Közel 10 éve annak, hogy kapcsolatba kerültem a hazai nemzetiszocialista mozgalommal. Ez alatt a 10 év alatt rengeteg egykori „bajtárs” fordított hátat a mozgalomnak és az eszmének. Sokan a saját egzisztenciájukat féltették, mások ideológiai felkészületlenség miatt hagyták el sorainkat. Mások arra hivatkoztak, hogy nincs értelme, mert soha nem kerülhet újra hatalom közelébe a mozgalom. Igen, erre megvan az esély, hisz a nemzetiszocialista mozgalom nem az elmúlt pár évben élte a fénykorát.
Azonban ez semmit nem változtat azon, hogy folytatjuk-e a küzdelmet vagy sem. Ha valaki tényleg komolyan és elhivatottan követi az eszménket, nem befolyásolhatja az, hogy mennyi esélyünk van a győzelemre. Az ilyen emberek jobb is, ha minél előbb elhagyják a sorainkat. Mi, akik bajtársainkkal örökké hűek maradunk az eszméhez, büszkén emeljük zászlónkat a levegőbe. Hisz tudjuk jól, hogy olyan hősök taposták ki nekünk az utat, akikből bármikor erőt meríthetünk. Őket sem érdekelte, hogy mennyi esély van a győzelemre. Tették a kötelességüket, ahogyan nekünk is tenni kell. Olyan hősök járták előttünk ezt az utat, akik örök példát mutattak nekünk becsületből és hűségből.
Helmuth von Pannwitz, aki maradhatott volna nyugati hadifogságban, de tisztjeivel együtt a kozákokkal együtt maradt osztozva az ő sorsukban, amiről mind jól tudták, hogy a kivégzés lesz. A francia SS tagjai, akik éhesen, fáradtan, mégis büszkén indulókat énekelve meneteltek Berlin felé. Szinte egytől egyig elestek a város védelménél. Magyar részről ide sorolhatnánk Szálasi Ferencet, aki miután elrejtette a koronázási jelvényeket, megvárta a letartóztatását. Kovarcz Emil, aki értesülve testvérei kivégzéséről, önként tért haza. Mind tudták, hogy ez a lépésük az életükbe kerül. Ők még is megtették. Ezzel példát mutatva nekünk. Ilyen elődökkel nem tehetjük meg azt, hogy mindenféle indokokra hivatkozva feladjuk.
Aki ezt még is megteszi, nem közénk való és sosem volt az. Mi viszont sosem felejtjük el jelszavunkat: Becsületünk a hűség!
Kitartás!
Sántosi Károly – Kitartás.net
