhangzását és az ő szónoklata, ami fordít a dolgok menetén.
Ahogy az idézett szövegből kiderül, a szavazás eredményét nem vették figyelembe, mert nem az érdekeiket szolgálta. Érleljük egy kicsit ezt a gondolatot: „Nem vették figyelembe, mert nem az érdekeiket szolgálta.” Na, még egyszer: „Nem vették figyelembe, mert nem az érdekeiket szolgálta.”. Mik vannak! Ebben az igazán szomorú az, hogy egyesek ezen meglepődnek és nem a rendszer hibájának tudják be, hanem a vezetés hibájának, hiszen tudjuk: „Ha én lennék ott, ilyen nem lenne!”
Tehát összegzésképp van egy filmünk, aminek célja egyrészt a fehér és keresztény mivoltunkba ültetni a bűntudatot, hogy milyen gonosztetteket vittünk végbe, népeket irtottunk ki, kultúrákat töröltünk el. Persze, persze! De nem csak ezt tettük, adtunk is a világnak, mégpedig civilizációt, a világ a fehér ember nélkül ma nem lenne ott, ahol! A népek kiirtása pedig nem következik egyenesen a gyarmatosításból, továbbá azt se felejtsük el, hogy akik ezt véghezvitték protestánsok voltak. Meg lehet nézni Közép-, és Dél-Amerikát, – habár ott is voltak a gyarmatosítók részéről túlkapások – mégis inkább a keveredésnek tudható be az indiánok nagyrészének eltűnése. Másrészről pedig, az ottani népek már előttünk is háborúztak, ölték egymást. Na, de nem akarok elmenni más irányba, csak egy kicsit árnyalni akartam a képet.
Láthatjuk a feminista és liberális képmutatást. Nem tudom mennyire számított a történet lényegi szempontjából a hídról portrét folyóba dobó jelenet. Érzékelhetjük, hogy, akik ma oly erős szavakkal harsognak a hagyomány, a tradicionális értékek ellen, miképp sírnak egyes kultúrák elpusztulásán, elpusztításán. Nem tudom, hogy érzik-e, értik-e, hogy mi okozta az indiánok vesztét. Bár szerintem tudják ők, avagy teljes nem beszámíthatók, mert egyértelmű, hogy egy, a földrészen nem őshonos népesség intenzív beáramlása a kontinensre. De a jelenünkben zajló eseményeket, a tömeges migrációt Afrikából és a Közel-Keletről valamiért még sem tartják aggasztónak és veszélyesnek a fehér európaiakra nézve.
Végülis, szeretem én az ilyen filmeket, vicces látni, ahogy a liberálisok folytonosan öngólt lőnek maguknak, és amit védenek, azt másutt támadják, amit állítanak, azt máshol cáfolják. Érdekes dolgok ezek, egyszer lehetne írni erről egy tanulmányt, mondjuk: „Oltsunk tüzet oxigénnel” címmel, annak is legalább annyi értelme van, mint a liberális logikának.
Ó, és még valami, vasárnap EP választások, jusson eszünkbe ezen filmnek a szavazással, és annak eredményével kapcsolatos történése, ne felejtsük el ezt a részletet: „Nem vették figyelembe, mert nem az érdekeiket szolgálta.”. Mondogassuk magunknak: „Nem vették figyelembe, mert nem az érdekeiket szolgálta.”.
Zöldinges.net – Bognár Albert
