Eszmei kihívások a mozgalmi kereteken kívül.
A Pax Hungarica Mozgalom 2017-es megszűnése egy korszak végét jelentette mindannyiunk számára, akik akár felesküdött tagként, akár tagjelöltként, vagy támogatóként/szimpatizánsként a mozgalom háza táján tevékenykedtünk; életünket, szabadidőnket, anyagi forrásainkat a hungarizmus szolgálatába állítottuk.
A dicső harmincas évek óta eltelt idő megmutatta számunkra, hogy a hungarizmus korokon átívelve, ellenséges környezetben, sokszor hivatalos kereteken kívül is képes túlélni, hiszen esszencialitásában örök és legyőzhetetlen. Az egységes mozgalom és párt megszűnésével a vérbírósági pereket követően az emigrációban a hivatalos formákat nélkülözve működött az eszme keretrendszerét adó sajtó a legkiválóbb disszidens újságírók tollainak „előretolt állásaiban”, míg a megtépett magyar hon kebelén a „kopjások” a kommunista rendszer üldöztetései közepette is életben tartották a lángot. Az emigráció éveinek lezárultával a „nagy öregek” átadták a zászlót a módszerváltás után a vörös vakságból éppen csak kitántorgó országban már szárnyait bontogató szélsőjobboldalnak. A Magyar Nemzeti Arcvonal, majd annak Győrkös István miatti sajnálatos eszmei devalvációja után megalakuló Pax Hungarica Mozgalom újra szervezeti keretekbe tömörítette az eszmét tovább örökítő lelkes bajtársakat, akik társadalmi, mozgalmi és ideológiai harcuk eredményeképp egy olyan kulturális közeget teremtettek, mely hófehér világítótoronyként mutatta az utat a jobboldalon csapongó, hánykolódó nemzettestvéreinknek a koherens világnézet kialakulásának útján. 2017 óta ismét szervezeti keretek nélkül maradtunk. Egykori tagtestvéreink vagy szétszéledtek, inaktívvá váltak, vagy más mozgalmakban, szervezetekben, pártokban, esetleg önállóan járták útjukat és igyekeztek/igyekeznek a tanultakat továbbadni az új közegben.
Nem titkoljuk, a felbomlás után felesleges köröket futottunk más szervezetek tagjaiként, mire beláttuk és megértettük egykori vezetőnk Domokos Endre János szavait, aki a tőle megszokott bölcsességgel intett minket: ne várjunk csodát, megváltást, hatalomátvételt egyetlen nap alatt. Az eszme következetes szolgálata türelmes és állhatatos. A hungarizmus igazságát emberről emberre haladva, személyes példamutatással kell képviselnünk. Ez a szellemiség vezetett minket arra az útra, melyen most is járunk, hiszen erőforrásainkat a leendő hungarista értelmiség kiképzésének és a színvonalas újságírásnak szenteljük. Az út elején járunk, hiszen mindannyian a mozgalom utolsó éveiben csatlakoztunk, így nagy, ám megtisztelő feladat hárul ránk, melyet büszkén fogadunk. A többiről Isten és a Nemzet ítél.
A „kopjás létnek” ugyanakkor megvannak a tagadhatatlan előnyei is. A háttérben tevékenykedve, a nagypolitikától távol megvan a lehetőségünk arra a nagy feladatra, mely generációnk kihívása: revideálni a hungarizmus elmúlt 84 évének eszmefejlődését és meghatározni az irányt. Ezenkívül kigyomláljuk azokat az elemeket világképünkből, melyek ellentmondásosak voltak már megszületésük idején is és nem szolgálhatják a jövő felé vezető úton az organikus eszmefejlődést. Az alábbiakban néhány pontban összegezve álljon itt egy rövid áttekintés az általunk kardinálisnak ítélt, előttünk álló mérföldkövekről:
- Ellenforradalmiság és hagyományhű katolikusság.
Tagadhatatlan, hogy már a Pax Hungarica Mozgalom idejében is erősen jelen volt a katolikus hit iránti elkötelezettség, melyet mi továbbvinni és megszilárdítani igyekszünk. Hisszük és valljuk, hogy a hungarizmus leginkább a katolikus társadalmi tanítások fényében értelmezendő, tagadhatatlanul ellenforradalmi eszme, melynek minden forradalmi tendenciától és mellékzöngétől mentesnek kell lennie. A jövőben ezt a szellemiséget vegytisztán képviselve, ellentmondást nem tűrő módon hangsúlyozni is fogjuk.
Reflektálva a Katolikus Egyház jelenkori válságára egyöntetűen a tradicionalista vonallal értünk egyet, hitéletünkben a hagyományhűséget és a modernizmus sötét füstjétől fojtogatott Egyház gyógyulását sürgetjük.
- Ellentmondásoktól mentes, koherens történelemszemlélet.
Talán ez a legingoványosabb talaj, melyre rálépni szándékozunk, hiszen erősen tartják magukat azok az elemek múltunk megítélésében, melyek erős korrigálásra szorulnak. Az elmúlt évben elindult egy társadalmi párbeszéd az egyik jobboldali portál hasábjain, mely először merte megkérdőjelezni a rebellióra felfűzött, „kurucos-protestáns” történelemszemlélet egyedüli létjogosultságát. Ezen pozitív folyamatok tükrében a „nyilas –kulturkampf” részeként támadást indítunk a magyar történelmet kizárólag a lázadásokon, forradalmakon és felkeléseken keresztül értelmező; az ezeréves monarchizmus folytonosságát tagadó és „Habsburg-elnyomást” kiáltó; a törvényes rend ellen felkelő és baloldali-forradalmi eszméket éljenző identitás ellen, mely bár sokaknak nem fog tetszeni, mégis szükséges és időszerű. Bár köztudott, hogy a Hőskorban, az emigráció éveiben, és a közelmúltban is élt ez a hamis romantika, meggyőződésünk, hogy a hungarizmusnak el kell határolódnia a forradalmi múlttól és a legitimitáson kell nyugodnia.
- Monarchizmus – múltunk és jövőnk
Hisszük és valljuk, hogy a hungarizmus az ezeréves magyar monarchizmus megújítója és tökéletesítője. Szálasival a királyság eszméje nem szűnt meg, csupán aktualizálódott az érdemelvűség (meritokrácia) tértől és időtől független igazsága alapján a korszellem segítségével. Célunk a hungarizmus eszmei alapjaiban bennfoglalt, a római korig visszavezethető adoptációs elven, a tényleges népképviseleten és az érdemelvűségen nyugvó monarchizmus kidolgozása és képviselete.
- A metapolitika, mint a propaganda útja
Politikai eszköztárunk a modern kor kihívásainak megfelelve metapolitikai síkra helyeződik: a tartalmas, mélyenszántó ideológiai írások mellett a humor, mint eszköz is helyt kap. Jelen leszünk a világháló minden fontos pontján, a propaganda szolgálatába állítva a kortárs közösségi oldalakat is.
- Hungarista hagyományok továbbadása
Nem tagozódunk be sehova, nem olvadunk be, nem leszünk kisebbség más mozgalmakban eszméink terjesztésének elvetélt reményében, sokkal inkább „arccal a napnak”, a hungarista mozgalom örökségét megújítva, egyenes gerinccel szolgálunk népünk megmaradásáért, képviselve elődeink példáját, szenvedéseit, mártíromságát az új magyar jövő szolgálatában. Utunk a következetesség, az alázat és a jóságos korholás hálátlan ösvénye.
A fentiek csupán vázlatpontokként szolgálnak. Az eszmei megújulás útja még előttünk áll, de ígéretet teszünk Isten színe előtt minden nemzettestvérünknek, hogy nem adjuk fel harcunkat, míg be nem gyógyítjuk az elmúlt korok sebeit és identitásunkat az üdvös útra nem tereljük. Leszünk a kötszer a gennyes seben, a lámpás az éjszakában, a kemény szó az eltévelyedettnek, a baráti ölelés a megfáradtnak és elsősorban: a toll, mellyel Isten keze új fejezetet ír a magyar nemzet történetébe.
Adja a Mindenható, hogy teljesíthessük, amit vállaltunk!
Zöldinges.net – Csikós Gergő
