Egyre közelebb érve az idei Becsület Napjához, amely természetesen nem marad el, úgy gondoltam összeszedem gondolataim, és mint útravalót leírom.
Ha össze lehetne foglalni egy mondatban a Becsület Napjának a lényeget, az ez lenne: a győzelem a cél, de nem az a feladat! És lényegében ez a hős életszemlélet. Úgy harcolni, hogy a célom az, hogy teljesítem kötelességem, ha kell meghalok érte, nem érdekel, hogy nem győzhetek, mert nekem az a feladatom, hogy szolgáljak. És ha ezt a szolgálatot jutalom, vagy a siker lehetősége nélkül is megteszem, akkor méltó vagyok a hősök szelleméhez.
A nyár vége fele megkeresett minket egy lengyel portál, hogy adjunk nekik interjút. Az utolsó kérdésük az volt, hogy üzenünk e valamit az olvasóknak, és tartalmilag ugyanazt tudom elmondani, csak most hosszabban kifejtve, mint amit akkor erre a kérdésre válaszoltam.
A kitörésben részt vett honvédjeink és német, valamint egyéb európai fegyvertársaink annak tudatában tették, amit tettek, hogy tudták, a biztos halálba mennek. Nem számolgattak, hogy mennyi az esélye annak, hogy elérik a szövetséges vonalakat, hanem felkészültek a halálra. Felöltötték legszebb ruháikat és úgy várták a parancsot. Persze sokan mondják, hogy csak az életüket akarták menteni. De kérdem én, ki az, aki ne akarná menteni az életét? Ki az, aki nem akar túlélni? Nincs olyan. De ha pusztán csak az életüket akarták volna menteni, akár meg is adhatták volna magukat, vagy átállhattak volna (mint ahogy azt a Budai Önkéntes Ezred megtette). De nem, ők inkább választották a biztos halált, mint a gyáva megalkuvást. Mit kell ezen idealizálni? Mit kell ezen felmagasztalni? Nincs nekünk ilyen dolgunk, mert elődeink tetteikkel elvégezték ezt a munkát, mi csak elmondjuk az ő történetüket. Otto Wöhler tábornok üzenete nagyon pontosan összefoglalta ezt:
„Felrázó példátok elátkoz minden gyáva lemondást, emberi nagyságotok a jövő forrása, dicsőséges tetteitek az életet jelentik!”
Nem az vezérelte tehát őket, hogy a túlélés következtében véget érhet a háború számukra. Tudták mivel állnak szemben, tudták mi az, ami ellen harcolnak. Tetteik pedig azt bizonyítják, hogy ők harcolni akartak. Ugyan élhetett bennük a remény, hogy megnyerhetjük a háborút, de legbelül bizonyára tudták, hogy ez már csak egy álom, ami három éve még realitás volt, ma pedig már csak egy kapaszkodó, amihez az ember magányos pillanataiban nyúl.
Nem felejtették el, hogy mi is az, amiért meg kellett támadni a Szovjetuniót, amiért ezt az egész háborút meg kellett indítani és végig kell harcolni. Ez pedig Isten és az igazság szolgálata.
És ez a szolgálat nem ismer megalkuvást, nem ismer gyávaságot. Aki nálunk és velünk akar szolgálni az nem csak a dicsőséges és győzelmes években szolgál. Ez a szolgálat teljes embert kíván, ez a szolgálat egy életre szól. Akkor is, mikor a szél nem nekünk kedvez, mikor a vitorla helyett az evezőkre kell támaszkodni, akkor is, ha győzelemnek szikrányi esélye sincs, akkor is, amikor a harc felvállalása egyet jelent a biztos bukással és halállal. Azért mert minket nem csak a győzelem mozgat, nem azért tesszük, amit teszünk, mert mindenképp győzni akarunk, hanem azért mert mindenképp az igazságot, Istent akarjuk szolgálni!
„Számomra és minden igaz nemzetiszocialista számára csak két út létezik: győzelem vagy halál!”
A mi utunk inkább jelenti a névtelen és elbukott, de annál dicsőségesebb csaták és harcok sorozatát, mint a fényes győzelmeket. A győzelem is célunk, de nem ez vezérel minket.
Mondandóm lényege tehát az, hogy te, aki velünk vagy, vagy te, aki velünk akarsz harcolni, vagy csatlakoznál hozzánk: nagyon gondold át! Ha azért jössz, mert fényes győzelem van a szemed előtt, akkor jobb, ha kiábrándulsz már most. A mi utunkat az elnyomás, az árral szemben úszás, a látszólagos egy helyben toporgás, a kemény, fáradhatatlan, megnyugvást nem tűrő, látványos győzelmet nem eredményező harc jellemzi.
Ne csak a győzelem legyen a tehát, ami vezérel, mert ezt, főleg a mi szakmánkban nem adják könnyen. Ha azért vagytok velünk, vagy azért csatlakoztok hozzánk, mert azt remélitek pár év és itt a hatalomátvétel, akkor nincs helyetek köztünk! Aminek a szemetek előtt lebegnie kell, aminek bele kell égnie a lelketekbe és a szívetekbe, aminek minden cselekedeteket mozgatnia kell az az igazság, az Isten szolgálata. Csak ez adhat mindig erőt, mert ha a gyorsan jövő győzelmet várjátok, akkor hamar csalódni fogtok, és elvesztitek a lelkesedést.
Legyen eszetekben ez az igazi győzelem, mert nagyobb győzelem ez, mint kedvező körülmények közt a jó oldalt választani és harcolni mellette. Úgy gondoljatok erre a harcra, hogy ha végig harcoljátok, akkor ugyan látványos, nagy visszhangot keltő győzelmet nem arattok, de Isten előtt mindenképp győztesek lesztek, és megkapjátok leharcolt életetek igazi, megérdemelt jutalmát.
Nagyon alaposan véssétek esztekbe a kitörők példáját. Ők testesítik meg, amiről beszélek. A végsőkig tartó kiállást, a meg nem alkuvást, a feladat teljesítésére való törekvést, járjon az bármivel. Ez a mi feladatunk, hogy helytálljunk, hogy kitartsunk, hogy tovább adjuk a lángot és az ellenségeinket emlékeztessük arra: a harcnak nincs vége! Ha pedig véletlenül győznénk, az csak hab lenne a tortán.
Ezek a gondolatok legyenek előttetek, és soha ne feledjétek:
Wir kapitulieren nie!
Zöldinges.net – Bognár Albert
