Rövid gondolatok: Mi vagyunk az antibiotikum, de a probiotikum is!

Mindnyájan voltunk már betegek, persze a leggyakoribb az influenza, esetleg egy hányás-hasmenéses vírus. Ezeket megoldja a lázcsillapító, köptető, egyszerű gyógyszerek, melyeknek habár lehet például májkárosító hatása, de nem a szervezetünket támadja, nem érezzük úgy, mintha csak kiszipolyoznák belőlünk az életerőt. A vírusok nem élőlények, gyorsan átmennek rajtunk többnyire, a baktériumok viszont organizmusok, részünket képezik, a legtöbb nem ártalmas, sőt, esszenciális létfenntartásunkhoz. Vannak a rossz baktériumok, amik maguktól nem múlnak el, a gyógyszerek hatástalanok, vagy tüneti kezelést nyújtanak, de csak az antibiotikum öli ki a baktériumot, amit precízen kell használni, különben az élősködő csak még ellenállóbb lesz. Az antibiotikum az élet gyilkosa, a „nagy természetgyógyászok” ódzkodnak is, mégis hogy lehetne jó egy olyan dolog, ami már nevében is természetellenes? Az a helyzet, hogy a természet olykor könyörtelen, a baktérium pedig élőlény, így „életellenes” módszerekhez kell folyamodnunk. Az antibiotikum egész szervezetünket támadja, mintha csak a gonosz lenne, de a bennünk levő élősködő is részünket képezi, a hamarosan végbemenő párhuzam kedvéért vegyük úgy, hogy „ez is mi vagyunk”. Megölni magunk egy részét pedig mindig szenvedéssel jár. Az antibiotikum viszont egészünkre hat, ezért kell mellé probiotikum, ami megtartja/pótolja a jót.

Társadalmunk régóta válságban szenved. Minden amit tapasztalunk csupán tünet, a probléma mi vagyunk, de nem az embergyűlölő sötétzöld értelemben, csupán egy részünk, amit ki kell ölnünk magunkból. Mi hungaristák antibiotikumot fogunk adni, azzal ellentétben célzott területeket fogunk támadni, mint a sajtószabadság. De tudjuk, hogy a társadalom egy összefüggő szövet, egy pókháló. Ez a döntés nem csak a kommunista és liberális újságírókra lesz hatással, hanem az olvasóbázisra is, és nem csak abban az értelemben, hogy kevesebb választási lehetőségük lesz, egyértelműen nem úgy fogják kezelni az emberek, mintha csak kisebb kínálattal rendelkeznének a boltok, mintha öt helyett csak egyféle WC-papírt lehetne kapni, hanem személyiségi jogainak sárba tiprásaként, akit megfosztunk a szabadgondolkodástól és kondicionálni akarunk. Szükségesek a drasztikus megoldások, de nem hiszünk a „cél szentesíti az eszközt” elvében, ez egyrészről jelenti azt, hogy vannak határok melyeket sosem lépnénk át, tehát nem fog csak azért jönni a fekete autó, mert egy honpolgárnak negatív véleménye van az államról és erről beszélni kíván, másrészt a drasztikus döntések potenciális káros hatásait ellensúlyozni kívánjuk minden esetben, ez a mi probiotikumunk. Hisszük, hogy a nemzetet nem szűklátókörűséggel kell uralni, mint ahogy azt a Fidesz teszi, hanem meggyőzéssel. Így a hungarista állam létrehozna egy, a MEK-hez hasonló digitális adatbázist, ahol a hungarista és katolikus alapművek mellett ingyenesen elérhetőek lennének a legnagyobb kommunista, klasszikus liberális, neoliberális, anarchista, nihilista, ateista, materialista, agnosztikus, deista, pogány/wicca, protestáns, ortodox, szunnita/síita/szúfi muszlim, szolipszista, hindu, és buddhista gondolkodók művei. Az újságírás valamit képvisel a jelenben, s ahogy tapasztalhatjuk az utóbbi időben, gyakori ferdítéseivel egymás ellen fordítja az embereket, szétszakítja a társadalmat. Ezért muszáj cenzúráznunk, az eltérő világnézetek eredetének tanulmányozása ellenben a valódi szabadgondolkodást erősíti, ami lehet egyeseket először elfordít a hungarizmustól, de egyrészt muszáj kompenzálnunk a cenzúrát, s ez az opció a legkevésbé veszélyes az államhatalomra, de mégis figyelembe veszi az egyén jogait; másrészt nem titkolt célunk meggyőződéses hungaristává formálni az embereket. Ezért államilag fenntartott vitaházakat hoznánk létre, ahol a honpolgárok megoszthatják egymással gondolataikat, szakképzett ideológusok pedig minden kérdésükre válasszal szolgálnak. Még egy példa az abortusz mindennemű betiltása. Tudjuk, hogy radikálisan növekedne az árvaházak iránti igény, ahol viszont az emberi méltóságot nem ismerve nevelik a gyermekeket, eme problémára több megoldási javaslat is felmerült, de egyik sem került még kellő kidolgozásra.

Természetesen nagymértékű fejlődésen is átesne a társadalom, ám ez nem probiotikum, inkább olyan, mint a tápláló étek, üde szellő, kényelmes otthon, boldog élet.

Zöldinges.net – K.D.