Változás – de hogyan?

Pár éve tartotta demonstrációját az Új Szemlélet Csoport, a szovjet emlékmű árnyékában, a Szabadság tér gyepén. Az eseményt különféle „szélsőbalos” (anarchista és kommunista, valamint ezek keverékei is) oldalakon reklámozták. A kíváncsiságtól hajtva kimentem megnézni, hogy az eredetileg „Tüntetés egy valós demokráciáért” néven meghirdetett rendezvény mit is takar. Egy-két kerti sátor és jó néhány transzparens, valamint pár tucat ember fogadott. A rendezvény a spanyolországi, valamint más országokban, a szociális jogokért és egy jobb életért tüntető mozgalmakkal vállalt szolidaritást. Ezen megmozdulások nagy része erősen anarchista és kommunista beütéssel bír, ahogy ez a Szabadság téren megrendezett összejövetel esetében sem volt másképpen.

Kérdéseimmel megkerestem pár szervezőt, és kiderült, színes a paletta a résztvevőket illetően. A legtöbben liberálisok voltak, de anarchista, illetve kommunista irányzatok szimpatizánsai is képviseltették magukat. Igazából nincs egységes ideológiájuk és hosszabb távú terveik sem. A kapitalizmust elvetik, de ugyanakkor ellenzik a jobboldali irányzatokat is. Főleg szociális kérdésekkel kapcsolatban, a hajléktalanokkal illetve a munkásokkal foglalkoznak. Jelen voltak a „Food not bombs” kezdeményezés képviselői is, akik a hajléktalanoknak kidobásra ítélt élelmiszerekből főznek. Az még önmagában nem baj, hogy változást akarnak, a gond az, hogy ide is beszivárogtak a marxista gondolatok. Sem hosszabb távú terv, sem ideálok, csak a rendszer kritikája és valamilyen (még ők sem tudják pontosan) alternatíva. Az, hogy a részletkérdésekkel foglalkoznak, mint pl. a hajléktalanok, meg a munkavállalók esete, arra mutat, hogy igazából nem látják (vagy nem akarják látni), maga rendszer rossz.

Ezzel szemben mi nem csak a szociális kérdésekkel foglalkozunk, hanem a nemzet teljes egészével, mi nem csak úgy vagyunk, meg megesik a szívünk másokon. Mi valóban szocialisták, nemzetiszocialisták, vagyis hungaristák vagyunk! Mi nem kenyeret akarunk adni a koldusnak, hanem egy olyan világot teremteni, ahol nincsenek koldusok. Mi magunk közé akarjuk emelni az arra érdemeseket, de cserébe elvárjuk, hogy a nemzetért dolgozzanak, és ha kell, meg is haljanak érte. Ez az igazi szocializmus. A változás pedig, amit elhozunk majd, nem csak a szociális és munkáskérdést fogja elrendezni, hanem az életet teljesen megújítja majd.


Georgius – Kitartás.hu

Korábbi cikkek