Elindítunk egy újabb cikksorozatot, amiben a nemzeti oldal tévedéseit igyekszünk majd korrigálni. Sajnos ezt már jóval korábban meg kellett volna lépnünk. Nincs bocsánat a mulasztásunkra.
Mi csúnya, gaz, gonosz nyilasok voltunk már a zöld bolseviktól kezdve a nácibérencen át a tőkések kiszolgálójával bezárólag minden. Most, ha ránk aggatnak egy újabb jelzőt mi változik? Ugyan úgy kelek és fekszem, mint eddig. Megszoktuk már, hogy nem szeretnek minket, mert „nem tudunk alkalmazkodni”. Legyen! Kihez, mihez, vagy kikhez, mikhez kellene? Ez a szó, hogy ’alkalmazkodás’, nem ilyen egyszerű, mivel egy házasságban alkalmazkodunk egymáshoz, megértjük a másik „bogarát”, úgy teszünk, hogy törekszünk arra, hogy, amit a másik nem szeret, azt csak azért is, hogy megmutassuk már pedig itt én dirigálok, nem csináljuk. Mert a házasság nem erről szól. De alkalmazkodunk egy barátságban is, ott is figyelünk a másik igényeire, mert mi is ezt várjuk el. Viszont egy ideológiával ezt nem tehetjük meg. Tehát valami más nézethez igazítani, vagy egyes emberek igényeihez, az az ideológia elárulását jelentené, akkor az már nem az az ideológia lenne. Akkor az már valami más. Nem, ezt nem tehetjük, mert azt, amiben hiszünk köpnénk szembe. De vádolnak minket „maradisággal” is, „hagyományőrzők, ez már a XXI. sz., már mások a szabályok”. Tényleg? Változott volna a gravitáció? Tán már a folyók hegynek felfele folynak? Nem hinném, legalábbis én nem tapasztaltam. A társadalom? Igen, az változott valóban, ma már nem követjük apánk mesterségét, avagy nem ellátjuk feladatunk. Nem. Ma már önmegvalósítunk! Biza’! Ez az új ember ismérve: az önmegvalósítás. Na, de, hogy ne menjek el más irányba, mint, amit írásommal közölni szeretnék, kanyarodjunk is vissza. Szóval igen, a társadalom az változott, de ez csak annyit jelent, hogy ma már, ha megtervezzük az ország agrárpolitikáját, akkor nem kaszáló emberekkel, meg lóvontatott ekékkel számolunk, hanem kombájnokkal, meg modern traktorokkal, hogy egy kis sarkított példával éljek. Az ember maga nem változott. Tehát az eszmét bele kell helyezni ugyan a XXI. sz.-ba, de a lényege, amiken mindig is nyugodott, nem lett más. Ha nem lennénk „maradiak”, ugyanott lennénk, mintha alkalmazkodni akarnánk. Sorolhatnám még ezt, ellenben akkor nem a cikk eredeti céljának megfelelően járnék el. Csak gondoltam éreztetem, hogy minket nem érdekelnek az emberek adta címkék, számunkra csak egy döntőbíró létezik, akinek a véleményére adunk, mégpedig Jézus. Inkább leszünk ellenszenvesek az embereknek, mintsem, hogy az Urat botránkoztassuk meg.
Így ez a hosszas – ám annál inkább szükséges – bevezető után térjünk is a témára. Vagyis: hogyan NE legyünk nemzetiek? Pár nap és itt a Karácsony, néhány nap és megszületik a Megváltó. Egy keresztény ember ilyenkor böjtöl, bűnbánatot tart, felkészül lelkileg az ünnepre, más szóval várja a kis Jézus születését. Mégis azt látom a facebookon, hogy a nemzeti oldalon is felütötte fejét a pogány hagyományokhoz való ragaszkodás, vagy azoknak is a megtartása. Mégpedig a Sol Invictus kapcsán, vagy a napfordulós megemlékezések, szertűzgyújtások okán. Most csak a Sol Invictusról egy mondat, amiről többek közt azt kell tudni, hogy az Úr 275. évében Aurelianus római császár dec. 25-ét a „Legyőzhetetlen Nap Születése” pogány ünnepévé tette, a kereszténységnek a Karácsony ünnepét elhomályosítani akarván (erről itt bővebben, angolul tudóknak pedig itt is). Nem a kereszténység „lopta” el ezt a napot a pogányoktól, ahogy azt ma sokan gondolják, de ezekről bővebben a megjelölt cikkekben. Nekünk keresztényeknek nincs dolgunk a pogánysággal, mi Krisztus Urunk születésének örvendezünk, nem pedig holmi pogány szokások előtt tisztelgünk. Nem! Még kedvességből sem pogány nemzettestvéreink irányába. Ha ezt tesszük, akkor keresztény mivoltunkat tagadjuk meg, nem lehet egyszerre két urat szolgálni. Nekünk nem az a feladatunk, hogy pogány nemzettársaink elismerését kivívjuk, nekünk Jézus Krisztus elismerése kell, mi ezért élünk, hogy Őt szolgáljuk. Ha ilyentájt megtiszteljük pogány barátainkat is, akkor azzal egyúttal Jézust is eláruljuk. Sőt! Pogány testvéreinket is megerősítjük, mi több, támogatjuk bűnös életvitelükben. Az a dolgunk, hogy nekik is megmutassuk Krisztust, az Ő szeretetét, de ezt nem azzal, hogy „tisztelgünk” hagyományaik előtt, hanem utat mutatunk és felnyitjuk a szemeiket és megvilágítjuk tévedéseiket. Szóval kedves nemzettestvéreim, hagyjunk fel káros szokásainkkal és ne támogassuk a tévedéseket!
Van az a bizonyos mondás, hogy „Nem őseinket kell követni, hanem amit az őseink is követtek.”. Most a kedves olvasó megvádolhat azzal, „de hát a Sol Invictus ünneplésével pont azt követem, amit az őseink is követtek”, ergo hülyeség, amit írok. Pedig nem. Elmagyarázom. Akkor állná meg ez a helyét, ha azt mondanám: „Nem azt kell követni, amit őseink követtek, hanem őseinket kell követni.”, mert a Sol Invictus megtartása őseink követése, hisz ők is ezt tették. Az, hogy „azt követjük, amit az őseink követtek” azt jelenti, hogy az Igazságot követjük, mert ők is ugyan így jártak el. Ha őseinket követnénk, akkor kukába az internettel, a telefonokkal, az autókkal, és elő a lovakkal, szekerekkel és a postagalambokkal. Őseink talán nem ezen eszközök segítségével éltek? Dehogynem! Szóval kedves nemzettestvérem, rajta hát, dobd a szemétre a modern eszközöket és állítsd fel a jurtát! Ugye, hogy talán még se azt jelenti az „azt követni, amit az őseink is követtek”, mint a Sol Invictus ünneplése? Őseink mindig az Igazságot követték, nekünk is ez a feladatunk: követni az Igazságot! Az Igazság pedig Jézus Krisztus és az Ő evangéliuma. Mert ugyan őseink egykor pogányok voltak, de Jézus hozzájuk is elment, feltárta előttük az Igazságot és ők otthont adtak Neki szíveikben. Ahogy Nemzetvezetőnk is mondta: „Meg vagyunk győződve, hogy Krisztus Urunk azért jutott el közénk olyan könnyen, mert éppen a Fehér Ló taposta előtte a magyarság erkölcsi életében az utat.”.
Ne engedjük, hogy a pogány hagyományok beférkőzzenek sorainkba, ne engedjük, hogy megmásítsák a hitünket! Nekünk utat kell mutatni, példát adni az embereknek a helyes, erkölcsös életről. Ez a példamutatás pedig csak Jézushoz hű életúttal lehet helyes. Vagy Jézussal, vagy Nélküle, köztes út, köztes megoldás nincs. Ez lebegjen hát a szemünk előtt: Krisztussal az Ő Igazságáért és a Haza szolgálatáért!
Ugyan értem én, hogy itt szavazatok, vagy ha úgy tetszik az emberek támogatásának a megnyerése is szerepet játszhat, ilyen-olyan indokokból, minél több szavazat, minél több tag. Ilyenkor azt hisszük, hogy mi tudjuk, mit csinálunk, és ez még belefér, ennyi áldozatot meg kell hozni a haza érdekében. Értem én, hogy a szavazatok és az emberek támogatása fontos, de ami még fontosabb, az az Úr támogatása, az Ő áldása, mert lehet Isten nélkül is csinálni, amit épp csinálunk, de nem érdemes. Értem én, hogy a szavazatok és a támogatás nélkül nem lehet kormányt váltani, rendszert váltani és ezek nélkül nem jön el a szebb jövő. Viszont azért tegyük fel magunknak a kérdést: milyen szebb jövő lehet az, amit olyan szavazatokkal, támogatással értünk el, amihez az kellett, hogy megtagadjuk, amiben hiszünk? Tudom én, tudom, majd akkor, amikor kormányon leszünk, avagy, amikor már miénk a hatalom, megváltoztatunk mindent. Csak azt felejtjük el, hogy akkorra már mi is megváltoztunk. Mert a demokrácia az egy olyan dolog, amiben csak úgy lehet hatalmat szerezni, ha mi is demokratává válunk. Ezek már nem a ’30-as évek, azoknak már a füstje se látszik. Ha demokratikusan akarunk hatalomra kerülni, akkor nem mi fogjuk megváltoztatni a demokráciát, a demokrácia fog megváltoztatni minket! De ez igaz a mozgalmárkodásra is, ugyan ott nem kell a demokráciához alkalmazkodni, viszont, ha ott is „alkalmazkodunk”, engedünk ezt-azt, mert hát kell a támogatás, akkor ugyanaz az eredmény. A végén már nem azok vagyunk, akik az induláskor voltunk. Ohhh, tudom én, tudom, majd ez most másképp lesz. Persze, hiszen eddig is mindig másképp lett… ja, nem.
Ne kergessünk hamis ábrándokat, ne higgyük, hogy majd most másképp lesz, majd mi bizony megcsináljuk! Nem kedves nemzettestvérem, csak Jézussal lehetséges a Szebb Jövő, csak úgy, ha nem akarunk mi diktálni, hanem elfogadjuk az Ő iránymutatását, viszont abba a pogánykodás, a pogány hagyományok nem férnek bele. Ezt minél előbb belátjuk, annál jobb.
Úgy legyen!
Zöldinges.net – Zerge testvér
