A címet olvasva talán azt gondoljátok provokatív írással készültem, pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Az Orbán kormány számos, a szélsőjobboldalt eltiporni igyekvő intézkedése, az ellehetetlenítés, a populista maszlag mögött mégiscsak felsejlik néhanapján az igazán előremutató emlékezetpolitikai víziók csillaga.
Ilyen terület az úgynevezett szoborháború kérdése is. Ha valami, ez igazán szívügyem. A kérdéssel korábban már foglalkoztam itt, most azonban ismét alkalom adódott elégedetten szemlélni az évek óta tartó kulturkampf újabb dicső állomását.
Ma, azaz október 31-én 11:00-kor került sor a Nemzeti Vértanúk emlékművének újraavatására. A Kismarty-Lechner Jenő építész és Füredi Richárd szobrász álmodta mementót az őszirózsás forradalom és az azt követő vörösterror áldozatainak szentelték és 1934. március 18-án avatták fel a Parlamenthez közeli Vértanúk terén. A kőkoporsót tartó szögletes oszlop két oldalán Hungária harcos nőalakja, illetve a kommunizmust jelképező sárkányt legyőző férfi szerepeltek, oldalaira pedig a forradalom és a kommün alatt meggyilkolt nemzettestvéreink neveit vésték. 1945 szeptemberében a kommunista hordák szobordöntögetésének áldozata lett. A szobor helyén a módszerváltás után 1996-ban emelték Nagy Imre hídon ácsorgó egészalakos bronzmását, melyet végül 2018. december 18-án bontottak el, és helyeztek át a Jászai Mari térre.
A szimbolika az emberi társadalom legfejlettebb önreflektáló eszköze. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen nem minden harcot szabad kizárólag a fizikai síkon megvívni. A szellemi hadszíntér előretolt állásai pedig azok a hétköznapokban bennünket körülvevő köztéri alkotások, melyekben nemzetünk múltja tükröződik, és általuk tudjuk viszonyba helyezni önmagunkat az előttünk éltekkel. Ezért tartom jelentősnek a mai eseményt, hiszen nem mindegy mit lát a felnövekvő generáció az utcákon.
A lélek forradalmának, ha úgy tetszik nulladik lépése a baloldali antihősök közterületi maradványaival való leszámolás és helyettük valóban méltó emlékhelyek emelése. És igen, ide tartozik a Nagy Imre kultusszal történő szakítás is. Azt csak a Teremtő tudhatja, hogy a (vélhetően) cárgyilkos, a Szovjetúnió kiépítésében, majd a Rákosi rendszerben oroszlánrészt vállaló, padlássöprő politikus milyen lelkületben fejezte be földi pályafutását, mindenesetre dicstelen (vörös)csillagának hullópályára kerülése elengedhetetlen többek között az október huszonharmadikai események tisztánlátásához is.
Az Önkormányzati választások eredményein őszintén megdöbbenve első gondolatom éppen a most felavatásra kerülő emlékmű volt, hiszen a megválasztott baloldali városvezetés ellehetetlenítheti, megtorpedózhatja a köztértisztítást. Nos, a mai nap reméljük nem az utolsó eset volt, hogy az ellenforradalmiság szimbolikája teret nyert Budapest utcáin.
Nemzeti Vértanúink áldozata hirdesse az utánunk jövőknek: Vérükből új hajtás sarjad!
Zöldinges.net – Csikós Gergő
