Napjainkban a nemzeti radikalizmus mesterkélt ideológiai konglomerátumának nyilvánvaló leáldozásával egyre többekben és egyre gyakrabban sejlik fel újra és újra a nemzeti egység, a nemzeti összefogás
hiányának gondolata. Azt, hogy a nemzeti radikalizmus ezt miért nem tudta sikeresen (értsd: hosszútávon) megvalósítani, mára egyértelművé vált. A 2006 után kialakult és megerősödött nemzeti tábor egységesnek mondható identitását, és az ebből fakadó koherenciát egyetlen egy dolog szolgáltatta: a baloldali kormánnyal való szembenállás. A Fidesz 2010-es kormányra kerülése után – mondván, hogy egy jobboldali erő vette át a hatalmat – az összefogás ezen létjogosultsága mondhatni egy az egyben meg is szűnt, és kezdetét vette a nemzeti radikalizmus lassú haláltusája, ami a Jobbik néppártosodásával ki is múlt. Miután a Fidesz érdekpolitikailag jobboldali retorikájával voltaképpen kifogta a szelet a valódi jobboldal vitorlájából, mindannyian éreztük, és érezhetjük a mai napig azt a légüres teret, amelyet a nemzeti radikalizmus viszonylagos (bár valójában hamis) egységének megszűnése okozott.
Az űr betöltésére, a nemzeti egység újbóli megteremtésére úgy gondolom, hogy alapvetően két egymástól relatíve eltérő koncepció alakult ki. Az egyik egyfajta nosztalgiára épített mítosz, amely a nemzeti radikalizmust igyekszik feltámasztani hamvaiból. A másik pedig az egység gondolatának valódi princípiumára építve egy közös létszemléleti minimumokban gondolkodó világnézeti egységfront. Míg előbbit a legtöbb esetben a valami ellen való identifikáció, a valami ellen való hirtelen, ámbár kétségkívül szükségszerű fellépés határozza meg és köti egy ideiglenes egységbe, addig az utóbbit a közös szellemi és erkölcsi alapelvek mentén kialakuló, a valamiért való szerveződés fűzi össze. Előbbi a közös pontok ingatag mivolta és az ideológiai sokszínűség keretrendszerének tág mibenléte miatt a közös ellenségkép kohéziós erejének a megszűnésével idővel elkerülhetetlenül fel is számolja önmagát, az utóbbit pedig pontosan a nemzeti radikalizmusnál hiányzó világnézetileg egységes és koherens alapok tartják egységben. És éppen ezért csak az utóbbi képes arra, hogy elsősorban az ún. “nemzeti oldalt”, a magyarországi jobboldalt, másodsorban pedig az egész nemzetet, össztársadalmilag egy valódi egységbe fogja össze. Csak az utóbbi képes arra, hogy az ideológiai lövészárkokat betemesse és a közéletben olyan sokszor hangoztatott hidakat felépítse egy hosszas metapolitikai kultúrharc kíséretében.
A ‘nemzeti egység’, mint egy magunk elé állított cél nem csupán egy gyakorlati szinten értelmezendő, földhöz ragadt fogalom, hanem – minden mással egyetemben – ennek is megvannak az idealisztikus princípiumai, amihez igazodnunk kell. Ez az idea pedig nem más, mint a nemzet. Amikor a nemzet úgy tömörül egy egységbe, hogy egy célért és egy akart által vezérelve fonódik össze, de nem valami ellen összpontosulva, hanem valamiért: a nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi fejlődéséért, jobbátételéért. Ez alapján értelemszerűen csakis a közös értékek adhatnak egyes-egyedül egy olyan közös szilárd alapot a nemzet számára, amely az említett egy akarat által vezérelve egy cél felé mutatva megvalósíthatják az összefogást. Ezen egység értékfogalma, a nemzetért való küzdelemben egyesülve pedig nem másból, mint a végső igazságból, azaz Istenből meríti erkölcsi-szellemi fundamentumainak a tartalmát. Ha ezt a logikai érvrendszert ok-okozatilag megvizsgáljuk, akkor világossá válhat mindenki számára, hogy az egység gondolatát csakis a krisztusi igazságokon nyugvó létszemléleti minimumok mentén képzelhetjük el. A kollektív akarat így egy közös létszemléleti, és az abból kinőtt világnézeti alapokra felépített szellemiség mentén szerveződik meg. Ezt adja számunkra a hungarizmus, mint a metafizikai igazságok politikai manifesztációja. A hungarizmus, amely az isteni igazságot képviselvén egy koherens világnézet alapján a valódi nemzeti egység hosszú és rögös útjának kiépítésén fáradozik, ahol Krisztus Urunk által vezérelve egy az akarat és egy a cél.
Tarts ki testvér! Jövünk!
Zöldinges.net – Váradi Attila
