Budapest ostromának egyik legkevésbé ismert része a hungarista harccsoportok tagjainak részvétele a védelemben.
Kiképzésükre 1944. október 15-e után került sor a Hármashatár-hegyen, a Hárs-hegyen, a Radetzky-laktanyában és a nyilas házakban. Egyenruhájuk posztó katonaruhából, nyilaskeresztes karszalagból, határvadász sapkából és egy rövid csövű olasz puskából állt. A puska és a páncéltörő használata mellett ideológiai képzést is kaptak.
„Napiparancs!
Mint Budapest védelmére küldött pártmegbízott hitem és lelkiismeretem serint való meggyőződésem alapján Csiki Erik hadapród őrmestert a fegyveres nemzetszolgálat állománycsoportjában alezredessé 1944. évi december hó 27-i hatállyal és ranggal kinevezem. Egyidejűleg a Fegyveres Nemzetszolgálat budai kerületének főparancsokságával megbízom.
Csiki Erik testvér Budapest legválságosabb napjaiban nem vesztette el hitét a hungarista győzelemben, hanem saját elhatárázosából áldozatos lélekkel, öntevékenyen megszervezte Budán a főváros védelmét, munkájával és személyes példaadásával hitet és bizalmat öntött a lakosságba. Mindezzel döntő módon hozzájárult Buda védelméhez és így kiérdemelte az egész nemzet háláját. Isten áldását kérem további munkájára.
Jelen napiparancsomat megerősítés végett a Nemzetvezetőhöz felterjesztem.
Budapest, 1945. évi január hó 7-én.
Kitartás! Éljen Szálasi!
Dr. Vajna Ernő s.k.
Budapest védelmére kiküldött pártmegbízott”
(Függetlenség Esti Újság, XIII. évfolyam, 8. szám, 1945. január 10.)
Kezdetben a hungarista önkéntesekből akarták feltölteni a magyar hadosztályokat. Ennek megfelelően pl. a 12. tartalékhadosztály december 19-én 250 főnyi kiképzett hungaristát kapott. A 6. és a 8. gyalogezredhez beosztottakat Kovarcz Emil miniszter utasítására Komáromba és Esztergomba szállították.
Többségében hungaristákból alakult meg 1945. január elején A 10. gyaloghadosztályon belül a 18. riadó-század.
A létszámpótlásként történő alkalmazásuk mellett önálló hungarista harccsoportok is alakultak. Ezek a következők voltak: csepeli, zugló-kőbányai, belvárosi, budahegyvidéki, észak-pesti harccsoport. Csoportot hoztak létre a MÁV, a Beszkárt és a Posta hungarista érzelmű alkalmazottai is. A MÁV-harccsoport a zuglói harcokban vett részt, a Posta harccsoportja a Kálvin tér és Lónyai utca védelmét látta el, a Budapesti Villamos Vasút alkalmazottakból alakult csoport pedig Kőbányán szállt szembe a vörösökkel.
A területi harccsoportok az első vonalban is szolgálatot teljesítettek. A budahegyvidéki harccsoport tagjai – az észak-pesti harccoport maradványainak támogatásával – pl. már december 24-én komoly harcérintkezésbe kerültek a fogaskerekűnél, majd januárban ott voltak a Farkasréti temetőben zajló összecsapások első vonalában is. Többségük a Németvölgyi út környéki harcokban esett el. Az életben maradt hungarista önkéntesek száma kb. 80 fő volt.
Január 23-án a harccsoportok irányítását az I. hadtestparancsnokság vette át.
Az egyik legtovább kitartó hungarista harccsoport a csepeli volt. Tagjai Csepel 1945. január 9-én történt elfoglalása után is kitartottak a szovjetekkel szemben a gyár megerősített részein.
Bár önálló különítménnyel rendelkezett, de mégis érdemes megnevezni Vannay László zászlóalját. Vannay, a nemzet hadnagya 1944. október 20-án jelentkezett Kovarcz Emilnél egy önálló alakulat létrehozásának ügyében. Tegjai szintén önkéntesek voltak, akik nagy hangsúlyt fektettek a városi hadviselésre. A zászlóalj 4 századból állt, létszáma 638 fő volt. A parancsnokság a budai Toldy Ferenc Gimnázium épületébe települt. A legelszántabb ellenállást a Városmajorban fejtették ki 1945. január elején. Itt 6-8 szovjet páncéloshullámot vertek vissza, több T-34-es harckocsit megsemmisítve. Végül egy sikeres ellentámadással visszafoglalták az eredeti állásaikat.
Az életben maradt hungaristák közül többen 1956-ban ugyanazzal az ellenséggel szálltak szembe Budapest utcáin, mint 1944-1945-ben.
Dicsőség az antikommunista küzdelem hőseinek!
Zöldinges.net – Nyitrai Máté
