A szakadásos dinamizmus cáfolata
a) A kiterjedést kiterjedés nélküli pontok segítségével magyarázni annyi, mint a kiterjedés valóságát tagadni
Ugyanis a kiterjedés lényegéhez hozzátartozik, hogy a részei egymáson kívül, illetve mellett legyenek, mégpedig úgy, hogy a szomszédos részek határvonalaikon kívül érintkezzenek. Ehhez viszont az kell, hogy a részecskék maguk is kiterjedtek legyenek, mert aminek nincs kiterjedése, annak határvonala sincs. Ha tehát a másikkal érintkezik, nem pusztán a határvonalán, hanem egész teljessége szerint érintkezik, azaz egybeesik. Ám teljesen egybeeső pontok, még ha végtelen is a számuk, sohasem adhatnak egy miliméternyi vonalat vagy kiterjedést sem. Ne tévesszen meg bennünket egy táblára felrajzolt pont, amin nem geometriai pont, mert van kiterjedése és látható is. A kiterjedést csak szintén kiterjedt részek alkothatják. A geometriai vonal részei, ha végtelenségig osztom fel, mindig vonalak lesznek és sohasem pontok.
Tudós-Takács János
b) A Wolf-Boskovich-Carbonelle-féle pontok önellentmondást tartalmaznak
A geometriai pont ugyanis egymagában nem létezik, mert valóságban a pont mindig csak egy létező vonal határtényezője, ahogyan a vonal is mindig egy felület határtényezője, és a felület is mindig egy test határtényezője. A valóságban tehát nincs pont vonal nélkül, se vonal felület nélkül, se felület test nékül. A geometriai pontok nem léteznek a térben, mert nincs semmi vonatkozásuk a térrel. Ezért nem is lehetnek egymástól távol vagy közel, és a hely szerint nem közelíthetnek vagy távolodhatnak.
c) Ellentmondás azt mondani, hogy az erőpontok taszítják vagy vonzzák egymást
A vonzás vagy taszítás mindig feltételez egy helyet elfoglaló testet, amely a taszítás vagy vonzás szenvedőleges tárgya. Ha nincs helyben lévő, azaz kiterjedt szenvedőleges test – mert a térben és helyben mindig csak kiterjedt valók léteznek -, akkor nem lehet hely szerinti vonzás és taszítás sem.
d) A Leibniz-féle monaszok nem magyarázzák meg a kiterjedést
Leibniz helyesen látja, hogy a nem-kiterjedt valóság csakis szellemi, értelmi valóság lehet. De a Leibniz-féle monaszok sem magyarázzák meg a kiterjedést, mert egyrészt: mint kiterjedés nélküli lények nem alkothatják a kiterjedést (lásd az a) pontot), másrészt: bennünk a kiterjedés látszatát kelteni nem tudják, mert transiens (átható) erejük sincsen. Leibniz harmonia praestabilita-ja cáfolásra sem szorul, mert a teremtmények oksági tevékenységét tagadja (lásd az axiológiát).
(Forrás: Bevezetés a filozófiába – Tudós-Takács János: 199-200. oldal)
Zöldinges.net -Lengyel Béla
