Válasz A meg nem értett órásmester… c. cikkre.
Való igaz. Az órásmester szívének óriási fájdalom volt látni, hogy több mint négyszáz év távlatából, hosszú álmából felriadva – ahogy mondani szokták – a régi jó dolgokból, sajnos már nem maradt semmi. Értetlenkedve állt a döbbenetes változások előtt, melyek szeretett szakmájában történtek. Körbenézve a világban azonban akarva-akaratlanul is be kellett ismernie, hogy évszázados tudásának, az óra formái mögött rejlő mély értékek átadáshoz neki is igazodnia kell, a kor óráinak formáihoz igazítania a „meg nem értett” szakismeretét.
Ezt belátva tanulmányozni kezdte új korának óráit, s inasként a tanulás érdekében alázatosan és tiszteletteljesen elszegődött egy digitális órákat gyártó céghez. A mester idővel megértette és el is sajátította a digitális óra működésének csínját-bínját. Mégis időről időre nyugtalan volt, érezte hogy valami nincs rendben. Az idő múlásával ráébredt, hogy ha mesterségének időtlen tartalmát az új formába öntve át akarja menteni, arra nem alkalmasak az óragyártó cég újmódi adottságai. Rájött, hogy a gyárban az évről évre elkészített digitális órák között valójában semmi különbség nincs. Időnként más-más márkajelzéssel, de ugyanazokkal a silány alkatrészekkel adták el ugyanazokat a silány minőségű órákat.
Bár sokan támadták döntéséért az órásmestert, belátva, hogy ebben a környezetben a szaktudása küllemének megváltozásával egyben az óra lényegisége is jelentősen alacsonyabb színvonalat ütött meg, otthagyta a céget és külön útra lépett. Hamar világossá vált számára, hogy bár a tartalom a fontosabb, és alapvetően „nem az óra formája a döntő”, nagyon nem mindegy az adott forma minősége. Az óra idő mérésére alkalmas mivolta akkor tud igazán kiteljesedni a formában, ha ott a formától függetlenül a minőség, és így a tartalom is megmarad. Nem mindegy, hogy egy órát egy életre gyártanak, vagy azt 4 évente cserélgetni kell. Nem mindegy, hogy az adott órát a viselője azért választja ki, mert érzi, hogy az saját személyiségének megnyilvánulása, vagy azért, mert az éppen aktuális módi azt követeli meg tőle. Nem mindegy, hogy az óra életünk mindennapjainak részévé válik, vagy csak néha-néha, ha az adott helyzet úgy kívánja elővesszük a szekrényből, és azt a legújabb darab megérkezésekor már le is cseréljük. Nem mindegy, hogy az órán keletkező esetleges kisebb-nagyobb hibákat az óra időtállósága miatt csak nagy ritkán kell orvosolni, vagy azt folyamatosan javítgatni kell és már egy-egy apróbb hiba esetén is cserélni kell az egészet.
Más órásmesterek úgy gondolják, hogy ha az óra formája a külső szemlélő számára szemmel láthatóan ugyanaz, akkor már nem is számít, hogy melyik gyárban készült. Számukra teljesen mindegy, hogy az általuk gyártott órákat jobb esetben is 4 évente cserélgetni kell, hogy a viselője csak divatból hordja, hogy az csak időnként kerül elő a szekrényből és az új modell érkezésekor többé már elő sem kerül, hogy azt folyton-folyvást javítgatni kell. De a XXI. század órásmesterei azonban – bár korábban hódolatukat fejezték ki a homokórák elkészítésének precíz munkavégzése és igényes megvalósítása iránt – éppen ezért dolgoznak ezekben a gyárakban. A modern kor óraviselőinek igényeihez igazodva, a gyors munkavégzés után járó hirtelen siker és jövedelmezőbb órásmesteri poszt vezérli őket. Történetünk órásmestere azonban hisz a minőségben. Hisz abban, hogy a „jó munkához idő kell”. Hiszi, hogy a több száz évre visszanyúló tudását nem szabad a kor digitális órái mögött rejlő alacsonyabb tartalomhoz igazítani. Megtanulta a leckét és most már érti, hogy nem szabad az első olyan gyárba betérnie órát készíteni, ahol a modern formát bár kétségkívül megtalálta, az órásmesterség ősi tartalomból fakadó minőségét nem. Hisz abban, hogy a nagy óragyártó cégekhez való alkalmazkodás nélkül is képes tudását kamatoztatni és modern formában hivatását kiteljesíteni. Órásmesterünk új, minőségi digitális órái pedig már készülőben vannak.
Ha valaki nem értené ezen szösszenet megszületésének okát, akkor azok számára tolmácsolok. Akinek inge, vegye magára!
Léteznek eszmei órásmesterek is, akik azt gondolják, hogy a forma nem lényeg, csak a tartalom és abban a hitben élnek, hogy a forma nem lesz hatással a tartalomra. Ők azok, akik nem törekednek a formailag tiszta eszenciára. Ők nem értik meg, hogy gyorsan nem lehet maradandót alkotni és a kezdeti sikerek is csak külső sikerek, melyek a belsőt érintetlenül hagyják. Nem akarják észrevenni, hogy a divatból hordott órákat csak addig viselik, amíg azok „menőnek” számítanak. Ha jön valami új, egy kicsit más – ami nem kell, hogy jobb legyen – már le is cserélik őket az újra, mert nem a tartalom tartotta őket annál az óránál, hanem a tetszetős, divatos forma.
Tehát nem mindegy a forma, mert ha az nem a tartalom minősége által megkövetelt minőségi forma, akkor – ahogy az általában történik– egyensúlyba fognak kerülni, ami a tartalom rovására megy majd. Ez a tanulság.
(Borítókép: Szepesi Andor – Az órásmester)
Zöldinges.net – Szerkesztőség
