Napjaink értékveszett és kiüresedett világának egyik legfőbb okozója a politikai korrektség ún. dekonstrukciós mechanizmusa. A korszellem irányításáért, a hegemóniáért vívott kulturmarxista kulturkampf egyik legfontosabb fegyvere ugyanis a társadalmi valóság érték- és normarendszerének a dekonstruktivizmus elve alapján álló lebontása, amely során eltávolítja a működési normalitás alapstruktúráinak eredeti jelentéstartalmát, majd azt a saját ideológiai érdeke szerint értelmezve újjáépíti, mint az új, “haladóbb” szellemiségű világ valóságát.
Így járt a ‘szeretet’ fogalmunk is, amelyet – mint a keresztény emberkép központi fundamentuma – a liberalizmus teljes egészében kifordított a sarkaiból, ideológiai fegyverként kisajátította önmaga vezérelvévé és egy hamis értelmezési keretrendszerrel felruházva a ‘tolerancia’ szinonimájává degradálta.
Ahhoz, hogy megértsük, miért egy igen káros folyamat ez, induljunk ki a mindenki által ismert Jézusi tanításból: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt. 22,39.). A szeretet ebből kiindulva társadalmi vonatkozásban egy közösség benső egymáshoz kapcsolódásának erkölcsi kivetülése. Az emberi mivoltunk istenképisége által felébresztett sorsközösség, amely ráébreszt bennünket a “mi” szellemi egységének tudatára, arra, hogy felelősségtudatunk van minden embertársunkkal szemben. Azonban, ahogy minden Isteni parancsot, úgy ezt is a természetjogból származó kötelességeinkkel összhangban kell értelmeznünk.
A természet örök rendjén alapuló törvények örök és változatlan kötelezettségeinek ugyan az az Isten az alkotója, mint aki a Szentháromság második személyében, Jézus Krisztusban megtestesülve számunkra erkölcsi parancsokat deklarált. Mind a kettő Isten akaratának a kifejezése. Ebből kiindulva – valamint elismerve, hogy Isten önmagának sohasem mondhat ellent, tehát nincs kettős isteni igazság – jelenthetjük ki, hogy úgy kell értelmeznünk a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Jézusi parancsot, hogy a természetjogi kötelességeink sértetlenek maradjanak.
Mit jelent ez? A természetjog egyik legalapvetőbb tétele, mely a szeretetre vonatkozik, az az, hogy a szeretetnek bizonyos rendje van (ordo caritatis): jobban szeretjük azt, aki hozzánk közelebb áll, mint azt, aki tőlünk távolabb. Ebben az olvasatban a szeretet fogalma természetesen nem pusztán érzelmi vonzódást és kötődést (érosz) jelent, hiszen annak intenzitását nem lehet akaratilag szabályozni. A szeretet kötelességet és áldozatvállalást jelent a szeretett személy/közösség iránt, képességeinkhez és lehetőségeinkhez mérten.
Ebben az értelemben a szeretet (caritas) az erkölcsi személy értékhierarchiájának a legfelső foka. A szeretet az értékek világának az a létformája, amelyben az ‘én’ úgy érzi, hogy felebarátja szolgálatáért van. A szeretet a “másik javára történő szándék”. Ez a szándék, és az ebből kicsírázó szolgálat azonban csak és kizárólag a legfőbb jó, az Isteni akart útján valósulhat meg. Szeretni tehát annyit jelent, mint a szépre, a jóra és az igazra irányítani a másik tekintetét. Nem más, mint az értelmünkkel felismert, az akaratunkkal megvalósítandó értékvilág fölébresztése a másikban. A lélek belső vágyakozása az erkölcsi jó kiteljesedése után, melynek lényege az ideális értékekre való irányultságban rejlik. A szeretetben az egyén az értékek örökkévalóságának tudatában áldozza fel önmagát az erkölcsi jóért. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti életét érettem, megmenti azt.” (Lk. 9,23-24.)
Míg a tolerancia az megtűr, addig a szeretet megálljt parancsol és irányt mutat. Míg a tolerancia hamisan interpretált szeretete elfogadja az erkölcsi rosszat is, addig a valódi szeretet a bűnnel szemben a legnagyobb intoleranciát tanúsítja. Mert mértéke nem a “szabadság, egyenlőség, testvériség” triumvirátusára felfűzött liberális toleranciakultusz, hanem Isten. Mértéke a szép, a jó és az igaz. A szépért, a jóért és az igazért való küzdelem pedig megköveteli az intoleranciát.
Zöldinges.net – Váradi Attila
