Érdekes címválasztás, gondolhatja a kedves olvasó. Nos, igen sokan így gondolkodnak… Talán már nem aktuális ezen írásom, igen, lehet hogy a „Notre-Dame téma” már lecsengett, de a hangulatról, ami azt övezte érdemes beszélni, ha késve is, mert – ne adj’ Isten – történhet hasonló katasztrófa, amit ugyan ilyen, avagy hasonlatos megnyilvánulások követnek majd; és ezeket érdemes helyre rakni.
Meg kell említenem Ábrahám Barnabás kuruc.info-n megjelent cikkét, mert nagyon jól összefoglalja a bennem is megfogalmazódott gondolatokat.
Barnabás négy pontban foglalta össze az elítélendő mozzanatokat. Én ebből leginkább csak kettővel foglalkoznék.
Az egyik, hogy sokan örültek a történteknek, de ha nem is örültek, akkor mondván „ez elégtétel Trianonért”, nyugtázták a történteket. Ez nagyon nem vall keresztényi szemléletmódra. Bár sokan nem is mondhatók kereszténynek, csak egyszerű „kultúrkereszténynek”, aki azért tartja fontosnak a kereszténységet, mert Orbán azt mondta „meg kell védeni aztat”, avagy keresztény kultúrkörbe született. Trianon ugyan fájó pont, de nem adhat okot a francia nemzet gyűlöletére, utálatára. Senki nem tehet arról, hogy az Isten mely nép sorában látta jónak megteremteni az egyes egyéneket. Ez egy olyan ok, amiről meg nem tehetünk, nem lehet okozója a gyűlöletnek. Itt meg kell említenem, hogy ugyan ezen gondolatmenetből kiindulva nem utálhatunk valakit, amiért szlovák, román, szerb, avagy ukrán, esetlegesen zsidó/cigány. Valaki általi ellenszenvet csak a tettek válthatnak ki, mert a tettekről már tehetünk, azokért már felelősséggel tartozunk, így a tetteket követő megvetés, ellenszenv már teljesen legitim és helyénvaló. Viszont! Ebben az esetben is elsősorban magát a tettet kell megvetnünk, nem pedig a személyt. Természetesen a személy és a tette nem választható el egymástól, de nem az ember az ellenség, hanem a hamis ideológia. Elsősorban a személy meggyőzése a cél és nem az elpusztítása. Nyílván nem arról beszélek, hogy minden máshogy gondolkodó után addig kell mennünk, míg meg nem győzzük, ugyanis semmi erőszakos cselekedetet nem tett a hamis ideológia képviseletén kívül. Amire fel akarnám hívni a figyelmet, az az, hogy, ha találkozunk a véleményünkkel szöges ellentétben lévő személlyel, tehát mondjuk egy kommunistával, akkor ne zárkózzunk el az érdemi eszmecsere lehetőségétől, pusztán az illető ideológiai háttere miatt.
Talán mintha eltértem volna a tárgytól? Nem, ez szorosan kapcsolódik a témához, mert egyesek úgy gondolják, hogy pusztán mások francia mivoltukból adódóan megérdemelték nemzetük egy monumentális és keresztényi szempontból fontos épületének leégését.
Kedves Nemzettestvérem!
A franciák ugyanúgy testvéreink, a fehér fajhoz tartoznak, európaiak ők is. Felelősséggel tartozunk egymásért, mert ha nem figyelünk, egyikünk pusztulása okozhatja majd saját magunk vesztét is. Mert sokan azt is gondolják, hogy megérdemlik a migránsokat, hiszen „Gyarmatosítók voltak, ne csodálkozzanak hát, viseljék a következményeit…” természetesen arra nem gondolnak, hogy, ha elesik Franciaország, akkor azt követheti több európai ország is, és így sorra kerülünk majd mi is. Vagy tán azt gondolják, hogy Orbán majd ettől is megvéd?
Ezzel el is értünk a második ponthoz, amiről beszélni szeretnék. A Notre-Dame leégett, Afrikában meg éheznek… ahogy az a címben is áll. A felháborodás oka, hogy a Notre-Dame felújítására szép számmal érkeztek a felajánlások és még magyar városok (Szeged, Székesfehérvár, Debrecen, Veszprém, Pécs, Budapest) is mondták, hogy segítenek az anyagiakban. Na és hát milyen dolog már, hogy egy épület megérdemli a tatarozást, de éhezők százezrei meg nem érdemelnek juttatást… ezt az arcátlanságot!!4! Továbbá előkerültek a jegesmedvék, a koalák, az erdők – meg ki tudja még mi az, amit lehetne mondani -, mind olyan dolog, amire értelmesebb lenne elkölteni a Notre-Dame felújítására szánt pénzt, gondolják egyesek. Vizsgáljuk hát meg a dolgot. Az ember alapvetően egy korlátolt élőlény, helyhez, időhöz, korhoz van kötve és csak az adott kötöttségben képes gondolkodni. Ezért rendülünk meg például (mondjuk én nem) a középkor „kegyetlen” igazságszolgáltatásán, hisz egy más korban, más időben, más korszellem uralma alatt estek meg. Továbbá az embert korlátozza a közvetlen környezete is, az, ami hatással van rá. A koalák Ausztráliában élnek, a jegesmedvék az Antarktiszon, Afrika messze van, az esőerdők még messzebb. Meghalhat száz jegesmedve egy nap, kivághatnak tízezer fát egy nap, attól nekem reggel a tojásos szalonna nem fog lassabban megsülni. Továbbá az embereket érdekek mozgatják, arra szán pénzt, azzal törődik, amihez érdeke köti, ami fontos számára, ezeket pedig az előbb levezett korlátok határozzák meg.
Habár Franciaország sincs oly közel, de mégis csak egy kontinensen, egy kultúrkörben vagyunk, ez érzelmileg sokkal közelebb áll hozzánk, mint más kontinensek ügyes-bajos gondjai. Hogy helyén van ez a gondolkodás? Aligha. Láthatjuk, hogy a Notre-Dame is újjáépítés alatt állt, a kutyának se jutott eszébe, most hogy leégett, mindenki sír miatta. Helyén van ez a gondolkodás? Egyáltalán nem. De az ember ilyen. Csak akkor foglalkozik a bajjal, ha az már megjelent, a figyelmeztetéseket szereti nem észrevenni, gondolván „hátha nem kell majd vele foglalkozni”, ugyanis akkor csinálni is kellene valamit, nem elég csak mondani, hogy „igen, jó lenne, ha végre valaki tenne is valamit”.
Másrészről, mégis mit várunk az emberektől? Tanítjuk felelősségvállalásra a gyerekeinket, avagy tiszteletre a szülőföld iránt? Amikor sokan inkább elmennek, mert „a Zorbán a Zúr”, hisz a haza addig haza, míg jól megy a szekér, ugyebár.
Mit látunk a filmekben? A fiatal férfiak arra pályáznak, hogy minél több nőt „megkúrjanak”, mert az nagyon menő, a lányoknál meg az a trendi, ha minél többen átmentek rajtuk, de ha nem is ez, akkor sincs abban semmi kivetni való, mert hát amit szabad a fiúknak, szabad a lányoknak is! Példának okáért: Mike és Dave esküvőhöz csajt keres; Nagyfater elszabadul; Rossz szomszédság 1, 2; Kétéjszakás kaland; Hogyan legyünk szinglik; Rossz anyák 1,2. Nem azt mondom, hogy nincsenek jó filmek, de nehéz találni olyat, ami elfogadható, és, ami elfogadható, sokszor az is tartalmaz olyat, amit nem kellene. De nem csak a filmekkel van a baj, sok helyen lehet keresni a probléma okát, a filmeket azért emeltem ki, mert szórakoztatás gyanánt tökéletes felületek az emberek véleményének és gondolatainak formálására.
Az embereket nem érdekli a jövőjük, és ez egyre inkább így lesz, az „élj a mának” felfogás káros kivetülése. Aki a mának él, nem gondol a holnapra, aki nem gondol a holnapra, nem gondol a koalákra, a jegesmedvékre és az Afrikában éhezőkre sem. Az emberek csak magyaráznak az odafigyelésről, de eldobálják a csikkeket, kidobják az autóból a szemetet, nem törődnek egymással, az X-faktoros kedvencre nem sajnálják az 500 Ft-os sms-t de az utcán még rá sem néznek a hajléktalanra.
Más oldalról megközelítve a kérdést, pedig azt kell mondanom: mégis miért kellene foglalkoznunk Afrikával? Meg van a magunk baja is, vannak betegeink, hajléktalanjaink, éhezőink, és természetesen épületeink is, melyeknek irányába kötelességünk van, mivel a sajátjainkról, a saját javainkról van szó. Afrika a miénk? Nem hinném. Volt idő mikor az volt, akkor volt felelősségünk is irányába, nem is volt ekkora éhezés és ily mértékű konfliktusok sem, mint amik ma övezik a fekete kontinenst. De azok az idők elmúltak, velük együtt pedig a felelősségünk is Afrikáért és az ott lakókért. Szép dolog segíteni a rászorulókon, de az nem mehet a saját rászorulóink segítségének rovására, mert elsősorban az iránt tartozunk felelősséggel és egyúttal kötelességgel, ami a sajátunk.
Az elővilágunk és a környezetünk szennyezése más kérdés, mivel az visszahat ránk, a folyók szennyezése idővel nekünk is bajunk lesz, a káros anyag kibocsájtás idővel nem csak Sanghajt teszi majd szmog által szennyezetté.
Váradi Attila testvér, aki nagyon otthon van a társasjátékok világában, jelezte, hogy a napokban egy társasjátékra, ami egy kickstarter kezdeményezés (tehát a rajongók dobják össze rá a pénzt, nem hivatalos cég csinálja) 20 perc alatt 200 ezer dollár gyűlt össze, ami a megvalósításhoz kell. Amikor kijött erről a cikk, akkor már egy millió felett volt az adományok összege a kickstarter és hasonló oldalakon valószínűleg naponta több millió adomány megy el játékok és hasonló projektek megvalósítására. Érdekes, emiatt nincs sipákolás, nem hallani, hogy „micsoda dolog ez!”. Ahogy mondottam: az ember arra szán pénzt, amihez érdeke fűzi.
Ahhoz, hogy ezek a dolgok változzanak, nem eget rengető szólamok kellenek, hanem tettek, a változást pedig mindig magunkban kell kezdenünk. Másképp nem működik.
Végezetül megnyugtatok mindenkit, vannak sokan, akik foglalkoznak mind a jegesmedvékkel, mind a koalákkal, de még az afrikai éhezőkkel és nem utolsó sorban a fákkal is.
Zöldinges.net – Bognár Albert
