A nemzetmegtartó nő. A lehető legtömörebb, s mégis a legkifejezőbb megfogalmazása a női élethivatásnak, az anyaságnak. Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, Krisztus urunk fogantatásának napján Szűz Mária nyomán a valódi nőiség előtt hajtunk fejet.
Azok előtt a nők előtt tisztelgünk, akiket nem tört meg a XXI. század torz emberképe és a feminizmus hamis nőideája. Azok előtt, akik a lehető legnagyobb büszkeséggel tekintenek arra, hogy természetükből fakadóan – mint nembeli beteljesedésük – legfőbb missziójuk az otthon melegében keresendő. Akik büszkék arra, hogy mind lelkük, mind pedig testük elsősorban a gyermekáldásra és gyermeknevelésre teremtetett, és hogy ebből kifolyólag Ők a család központi szelleme és a nemzetnevelés gerince.
Akik tudják és vallják, hogy rajtuk fordul meg a nemzet jövője, és hogy értékük, megbecsülésük egy egészséges társadalomban a nemiségükhöz rendeltetett szerepeken nyugszik. Akik tudják, hogy ehhez nem kell mást tenni, mint elfogadni az isteni rendben betöltött szerepüket. Elfogadni, hogy elsősorban – hangozzanak ezek a kijelentések a mai progresszív füleknek bármennyire is “szexistának” – feleségként, anyaként és háziasszonyként kell feladatukat teljesíteni.
Nem véletlen, hogy felismerve a nőiség igazi alapelveit, az anyaságban rejlő feladatot, a nemzet halhatatlanságának biztosítását minden forradalmi, felforgató ideológia magának vallotta – akár implicit (liberalizmus), akár explicit módon – a következő gondolatot: “rontsd meg a nőt és megrontottad az egész társadalmat.” (vö: bűnbeesés) A XXI. századra a különböző feminista irányultságú aknamunkának köszönhetően ezen folyamat a csúcsára ért.
Ez a szellemiség mutatkozik meg a női-férfi egyenlőség mítoszának, az igaz nőiség lealacsonyításának és tönkretételének szimbolikus ünnepében március 8-án, a Nemzetközi nőnapban. Abban kommunista eredettörténettel bíró nőellenes “nőnapban”, amely a valódi nőiességtől, a család és az anyaság “rabigája” alól való “felszabadulást” ünnepli, a női önmegvalósítás és a női egyenjogúság mézes-mázos hazugságába csomagolva.
„Ha minden lénynek van egy eszmei és egy valóságos oldala, akkor az eszmei a fényesebb, és a valóságnak is csak annyi a világossága, amennyit az eszmei felé sugároz.” – írja Halasy-Nagy József magyar filozófus. Kontextusba helyezve a nőiesség, tehát csak akkor tud az isteni teremtés rendeltetése szerint eredeti fényében tündökölni (természetesen elismerve a nő igényét a tudásra és az alkotásra is), ha a nyugati társadalmak visszafordulnak az alapjaikhoz és felismerik a nőiség hamisítatlan ideáját, amely az anyaságban gyökeredzik.
Az ettől való elfordulás az egalitarizmus nevében nem felemeli a nőket a “szebb és boldogabb jövő” felé, hanem éppen ellenkezőleg elszakadván önmaguktól elhalványítja értéküket – sötétségbe taszítva ezzel kultúránkat és civilizációnkat. Ugyanis a lehető legnagyobb “bűnt követi el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja”.
A feminizmus nem más, mint a nők lázadása a nőiség ellen, amely tagadja a női nemiség igazi funkciójának lényegét (anyaság, családfenntartás), kiszakítva ezzel az igazi feminitás dimenzióját a társadalmi értékek közül. Tudniillik azzal, hogyha egy nő átveszi a férfi szerepeket, épp hogy önmaga valódi értékeit alacsonyítja le és teszi azokat kevesebbé. Ugyanis egy nő legértékesebb tulajdonságait az eredeti princípiumához igazodó képességei adják, mert ezeket csak ő birtokolhatja.
Minden az adott idea szintjén nyugszik. Azon, hogy az adott gondolatiság és lelkiség mennyiben felel meg a természet rendjének, Isten akaratának. Március 8-a ideája a nőiesség sárbatiprásának, a feminista egyenlősítési küzdelemnek a napja, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe pedig a női hivatásé, az anyaságé és a legnagyobb földi boldogságé a gyermekáldásé, a termékenységé, ahol a Szent Szűz példamutatásából, Égi édesanyánk életútjából vehetünk példát.
A választás csak rajtunk áll. Ahhoz, hogy a valódi társadalmi változás előfutáraivá emelkedjünk, nekünk kell a változás élére állni. Mi megtettük. És te?
Zöldinges.net – Váradi Attila
Szerkesztőgárdánk ezen a napon köszöntötte a nőket, leróva tiszteletünk a női idea előtt:
