1686-ban szeptember 2-án foglalták vissza az egyesült keresztény hadak Budát a töröktől. A város tornyaira 145 év után visszakerültek a keresztek, a Szent Liga seregei pedig tovább törtek előre délfelé.
A Buda visszafoglalásához vezető út az 1683-as török támadással kezdődött, mikor a szultán Thököly sikerein felbuzdulva támadást indított Bécs ellen. Az ostrom azonban elhúzódott, mivel a török haderő leginkább értéktelen segédcsapatokból, tatárokból, kurucokból, románokból stb. állt. Az időközben összegyűlt német és lengyel csapatok Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károlycsászár vezetésével óriási vereséget mértek a törökökre, majd a Bécs alól visszavonuló ellenséget Párkánynál ismét megverték és visszafoglalták Esztergomot. A győzelmek után felcsillant a remény a török kiűzésére, ennek érdekében pedig 1684-ben létrejött a Szent Liga a Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence részvételével. XI. Ince pápa rávette XIV. Lajost a fegyverszünetre, így a birodalom csapatai teljes erővel a török elleni harcra koncentrálhattak. Az 1684-es sikertelen ostromot követően a keresztény sereg ’86-ban ismét körbevette Buda várát és három hónapos ostromot követően szeptember 2-án elfoglalta.
A török védelmet vezető Abdurrahman pasa 15000 katonájával erős védelmi rendszereket épített és a várba vitette a pesti élelmiszerkészleteket, hogy ki tudjon tartani a felmentősereg megérkezéséig. A kb. 80-100000 fős keresztény sereg Pest elfoglalása után körbevette a várat és nekilátott az ostromnak. Július 1-én megszólaltak az ostromágyúk, nem sokkal ezután megkezdődött az aknaharc és a rohamsáncok ásása. 13-án sor került az első rohamra, amely óriási áldozatokat követelt, de semmilyen eredményt nem hozott. Ezután folytatódott a vár lövetése és a védők lassú visszaszorítása. 22-én felrobbant a török lőporraktár, amely megritkította a védők sorait és aláásta a morált. 30-án a pasát megadásra szólították fel amit ő visszautasított, mert tudta, hogy a nagyvezír 40000 emberével már úton van. Augusztus 1-jén a keresztény parancsnokság hírt kapott a felmentősereg érkezéséről, ezért elrendelte a külső védgyűrű kiépítését és 3-án újabb kudarcba fulladt rohamot rendelt el. A mostanra már 41000 fősre olvadt ostromló sereg a török felmentőerővel való megütközés helyett a védők további fárasztása mellett döntött. 14-én Szulejmán nagyvezír támadást indított, amit a várból kitörő török erők támogattak. A két csapat azonban a magyar katonák helytállásának köszönhetően nem tudott egyesülni és a várba csak kis számú erősítés jutott be. Az elkövetkezendő két hétben újabb rohamokat indított a török, hogy megerősítse a vár helyőrségét, sikertelenül. 30-án megérkezett a keresztény erősítés. Lotaringiai Károly ötletenyomán elterjesztették a hírt, hogy a török felmentősereg ellen vonulnak, de ehelyett szeptember 2-án délután három órakor általános rohamra indultak a vár ellen. Több ezer keresztény katona özönlött be a falon tátongó réseken és bár a védők szívósan helytálltak, az erődítmény estére elesett. Abdurrahman pasa a mai Hess András téren halt hősi halált, miközben a támadókat próbálta visszaszorítani. Sírhelye a budai vár egyik sétányán található.
A vár elfoglalása után a török haderő elmenekült Buda alól, a Liga seregei pedig sorozatos győzelmek (Nagyharsány, Zenta) után kiszorították a törököt Magyarországról. A hegyaljai felkelés és a megnemtámadási szerződés franciák általi megszegése miatt a Temesköz és a Balkán török kézen maradt. Az 1699-es karlócai béke értelmében a Temesköz kivételével felszabadult az ország és megkezdődött a több, mint másfél évszázados török pusztítás utáni újjáépítés. A vár visszafoglalásáért köszönettel tartozunk Lotaringiai Károlynak, Miksa Emánuelnek, a többi keresztény parancsnoknak és annak a több tízezer magyar, német, horvát, spanyol és egyéb nemzetiségű katonának akik életüket adták azért, hogy hazánk felszabaduljon a török elnyomás alól.
Zöldinges.net – Kovács Sándor
