Ott voltam a szeptemberi magyar-angol meccsen, amikor csúnyán kikaptunk Angliától. Aki szintén ott volt, vagy nézte, avagy kicsit is érdekli a sport és a magyar csapatok szereplése a különböző megmérettetéseken, az érezte milyen elkeseredett hangulat uralkodott akkor. Arra is emlékezhetünk, hogy a sördobálásnak milyen következményei voltak, vagyis hogy egy minden meccsen megszokott aktusból miképp lett rasszista cselekedet és miképp használta fel a világ és a hazai sajtó, hogy politikai terméket gyártson belőle. Természetesen nem azt akarom ebből kihozni, hogy a rasszizmus rossz, és neheztelek amiért jogtalanul ránk aggadták ezt a cimkét. Én örülnék, ha az állítás igaz lenne. Amire utalni akarok, hogy ez az eset is jól szemlélteti, hogy az ellenségeinknek sosem az aktus igaza jelentése fog számítani, hanem hogy az aktus miképp használható fel a saját politikai céljaik szerint. Bármelyik angol játékos futott volna az ellenséges táborhoz a gól után, ugyanígy végezte volna. De ennek bizonyítására elég megnézni más focimeccseket, egy általáos gyakorlatról beszélünk. Persze lehet moralizálni és vitatni az aktus helyességét, de én nem fogom.
Mindezek fényében nagy jelentőségű, hogy sikerült az Angol válogatottat oda-vissza elverni. Magyarország történelmi győzelme és Anglia történelmi veresége szimbolikus. Ezt pedig hangsúlyoznunk kell. Habár a srácok nem ezért léptek pályára és valószínűsíthetően nem is ez volt az indíttatásuk, viszont mivel az ellenségeink az ilyen eseményeken megjelenítik politikai üzeneteiket, ekkép ők maguk teszik a sport eseményeket többé, mint sport események.
Lássunk egy kis statisztikát is:
Anglia először veszített négy vagy több góllal hazai meccset 1928. márciusa óta, amikor 5-1-re kikapott Skóciától.
Magyarország lett az első csapat, amely négy gólt szerzett idegenbeli meccsen Anglia ellen, miután 1953. novemberében ugyancsak mi vertük el őket 6-3-ra a Wembleyben.
Angliának ez volt az első négy vagy több gólos veresége 1964. májusa óta, amikor barátságos mérkőzésen 5-1-re kikapott Brazíliától.
Ez csak a második alkalom, hogy Anglia négy vagy több góllal veszít lőtt gól nélkül. 1958. májusában 5-0-ra kapott ki Jugoszláviától és először fordult elő mindez hazai pályán.
- Forrás: Nacionalista Zóna
Fontos beszélni arról az oldalról is, hogy a szurkolóink különböző kiállásai milyen eredményeket értek el, ebben Lipták Tamás gondolatai az irányadóak, például ugyan térdelni térdeltek, de szivárványos karszalag már nem volt a tegnapi meccsen:
„Megérte a munka, megérte a szervezkedés, megérte az ellenállás!
Miközben a világ más részein éppen a pride hónap jegyében festegetnek szivárvány színűre logókat és egyebeket, addig a máskor folyamatosan „társadalmi kérdéseket” a pályán megvitató német válogatott úgy döntött, hogy semmilyen oda nem illő jelképet, gesztust nem visz a Puskás Aréna zöld gyepére! Ez pedig azoknak a magyar szurkolóknak köszönhető, akikkel együtt a fenyegetések, a jobboldali sajtó elhallgatása és a baloldali média támadásai ellenére nem csak beleálltunk a témába egy évvel ezelőtt, de végig is vittük azt!
Igen, azt mondom, hogy megérte megcsinálni! Az ellenállás él!„
Minden zártkapu, minden ellenhang amit ezek kiváltanak meghozta gyümölcsét. Ha nagy győzelmeket nem is tudunk elérni, kicsiket igen, mint amiről az idézet is beszél. Ahol pedig csak tudunk és lehetőségünk van ott harcolnunk kell. Sose szabad elfelednünk, hogy a szép, az igaz és a jó örök szövetsége harcol velünk szövetségben!
Persze nem gondolom, hogy ezután már nem fogunk veszíteni meccseket, vagy a szurkolók kiállásai alpjaiban rengetik meg a világ folyamatait, és majd Isten megad nekünk minden győzelmet, de bizakodó vagyok, hogy még sok ilyen alkalom lesz, ahol szimbolokus győzelmeket aratunk a romlottság és hanyatlás erői felett. Nem azért, mert túl nagy jelentőséget tulajdonítanék ennek, hanem azért mert ha egy kicsit is, ilyenkor ők bosszankodnak, mi pedig örülhetünk. Tudom azt is, hogy eljön a nap, amikor már nem szimbolikus háború lesz és a csaták sem szimbolikusak lesznek, akkor majd meglátjuk melyikünk hite ér többet, és kinek az akarata az erősebb.
Azt javaslom mindenki vegye meg a Nemzeti Sport mai számát, hogy lehessen majd mutatni a gyerekeinek, unokáinak.
És igenis van okunk az örömre, most ismét érezhetjük, hogy jó magyarnak lenni, megmutattuk a világnak, 2022. június 14-én diadalt arattunk. Ennek pedig van jelentősége!
Gratulació a srácoknak, dicsőség és hála Istennek és a Szűz Anyának!
Zöldinges.net – Bognár Albert
