A feminizmus a 21. század egyik legveszélyesebb eszköze a hagyományos családmodellel szemben, mivel ezen jelenség nem csak ideológiai szinten, hanem a gazdaságban is fellelhető.
Az egész azon alapul, hogy a nők egyenlőek akarnak lenni a férfiakkal, pedig a két nem össze sem hasonlítható. Ez olyan, mintha össze akarnánk hasonlítani a tüzet a vízzel. A férfiak teljesen másban jók, mint a nők. Persze egy nő is képes arra, hogy gyári munkás, vagy esetleg katona legyen, de ezen feladatokat a férfiaknak kell ellátniuk. Hogy a másik oldalt is bemutassam: egy férfi is alkalmas arra, hogy egy gyermeket felneveljen, de ezt a feladatot, pedig a nők képesek ellátni. Arról nem is beszélve, hogy a gyermek megszülésére csak és kizárólag a nők képesek.
A kultúrmarxizmusnak a fentebb is említett két eszköz van a markában. Az egyik az ideológiai: azt akarják elhitetni velünk, hogy a nők nem csak egyenjogúak a férfiakkal, hanem egyformák. A különbségeket pedig a vallás, a kultúra, és a szocializáció margójára akarják írni, ezáltal pedig, már nem csak a hagyományos családmodellt akarják elpusztítani, hanem a vallásokat, a hagyományokat és a kultúránkat is. Ezzel az egyenlősdivel már odáig mentek a nyugati országok, hogy ma Franciaországban hivatalosan (pl.: iskolában) a „szülő 1” és „szülő 2” kifejezést kell használni az anya és az apa helyett. Viszont ha már ennyire azt akarják, hogy egyenlőek legyenek a szülők, akkor miért 1-es és 2-es számmal illetik őket? Ez már kialakít egy alá- és fölérendeltséget. Ezen az alapon ki az 1-es, és ki a 2-es szülő? Aki pedig ezt megkérdőjelezi, az bizony szexista.
A nőket a hiúságuk és a büszkeségük által akarják befolyásolni. Ilyen jelszavakkal, mint: „Te is képes vagy rá”, „Valósítsd meg önmagad”, vagy „Jobban is tudod, mint egy férfi”. Ezáltal olyan nők is munkába állnak, akik az anyagi szükségletek miatt egyébként nem szorulnának rá.
A gazdasági fegyverük az, hogy egy család nem tud megélni úgy, hogy a nő ne dolgozna. Általában olyan munkákat végeznek, ami a férfiak által is elvégezhető, vagy még jobban is végezhető. ( Ilyen a tanár, orvos, jogász…). Persze vannak olyan munkák is, amelyekhez a hölgyeknek nagyobb tehetségük van, de ezeket lehetne egészséges módon a gyermeknevelés mellett végezni, Ilyen a pszichológus, vagy a szociális munkás munkakör. Viszont van a nőknek egy olyan képességük, amit a másik nem képtelen elvégezni: ez a gyermekszülés; illetve ami férfiak által is (bár kevésbé jól) elvégezhető ”munka” a gyermeknevelés. A kultúrmarxizmus pedig pont ettől a nemes feladattól akarja megfosztani a nőket. Ennek köszönhetően mára már ciki lett a családjáért élő nőnek lenni.
A másik gyümölcse a feminizmusnak a szingliség népszerűsödése. A karrierista nők, akik csak a munkájukért élnek; azok a nők, akik nem házasodnak meg és a párjukban pedig csak az élvezetet látják; azok a nők akik gyakorta váltogatják a párjukat és csak a különböző testi élvezeteket látják a kapcsolatokban és azok akik elköteleződni sem tudnak egy férfi mellett, csak habzsolják az életet.
A hungarizmus így vélekedik ezekről a kérdésekről:
– „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó ”férfi-nőt” teremt”
– „A nő igazi, szent és legtermészetesebb hivatását, mint anya teljesíti. Az anya az otthon, a család jó szelleme, a gyermek nevelője, az érett ifjú megértő támasza és vigasza, a kenyérért harcoló családfő serkentője.”
– „Akarjuk és követeljük az általános, titkos egyenlő és kötelező, mindkét nemre egyaránt kiterjedő szavazati jogot!”, megjegyzés: innen is látszik, hogy a hungarizmus nem tekint a nőkre alsóbbrendűként, csak egyszerűen más feladatokra hivatott a két nem.
Szálasi Ferenc: Hungarizmus, 4. Nő gyermek és ifjúság: 148. oldal, Alapterv és követelések: 91. oldal; Gede testvérek BT, 2004, második kiadás.
Kállai Ferenc – zöldinges.net
