Napjainkban sokan úgy vélik (tévesen), hogy a bolsevizmus letűnt ideológia, ám annak öröksége ma is él, és ugyanazt a célt tűzte ki, mint 1917-ben.
A bolsevizmus a nemzetközi zsidóság előre megfontolt világuralmi célja volt, amikor a liberalizmus, a szabadkőművesség és a marxizmus már előkészítette az alapját, a zsidó pénzhatalom, támogatásával. Lázadtak a hagyományok, a vallás és a tulajdon ellen. Mindezek mögött pedig ott álltak a szabadkőműves titkos társaságok.
A zsidó uralom elérése céljából a tőke kezet fogott a munkás réteggel és az ateistákkal.
Az első áldozat Oroszország volt, mert ez volt az egyetlen ország, amely törvényekkel védekezett a zsidó befolyással szemben. A bosszújuk ezért a bolsevizmus volt, mely az 1917-es forradalom után nem volt más, mint államkapitalizmus, amit ők irányítottak.
Az általuk dominált Szovjet-Oroszországban szigorúan léptek fel az antiszemitizmus bármely formája ellen. Nem meglepő, hiszen a vezető tisztségeket többségében zsidók töltötték be. A komisszárok tanácsának tagságát több mint háromnegyed részben zsidók alkották, és arányuk nem volt alacsonyabb a népbiztosságokban sem.
Ivor Goldsmid Samuel Montagu Nagy-Britanniában élő filmrendező és író, kommunista aktívista egy 1932-es manchesteri gyűlésen jegyezte meg, hogy a zsidók üldözése a Szovjetunióban hazugság, majd kifejtette, hogy a „cári zsarnokság” alól a bolsevikok szabadították fel a zsidókat. Két évvel később a zsidó irodalmi társaság ülésén ismerte be, hogy a zsidók előnyt élveznek a Szovjetunióban az új munkahelyek elfoglalásánál.
Az 1917-es hatalomátvétel azonban nem valósulhatott volna meg külföldi pénzügyi támogatás nélkül. Edgar Sisson, az Egyesült Államok Nyilvános Információs Bizottságának pétervári képviselője 1918-ban dokumentumokkal bizonyította, hogy a bolsevikok tevékenységét németországi zsidó bankárok finanszírozták, mint Max Warburg, akinek bankja folyószámlát nyitott Lev Davidovics (Bronstein) Trockijnak, miközben New Yorkból a Németországból a tengeren túlra áttelepült bankár, Jacob Schiff is finanszírozta a bolsevik forradalmat.
A nyugati és a keleti zsidó háttérhatalom a második világháborúban is kéz a kézben fogott össze azok ellen az európai nemzetállamok ellen, amelyek szembeszálltak a szabadkőműves liberális és bolsevik felfogatással.
1945-ben a túlerő győzedelmeskedett a nemzeti eszme, a hit és a faji öntudat felett. A zsidó bosszúhadjárat sorba küldte halálba nemzetünk legjobbjait. Ott voltak a törvénytelenségeket elkövető politikai rendőrség állományában, és közreműködtek a népbírósági perekben, népügyészségi eljárásokban. Többségük nem értett a büntetőjoghoz, az ügyészségi munkát még a kortársak is katasztrofális színvonalúnak tartották, ám a törvényesség látszata mellékes volt a bosszúhoz és a hatalmuk újbóli kiépítéséhez képest.
Kelet- és Közép-Európa népei évtizedeken át sínylődtek a szovjet blokk szögesdrótjai mögött, míg Nyugatot bekebelezte a multikulturalizmus, és a szabadság palástja alá rejtett deviancia. A világ előtt azt a látszatott keltették, hogy egymás ellenségei, pedig egyazon tőről fakadtak. A liberalizmus és a kommunizmus vérfertőző frigyéből megszületett a szexuális aberrációt legitimáló és a tradíciókat, a hierarchiát eltörölni igyekvő kultúrmarxizmus. Támogatói ugyanazok, akik egykor voltak. A se Isten, se nemzet, se haza, se család gondolat jegyében ma is támadnak minden olyan értéket, amelyek nemzeti és európai civilizációnk alpajait képezik.
A marxista világforradalmárok szerepét napjainkban a kozmopolita világforradalmárok vették át. Ma már nem az osztályharc gondolataival, hanem az emberi jogok-, a nemi semlegesség- és az egyetemi autonómia hamis jelszavaival akarják előkészíteni a nemzetközi zsidó háttérkormányt kiszolgáló nomenklatúra hatalomra jutását.
Ma nem repülőgépekről bombázva akarnak minket fizikálisan megsemmisíteni, hanem szellemileg, a médián keresztül. Meghamisítják történelmünket, támadják keresztény hitünket, gyalázzák nemzeti hőseinket, a gyermekeink felé az erkölcstelenséget propagálják. Ma már kendőzetlenül vállalják valódi céljukat: multikulturális társadalom az európai szabad nemzetek helyett.
Mi is ugyanazzal az ellenséggel nézünk szembe ma, mint elődeink Budapest utcáin 1945-ben, vagy 1956-ban. Küzdelmünk ma sem kilátástalanabb, mint a Budai Vár falai közé szorult védőké, akik a szolgaságot és a biztos halált jelentő megadás helyett a végsőkig tartó harcot választották. Igazságérzetük, lelkiismeretünk és szívünk is ugyanazt diktálja, mint diktálta a pesti srácoknak a Corvin közben: vállalni a magyar sorsot, kiállni az igazságért és a jóért, védelmezni szeretteinket.
Zöldinges.net – Nyitrai Máté
