Magyarország szellemi kútmérgezői II. rész

Folytatjuk szellemi kútmérgezőkről szóló sorozatunkat. Első körben – mivel úriemberek vagyunk – egy hölggyel kezdtünk, Perintfalvi Ritával, aki szánalmas vergődéseivel próbálja aláásni – sok ezer nyugati fajtársával egyetemben – a katolikus hitet. Második versenyzőnk a szellemileg elfajzott, gonosz idiótáknak egy különösen visszataszító képviselője, aki sajnos sokkal jobban fertőző, mint Perintfalvi kisasszony, lévén a követettsége, vagy százszor akkora. Ez az utolsó galandféreg nem más, mint Ágoston László.

Annakidején a hőskorban járta egy mondás: „e tekintettől óvakodj!” Akkor ezt általában a judeo-bolseviki véglényekre mondták az egészséges világnézettel bíró emberek, akiknek e torz pofáktól ösztönösen a hideg futott végig a hátukon, a kezük pedig ökölbe szorult. Ma kevés emberre lenne ez annyira találó mondás, mint Ágoston Lászlóra. Ennek eldöntésére elegendő csupán egy pillantást vetni erre az arcra és garantált a tenyérviszketés.[1]

Az arc önmagában még nem minden, mondhatnánk, csakhogy a külcsínyt teljes mértékben fedi a belbecs, sőt – sajnos – sokszorosan felül is múlja. Hősünkben gyakorlatilag esszenciálisan megjelennek mindazon tartalmak, amiktől egy normális átlagember vérnyomása két perc után veri a kétszázat. Az életmű igen változatos, és cikkünk nem képes kimeríteni a repertoárt – nem is ajánlatos, ha szeretnénk megőrizni lelkünk épségét -, így itt most csak a leglényegesebbekre térünk ki.

Ágoston László blogján, mintegy ars poetica az alábbi meghatározás szerepel:

„Apám tanított a szépre, a humanizmusra és a kisemberek tiszteletére. Anyám mutatta meg, hogy álmodni nagyot is lehet. Angliában élek, mert a hazámnak idegen test voltam, kilökött magából. Írok, könyvet, újságot és blogot. Előadásokat tartok. Ismeretet terjesztek és a kritikus gondolkodást hirdetem. Operabeavatókat tartok gyerekeknek és felnőtteknek. Közösséget szervezek. A Nonmonóval fel akarom szabadítani a szerelmet.”[2]

A humanizmus itt a legszélsőségesebb liberalizmust takarja, ami mindent (!) elfogad, megért, támogat, ami tökéletesen abnormális és természetellenes. Az ún. Nonmonó-ra (nem monogám kapcsolatok) később még visszatérünk.

Ha tovább olvassuk ezt a burkolt öntömjénezésbe és – részben unalomba – fulladó életrajzot[3] akkor az jön le elsőként, hogy ez az ember kóros feltűnési viszketegségben szenved. Ez minden liberális elsőszámú jellemhibája is egyúttal, ami szorosan összefügg az alázat teljes hiányával. Bár Ágoston László látszólag elkerüli ezt a hibát, de ha csak kicsit is jobban belemélyedünk az írásaiba, akkor hamar rájövünk, hogy ez olcsó vásári álszerénység, egy nagy adag önteltséggel megspékelve, semmi más.

Emberünk legnagyobb bűne az, hogy minden abnormális és degenerált jelenséget úgy fest le, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne és a szokásos liberális leereszkedő mosollyal nyugtázza a vele egyet nem értő – egyenlőre még – többségi társadalmat. Ez különösen is a vallással kapcsolatos véleményeinél szembetűnő, nyilvánvalóan a kereszténységet pécézi ki, teljesen kiforgatva értelméből, felvonultatva minden liberális toposzt. Erre tökéletes példa az alábbi bejegyzés.[4] Természetesen a judaizmusra, iszlámra egy rossz szava sincs, ezek a béke vallásai és megérdemelnek minden toleranciát. Különösen aljas húzása, hogy magát egyes posztjaiban, mint ideális keresztényt határozza meg, mondanom sem kell: ez mindennél jobban távol áll a valóságtól. Sőt! A figura messzemenően sátáni módon gonosz: a humanizmus és liberalizmus diktatúrájának dicstelen figurája.

Ágoston László olyan fajta fertő, mint ami a katolicizmus számára a modernizmus: minden eretnekség foglalata. Gyakorlatilag amihez ez az ember csak hozzányúl, azonnal mérgezetté válik. Legyen szó buzipropagandáról, bölcs példabeszédbe csomagolva[5], vagy a szemérmesség kérdéséről,[6] politikáról és közéletről[7] mind-mind a legocsmányabb, legundorítóbb degenerált személetben tárul elénk. De mindezek közül a legaljasabb és legálságosabb vállalkozása a 2018-as előadássorozata, az ún. „Etikus non-monogámiáról.”[8]

Ágoston László ezzel az előadássorozatával minden korábbinál undorítóbb módon támadja a hűséget és a házasságot. Alaptétele: az emberek között, akárcsak az állatoknál (sic!) vannak monogám és poligám kapcsolatokban létezők. Az ún. AVPR1A gén okozza a „genetikusan hűtlen” variánsokat, vagyis mivel genetikus, ezért az ember nem tehet róla és nem is felelős érte erkölcsileg. Ezzel az ember és állat között egyenlőségjelet tesz. Ez ugyanaz a logika, mint a buzilobbinál: a genetikusan kódolt buziságért az egyén nem vonható felelősségre, vagyis szabadon tönkre teheti magát és másokat is. Ágoston László, mintegy gumicsontot bedobja ennek a génnek a fogalmát, de bizonyítani semmit sem bizonyít. Végül etikusnak adja el az elfogadhatatlant: a nyitott párkapcsolatok legitimek, sőt az őszinteség (?!) miatt egészségesebbek is, mint a monogám párkapcsolatok (!). Ezek után adja magát a következtetés: ennek az embernek jó eséllyel soha életében nem volt még normális párkapcsolata és jó eséllyel nem is lesz. Annál is inkább, mert aránytalanul sok blogbejegyzése tárgyal szexuális témaköröket, a tőle megszokott álhumanizmusba csomagolt liberális alpáriság formájában.

Túlzás nélkül állíthatjuk: Ágoston László a liberalizmus betetőzése és egyben logikus végterméke is. Rendkívüli népszerűsége szomorú valósága a jelenkori magyarság szellemi állapotának, amely ezekkel a tartalmakkal – ha nem is mindig feltétel nélkül -, de a legtöbb esetben egyetért és helyesel. Ez a valódi probléma, és ameddig ilyen alávaló, korcs férgek mérgezik szellemi közéletünket, addig semmilyen változás nem lesz! Mi bízunk egy szebb és magyar jövőben, ahol első dolgunk lesz ezeknek a szellemi kútmérgezőknek felelősségre vonása, nem riadva meg a legdrasztikusabb eszközöktől sem!

Úgy legyen!

Zöldinges.net – Radó Antal


Korábbi cikkek