Érdeklődve olvastam itt a honlapon a jelzett kérdéskörben megjelent írásokat.
Működési helyeimen eleget tapasztaltam a cigányság életének „sajátosságaiból”.
Beteg szívem nyugdíjba kényszerített, hazaköltöztem régen elhunyt Szüleimtől örökölt kis házamba.
Ez a környék valaha a „hírös város” iparosainak kedvelt lakóhelye volt. Kitűnő ácsok, lakatosok, kőművesmesterek, stb. vásároltak itt házhelyeket, valamint a gazdagabb falusiak télire ide vonultak be a környékből, vagy éppen innen járatták kamasz gyerekeiket pl. a piaristák gimnáziumába, vagy a református kollégiumba.
Amikor hazajöttem, már komoly bajokról számoltak be a szomszédok, de elég volt végigmenni az utcán, és láthattam a régi mondás igazságát: néhány ház lakatlan a többi „lákátos”.
Még csak nem is a régi vásározó, vagy muzsikus cigányok leszármazottai, hanem a leglumpenebb elemek, akik a gazdag cigány bűnözői kör végrehajtói. Borsodból, Erdély felől és ki tudja honnan érkező idénymunkások, akik 20-an, 30-an laknak egy-egy házban (még a padláson is).
A médiumok által agyonhallgatott egymás utáni négy gyilkosság, a sorozatos rablások, utcai provokációk, világos nappali autófeltörések, drogos alakok dülöngélése, vagy hempergése megszokott látvány. Mindenütt szeméthegyek, kiabálás, veszekedés, randalírozás. Az autóbuszmegállók üvegeit már nem is cserélik, mert pár órán belül szétrugdossák. Rettegett hírű környék, még a kommandósok is alig mernek erre járni.
Én még „csak” annyi atrocitást értem meg, hogy a házam „L”-alakú része mögül elbontották az épületet, feltüzelték a tetőszerkezetet, a falcsonkok helyén szeméttelep van. Ez elsősorban tűzveszélyes, másrészt a házfalam és a maradék falcsonk közé befolyó csapadékvíz miatt a konyhám fala átázott, még a csempék is penészednek. Tudják, hogy ki vagyok és egyelőre udvariasan köszönnek az utcán – ám nem tudhatom, hogy meddig lesz ez így.
A fentebb említett cigány-pasztorációs, -integrációs kísérletek nem mai találmányok, de erősen csodálkozom azon, hogy a papság nem olvassa el a régiek feljegyzéseit, s döbben rá, hogy teljességgel halvaszületett ötlet erőlködni. Katolikus Egyházunk és a protestáns felekezetek közel kétszáz éve, az óvoda-program megjelenésekor már próbálkoztak, eredménytelenül. Volt régen is, van ma is néhány cigány származású papunk, ám nem sok köszönet van a működésükben. Különösen a maiak – a világ szelleméhez igazodva – rejtetten, vagy nyíltan fehér- („paraszt”) ellenesek.
Ne mondja nekem senki, hogy a cigányok vallásosak – tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy lelkükből kiirthatatlan babonaságon kívül semmi kapcsolatuk nincs semmiféle „istenséggel”. Búcsújáró cigányok? Azért nem ártana megkérdezni a „fehér” búcsúsokat minderről. Innen-onnan lopott szőnyegek, karvastagságú gyertyák ajándékozása a „Máriácskának”, zsebtolvajlások, hangos veszekedések „Isten nagyobb dicsőségére”.
A mai cigánypasztorációs „eredmények” azon alapulnak, hogy mennyi segélyt kapnak, esetleg valami „zenei” szolgálat az afrikai bennszülöttek mulatós-miséihez hasonló rendezvényeinken. (Talán humorosan hivatkozhatnék az „Öregtemplom” vasárnap déli miséjére, amely valaha az új ruhák és parfümök miatt „szagosmisének” volt titulálva.)
Személy szerint nekem mondta egy kis cigánygyerek a hittanórán: „há’ tiszibácsi ez a tízparancs nem jó’ van kitalálva, mer’ mi áz, hogy én ne lopjak?” Mondhatjuk, hogy a Tízparancs első táblája az Istennel való kapcsolatunk szabályait, míg a második tábla az embertársak felé való viszonyunkat rendezi. Nos, amíg babonaságra alapul az első tábla „devla-ismeret” náluk, addig nem tudom megmagyarázni nekik, hogy az embertárs felé való normális emberi viselkedés az alap, ami által kapcsolatot teremthetek Istennel.
Ha úgy tetszik, amíg a társadalmi rend, az emberi gondolkodás és magatartás nem lesz sajátjuk, nem kell az Isten.
Ha genetikailag és faji sajátosság szerint sem képesek tanulni – tehát legfeljebb segédmunkára alkalmasak – ha a világban tapasztalható anarchiát szító zsidóság hergeli ellenünk, akkor mit akar náluk az Egyház a jelen korban gyűlölt Istennel, kereszténységgel?
Cigánypasztoráció? Paptestvérek és világi munkatársak figyelmébe ajánlanám, hogy a ténylegesen hívő felnőttek és gyerekek kapjanak olyan isten-kapcsolatot tőlünk, amely képessé teszi őket a rövidesen bekövetkező „afro-amerikás jelenség” feldolgozására.
Semmilyen reményt nem lehet látni a maga mocskába hullt Európában, a világ szennyes folyamában úszkáló egyházi zűrzavarban ahhoz, hogy ne féljünk jogosan az Amerikában jelenleg zajló események rövid időn belüli begyűrűzésétől.
Száz éve – minden ellenkező látszat ellenére – Magyarországon is a zsidó uralom rombol le minden értéket. Bő hatvan éve pedig az Egyházban is felütötte a fejét ez a chiméra, terjed és megmar mindent, ami az Egyetlen Igazságot tartja szem előtt. A II. Vatikáni Zsinat kinyitotta a Pandora-szelencét és ezeket a sci-fi-szörnyeket szabadította rá a hívőkre.
A zsidók ma már álarc nélkül ásnak alá minden történelmi és vallási értéket, amely fenntartotta népünket viharos történelme folyamán. Amint mindenütt a világ anarchikus eseményeiben, úgy nálunk a növekvő cigánybűnözésben (és más társadalmi, politikai leépülésben), a hitetlenné, erkölcstelenné tett magyarok elcigányosodásában, az élet elzüllesztésében élen járó soros-félék dörzsölik a markukat, tömik a zsebüket.
Végezetül bocsásson meg a Kedves Olvasó, hogy nem tudok megoldást felmutatni a problémára, hiszen a hétköznap embere, aki akár hívő, akár nem, de próbál ember maradni, hogyan szállhatna szembe a Dohány utca – Síp utca – Dob utca – Wesselényi utca uraival, akiket még az Egyház is kiszolgál?
Egyetlen szót írnék: KITARTÁS!
Pater Anonymus
