Egy kicsit érdekesnek, vagy talán nagyon is annak találhatja az olvasó a cikk kérdésének felvetését, de, mire a cikk végére ér meg fog nyugodni és megérti miért is tettem fel ezt a kérdést.
Mi, akik Krisztusnak szenteljük életünket nem ismerünk szubjektivizmust, relativizmust. Hisszük és valljuk, hogy Isten megnyilvánult számunkra először a zsidóknak, majd elküldte Szent Fiát, hogy, aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten megismertette velünk az Ő igazságát, az Ő törvényeit, megmutatta nekünk, hogy, hogy kell éljük életünket, hogy méltók legyünk Hozzá és a Mennyek országára. Ezért mi nem ismerünk nézőpontokat, amik mind igazak, számunkra egy nézőpont létezik, ami öröktől fogva igaz és igaz lesz, ez Krisztus igazsága. A mi viszonyítási alapunk a Megváltó, Ő, az Ő igazsága az egyedüli mérce, ami meghatározza, hogy mi igaz, mi hamis, mi jó és mi rossz.
Szemben velünk állnak a liberálisok, akik szerint minden csak nézőpont kérdése. Szerintünk minden nézőpont egy külön igazság, ami a személy önkifejeződése és a személy szűrői, tehát szubjektív megítélés alapján igazak. Állítják, hogy nem létezik abszolútum, nem létezik egy objektív igazság, ami meghatározza az élet összes szegmensének igazságát, vagy hamisságát. Érthető, hogy miért választják ezt a stratégiát, hisz egyszerűbb igazolniuk saját életellenes, a természet törvényeivel szembemenő elveik helyességét, ha mindenre azt mondják: „nézőpont kérdése”. Azt bizonyítani, hogy ezen elveik az objektívumok, az abszolútumok, már sokkal bonyolultabb, amikor ők is tudják, hogy szembe helyezkednek az élettel, a természettel, ha az egyszerű kis emberek nem is, de ideológusaik, kiknek célja az ember elszakítása Istentől, a természet rendjétől nagyon is tisztában vannak ezzel. Hamis, jól hangzó szólamok mögé bújva hirdetik nézeteik, és a holokausztot, meg egyéb „náci” rémtetteket felhasználva, mert az azokat kívülről ismerő emberek elfogadják ezeket. Mivel a „nácik” is hasonló alapokon álltak, még ha magától a kereszténységtől távolabb is álltak, mint mi. Így, nem akarva „nácivá” válni, – mert annál rosszabb nincs – tudomásul veszik ezen nézeteket.
Tudjuk, hogy könnyebb elfogadni a hazugságot, mint áldozatot hozni az igazságért.
Na, de kicsit eltértem a tárgytól. Visszakanyarodva, mi valljuk, hogy léteznek abszolútumok, létezik egy örök objektív igazság, ez pedig Krisztus. Talán mindenki ismeri ezt a kis történetet, a III. Birodalom bukása után megkérdezték Dr. Mengelét, hogy miért kísérletezett embereken; Mengele azt felelte, ő embereken sosem, csak zsidókon, cigányokon, meg buzikon kísérletezett. Most tekintsünk el ennek a történetnek az igazságtartalmától és kezeljük igazságként, tegyük fel Dr. Mengele tényleg ezt mondta. Láthatjuk, hogy Mengele nem tekinti embereknek a zsidókat, a cigányokat és a buzikat sem. Keresztényként nem lehet más válaszunk, mint hogy Mengele téved és nincs igaza, minden zsidó, cigány, buzi ugyanúgy ember, mint egy fehér europid, nem fehér europid, negrid, vagy bármely mongolid, ez nem is lehet kérdés. Istennek minden emberrel terve van, senkit sem teremtett azért, hogy valakinek a rabszolgája legyen, senkit nem teremtett azért, hogy kiírtassék, ha így lenne, nem beszélhetnénk igazságos Istenről. Tehát, a mi álláspontunk egyértelmű: Mengele téved, a zsidók, cigányok, buzik ugyanúgy emberek.
De mit mondanak erről a liberálisok, a szubjektivizálók? Persze, mind elítéli Mengele ezen kijelentését, ill. mélységesen meg is veti, azt is, aki hasonlóan gondolkodik (meg kell említenünk, nagyon helyesen). De mi az, amit még tesznek a szubjektivizálók? A kérdésben a válasz, szubjektivizálnak. Azt mondják, minden csak nézőpont kérdése, minden nézőpont egy külön igazság, ezáltal pedig minden nézőpontnak van létjogosultsága. De ezzel azt is mondják, hogy Dr. Mengele azon véleménye, miszerint a zsidók, cigányok, buzik nem emberek egy ugyanolyan igazság, egy ugyanolyan legitim nézőpont, mint az, hogy a meleg pároknak is lehet gyereket nevelni. Hisz Dr. Mengele maga is egy szűrő, aki a saját világlátása és életútja során kialakított magának egy világképet, ő is egy szubjektív szűrő, akinek van egy véleménye, ami szerint a zsidók, cigányok, buzik nem emberek. És mivel a liberálisok szerint minden nézőpont kérdése, minden csak nézőponttól függ, így – minden bizonnyal – akaratlanul ugyan, de elismerik, hogy létezik egy nézőpont, amely szerint a zsidók, a cigányok, buzik nem emberek.
A végére tehát megállapíthatjuk, hogy az „emberi jogok”, az egyenlőség, a szabadság, a testvériség legnagyobb harcosai, akik megvetnek minden megkülönböztetést, azt állítják, hogy a zsidók, cigányok, buzik nem emberek. Persze nem közvetlen módon, csak közvetve.
Ha azt mondanák a zsidók, cigányok, vagy bárki más emberségének, emberi mivoltának a megléte nem nézőpont kérdése, akkor azzal azt mondanák, hogy vannak dolgok, ha csak egy is, ami nem nézőpont függő, azaz nem minden szubjektív, hanem valami már objektív, ezzel pedig saját világlátásuk cáfolnák meg. És tulajdonképpen ezt is teszik.
Amiről tehát azt hiszik, hogy az ő fegyverük, az valójában a miénk.
Zöldinges.net – Bognár Albert
