A pacifizmus idea marad, a háború viszont tény.
Oswald Spenglertől származik a fenti idézet. Tökéletes összefoglalója ez a jelenben zajló eseményeknek. Csak a naiv ember gondolhatja, hogy a fegyverek nyugvása békét jelent. Valójában azonban minden békekötéssel csak a frontvonalak helyeződnek át a politika prondjára és ugyanígy, minden fegyveres konfliktus a politikai csatatér áttétele más színtérre. Béke nincs, fegyvernyugvás van.
Április 1-jén állították fel Ferencvárosban a Ferenc téren azt az egy méteres, szivárványszínű, térdelő New York-i Szabadság-szobrot, ami a ferencvárosi önkormányzat egyik művészeti pályázatának nyertese lett. A BLM szobor még a megalkotása előtt heves indulatokat váltott ki, Bayer Zsolt is kilátásba helyezte, hogy „Már másnap le fogjuk dönteni a picsába!”. Persze Bayer – nem meghazudtolva politikai pártállását – csak a szavak embere maradt, és még csak tiszteletét sem tette az alkotás előtt. A szobor felállítást követően a Mi Hazánk Mozgalom és a Légió Hungária aktivistái bedeszkázták a remekművet, az azonnali ezt élőben is közvetítette. Késő este pedig fehér festékkel öntöttek le.
Ma reggel viszont már arra ébredhettünk, hogy a Légió Hungária ledöntötte a szobrot. Ez persze heves indulatokat váltott ki. Külön érdekessége a történetnek, hogy eddig – legalábbis én – nem találkoztam az LH-nak >>fajvédő<< mozgalomként való azonosításával. Az emögött megbújó logika roppant egyszerű, az LH rossz, az LH fajvédő, a fajvédelem rossz. Mivel ez a párhuzamba állítás megtörtént, szükségét érzem, hogy idézzem Michael Faulhaber bíboros, münchen–freisingi érsek az 1933. évben a müncheni Szent Mihály székesegyházban tartott, „Zsidóság – Kereszténység – Germánság” című úrjöveti konferencia-beszédeiből a következőt:
Egyházi szempontból nem lehet kifogásolni a becsületes fajfenntartást és fajnemesítést. Az ellen sem lehet semmi ellenvetésünk, ha egy nép jellegzetességeit a lehető legtisztábban iparkodnak fenntartani, s ha épp a vérközösségre való hivatkozással igyekeznek a népközösség iránt való érzéket finomítani.
Nem gondolom, hogy az idézett rész különösebb magyarázatra szorul, és ez amúgy is külön cikk témáját kell, hogy képezze.
Visszakanyarodva voltak meghunyászkodó hangok is, amik közül most pár példát meg is említek:
- „Egyrészt a szobor 100% provokáció volt, annak bedőlni butaság, szétszedte volna a mainstream média hogy „ostoba kultúrálatlan náczyk rombolnak”
- „Másrészt meg meg kellene mutatnunk, hogy mi hiszünk a szólásszabadságban és tűrjük a kritikát, nálunk a Charlie Hebdo szerkesztősége is élhetett volna.”
- „Ne romboljunk, inkább lépjünk fel kultúráltan a szobor ellen, és koszorúzzuk meg egy olyan szobrot, amire tényleg van miért büszkének lenni.”
- „Őszintén szólva nem hiszem, hogy szobrokat kellene döntögetni. Nyilvánvalóan provokáció az egész, de egy másik olvasatban pedig: én nem tudok érzelmileg azzal azonosulni, hogy egy másik nemzet szimbólumát felhasználja valaki Magyarországon provokálásra. És szerintem nemcsak én vagyok így egyedül ezzel. Az teljesen más lenne, ha magyar szimbólumokat használnának fel ilyesmire, így meg vállrándítok, és megyek tovább. Egészségükre.”
- „Valóban kár. Ez a szobor csak azért készült, hogy ledöntsék, és utána lehessen sivalkodni. Jobb volt a Mi Hazánk meglepően kulturált válasza…”
- „Szobrot dönteni, legyen az bármilyen szánalmas, provokatív, undorító, stb. alkotás, akkor is azzal a mentalitással egyenértékű, amivel szemben meghatározzuk önmagunkat. Így semmivel nem vagyunk jobbak, többek mint azok, akiknek ezt a szobrot állították.”
- A véleménynyilvánításnak ezer és egy fajtája és formája van, és nekünk meg kell találni azt, ami egyszerre viszi át az üzenetünket, de nem is sérti a morális-kulturális normákat. Ez az akció nem az volt.”
Az idézett kommentek érdekessége, hogy a Fidesz ifjúsági szervezetének facebook csoportjából származnak, aki nem hiszi lépjen be, keressen rá pár kulcsszóra és megtalálja őket, de szarmazhatnának bárhonnan, ez a szalonjobboldali hozzáállás. Ez a Fidesz által nevelt felnövekvő generáció véleménye a kérdésről. Nem ez az első téma, aminél ezt a megalázkodó, felmentő magatartást tapasztalom.
Mert ez egy felmentő álláspont „mi jobbak vagyunk”, „nem süllyedünk a szintjükre” és a többi. De mégis miben mérendő a szintsüllyedés? Az LH ledöntött egy pályázati terméket, amely szimbolikáját tekintve a BLM és az LMBTQ mozgalom előtt tiszteleg. Viszont jelenthetne mást is, ez nem egy emlékmű, nem egy történelmi hatalmasságot, vagy eseményt ábrázol. Aki ebben párhuzamot lát, az csak saját ostobaságát bizonyítja. Ha csak nem az elhatárolódás a szándéka, mert akkor még gyáva is.
Abszolút számolok azzal, hogy ennek a szobornak baja esik, örülnék neki, ha ledöntenék. Dokumentálni fogom ezt a folyamatot. Fotókkal is, de úgy tudom, van ott térfigyelő kamera. Ez a tárgy utóéletéhez tartozik, és a mondanivaló fényében teljesen rendben van: ez a mozgalom szobrokat dönt, és azt a szobrot is ledöntik, amit ez a mozgalom inspirált – tökéletes kör mint műalkotás működik, nem gond.
– nyilatkozta az alkotó a hvg-nek még januárban.
Erre is hivatkoznak sokan, hogy csak azt tették amit a készítő is akart. Igazából mindegy, hogy ténylegesen ez volt-e az alkotó szándéka, és így mondhatni elérte a célját. Minden köztéren megjelenő alkotásnak, szobornak üzenete van, visszatükrözi a társadalom magáról, múltjáról alkotott képét. Egyrészt, ha a szobor ott maradt volna, az azt sugallta volna, hogy az ilyeneknek helye van, másrészt pedig, hogy a társadalom magáénak tekinti a BLM és az LMBTQ mozgalmak törekvéseit.
Az LH tette csak azt bizonyítja, hogy a társadalom immunrendszere működik, mert a szobor egy teljes napot sem élt meg. A Fidelitas és egyéb szalonjobboldali meghunyászkodó és kikerülő magatartás csak azt eredményezheti, hogy az ilyen témájú alkotások gyakoribbá válnak, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egykori szobraink helyét átveszik a hasonló destruktív és dekadens mozgalmak és személyek előtt tisztelgő alkotások.
Másrészt senkinek ne legyen kétsége, a folyamatot már nem lehet megállítani, a Fidesz uralma is véget fog érni. Hamarosan felnő egy új generáció, amelyet a liberális korszellem nevel fel. A háború itt zajlik a szemünk láttára, nem fegyverekkel vívják, de a frontvonalak egyre jobban kirajzolódnak. Hamarosan eljön az idő, amikor majd a szalonjobboldal is szembesül a ténnyel, amire a mi oldalunk már a ’90-es évek óta figyelmeztetett.
Jelszavunk pedig az, ami a Vannay-különítménynek is volt:
Itt a Vannay-különítmény harcol. Foglyot nem ejtünk, nem hátrálunk!
Bognár Albert
Az alábbiakban a Légió Hungária közleményét olvashatjátok:
Mozgalmunk vezetőségi tagja Incze Béla ledöntötte a Ferenc téren felállított BLM szobrot, majd odasétált a helyszínen szolgálatot teljesítő rendőrökhöz. Alább a Légió Hungária közleménye olvasható.
A Black Lives Matter nemzetközi terrorszervezet olyan alapelveket képvisel, amelyek minden alapvető értéket támadnak mind világnézeti, mind fizikai alapon, melyek emberré teszik az embert. Ennek a felforgató csoportnak a tiszteletére állítottak szobrot április elsején Ferencvárosban. Sem a nemzeti ellenállás, sem a Légió Hungária nem hagyhatta szó nélkül az esetet.
Incze Béla az alábbi vallomást tette a rendőrségen az üggyel összefüggésben:
A cselekményt elkövettem, azonban vitatom, hogy büntetőjogi kategória lenne. A cselekmény egy reakció, mely minden európai, de kifejezetten magyar ember számára erkölcsi minimum.
Mozgalmunk és Incze Béla egyaránt hálásak az elképesztő mértékű kiállásért, ahogy azért is, hogy rengeteg felajánlás érkezett az esetleges pénzbírság rendezésére. Utóbbit azonban el kell utasítanunk. Soha nem szerveztünk pénzgyűjtést ilyen akciók után, küzdelmünket pedig egy kiváló ügyvéd segíti. Hálásak vagyunk a segítségért, de közösségünk házon belül oldja meg.
Légió Hungária
Zöldinges.net
