„Platón a barátom, de még inkább barátom az igazság.”
Arisztotelész bölcsességével élnék, ámbár apró változtatással: László Imre az ellenségem, az igazság viszont a barátom.
Mi is történt? Június 26-án közölte le a Hír TV azt a felvételt, melyen László Imre, DK-s politikus és a XI. kerület polgármestere az alábbi kijelentést teszi:
„36-ban vagy 37-ben a Time magazin Hitlert az év emberének választotta. Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá látványosan, a világgazdasági válság után.”
Ennyi. Semmi „mosdatás” személyét illetően, sem az ideológiáról, még a holokauszt™ sem kerül firtatásra, pontosabban szólva László úr egyértelműen utóbbira utalva jegyzi meg:
„Aztán ami utána történt, az már nem igazán fér ebbe a képbe bele.”
Ilyet természetesen szalonképes ember nem mondhat, akkor sem ha történetesen zsidó származású, így szeretett kormányunk Deutsch Tamás gondos felügyeletével eljárta az elhatárolódás rituális táncát, amit persze az ellenzéktől is elvár, László lemondásával egyetemben.
Mindkét oldal kizárólag undort képes kiváltani belőlem. Emlékszem, anno az ellenzéki politikai közeg miképp fintorgott a Bánhegyi Ferenc által írott történelem tankönyvön, ami el merte ismerni Hitler sikeres döntéshozatalait. Ekképp egyértelmű, Hadházy és a többi hasonszőrű nem elvből állt ki a DK-s politikus mellett, ha pedig ez egy fideszes szájából hangzott volna el, már lemondását követelnék. Láthatjuk, a Fidesz és holdudvara kapva-kap az alkalmon, hogy az ellenzék képviselőit lejárassa, még ha azok éppen igazat is szólnak. Érdekessége ennek az esetnek, ahogyan mindkét oldal logikai párhuzamokkal próbálja a másikat nácinak beállítani, miközben egyik sem az. Eszembe juttatja, sokkal helytállóbb benyomást keltő logikai következtetések is gyakran az adott szituációra vonatkoztatva nem igazak, ha pedig kizárjuk a lehetetlent, a legkevésbé valószínű teória nyer bizonyítást.
Naivnak tűnhetek, mint aki nem érti az érdekszövetségeket, vagy életképtelen módon minden formáját elveti. Ez nem így van. Természetes, hogy egy közösség kiáll saját tagja mellett, ahogy az is, hogy a vele ellentétesében fogékonyabb észrevenni a hibát. A probléma abban áll, hogy a politikai térben láthatóan csak az érdekek és klikkek számítanak, sosincs önvizsgálat, az ideológia frázisokká degradálódik. Lehet így is naivnak tart a tisztelt olvasó, elvégre ki vár becsületességet egy politikustól? Mégis, inkább maradok az ésszerűség keretein belül mozgó idealista, mintsem csatlakozzak az utópisztikus rousseaui világlátáshoz, vagy a cinikusokhoz, akik még az emberi jellemtelenséget is konzervatív értékként kívánják eladni, elutasítván ember felett álló értékeket.
Zöldinges.net – K.D.
Források:
- Hitlert dicsérte a DK-s László Imre
- Deutsch: Nincs bocsánat, László Imre azonnal távozzon a közéletből
- Hadházy nem döbbent le László Imre Hitler-magasztalásától, sőt!
- „Hitler szimpatikus is lehet” – A tankönyvbotrány tovább gyűrűzik
- A zsidóság helye a magyar tankönyvekben
1920 és 1945 között - Nem úgy értette
